Bizalomhiány

Nincs ezen mit szépíteni: augusztusban az államháztartási hiány (1192 milliárd forint) elérte az egész évre tervezett összeget, egészen pontosan annak 100,6 százalékát. (A bornírt kormánykommunikáció szlogenje nyomán mondhatnánk: nyolc hónap, száz százalék.) Vagyis ha a kormány a saját maga által „belőtt”, a nemzeti össztermékhez viszonyított 4,6 százalékos éves hiánymutatóval számol továbbra is, akkor az esztendő hátralévő részében a költségvetésnek nullszaldót kell majd produkálnia. Ilyenre úgy ötven éve nem volt példa.
Mellesleg László Csaba vesztét a vártnál is magasabb 2003-as államháztartási hiány, illetve annak rossz előrejelzése okozta, s valószínűleg a költségvetés megbillenéséért kell majd idő előtt távoznia Draskovics Tibornak is. Déja vu: miközben a pénzügyminisztert beáldozzák a nagy államháztartási hiányért, az ok ennél prózaibb – a kabinet megpróbálja a pénzügyminiszterrel elvitetni a balhét, az ő nevével összekapcsolni a megszorító intézkedéseket. A Pénzügyminisztériumban teljes a káosz, hiszen csak a hónap közepén kívánják áttekinteni a hiányprognózist, mondván, ha szükséges (?!), akkor módosítanak. Szakértői vélemények alapján egyébként 70-90 milliárddal haladhatja meg a deficit nagysága a tervezettet.
Hogy baj van, azt persze a kívülállók is érezhetik: az APEH gőzerővel, többek között inkasszóval igyekszik előteremteni az adóbevételeket, eközben a költségvetési szerveknél zárolják a maradvány pénzeket, a közszférában a törvényben meghatározott béremelést leépítésekkel tudják a munkáltatók garantálni, s az önkormányzatok is a tönk szélére jutottak.
Hiába szeretne tehát úgynevezett aktív és modern államot – például rászorultsági alapon járó segélyezést, olcsóbb közigazgatást, uniós források bevonásával megvalósuló fejlesztéseket – Gyurcsány Ferenc, neki is tudnia kell: a keze meg van kötve, s hiába távozik Draskovics, ő sem indulhat tiszta lappal. A gazdaság viszonylag jó bővülési üteme tudniillik nem elegendő a félretervezett büdzsé tátongó lyukainak betömésére.
Ráadásul az idei rekordhiány miatt az sem zárható ki, hogy az egyébként is tetemes államadósság kedvezőtlenebb besorolást kap a nemzetközi intézetektől. S nem szabad elhallgatni, hogy a 2005-ös hiány alapjául szolgáló számítások realitása nyugati szakértők szerint felettébb kérdéses. Sőt Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint ha nem lesznek további szigorítások, még az is elképzelhető, hogy 2005-ben a GDP-arányos hiánymutató egy százalékponttal meghaladja majd a jegybank által az idénre prognosztizált 5,4 százalékos hiányt is.
Persze a hiány tarthatatlansága leginkább azért gond, mert Magyarország végleg elveszítheti hitelességét. Paradoxon, hogy azért, mert a saját magunk által meghatározott időpontokat sem tartjuk be! S aki ezt hiszterizálásnak tartja, gondoljon csak a kormány által (is) generált pénzügyi káoszokra, az euró elhalasztása körül az idén kialakult mizériára s a hazánkat leíró nyugati elemzésekre.
Ha a leendő miniszterelnök komolyan gondolja ígéreteit, akkor előbb-utóbb annak forrásait is meg kell jelölnie, ám a költségvetés állapota nem teszi lehetővé az osztogatásokat, vagy csak úgy, ha azok megszorításokkal, uram bocsá’, Gyurcsány-csomaggal párosulnak. Egy biztos: a kabinet gyenge politikai helyzete miatt a költségvetéssel továbbra is gondok lesznek, ám az ebből fakadó bizalmatlanságot nemcsak az üzleti körök díjazzák majd. Hanem 2006-ban a választók is.