Az Európai Bizottság (EB) javaslata rugalmasabbá tenné az eddigi munkaidő-szabályozást, amely 48 órában maximálta a dolgozók heti munkaidejét. Az EU és a luxemburgi uniós bíróság is kimondja, hogy a munkaidőbe az úgynevezett készenléti idő is beszámít. Az EB új javaslata szerint a munkaadó és a munkavállaló állapodhatna meg arról, mennyi az ügyeletből a ténylegesen elvégzett munka. A javaslat egy további vitatott eleme: a heti, átlagosan maximum 48 órás munkahetet nem négy hónapos időszakra, hanem egy évre vetítve számolhatnák ki a munkaadók.
Az uniós előírásokat egyébként eddig sem tartották be Magyarországon, de az EU-ban szinte sehol sem, mondván, hogy ahhoz több ezer új orvosra lenne szükség. Az ügyeletben töltött időnek tehát jelenleg is csak egy meghatározott részét tekintik munkaidőnek, s csak azután fizetnek, ráadásul mindöszsze ezt a töredékidőt számítják nyugdíjszerző időnek.
A Magyar Orvosi Kamara tiltakozik a tervezett változtatás ellen. Mint azt Éger István elnök elmondta: továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a teljes ügyeletben töltött időt ismerjék el munkaidőnek, s azt fizessék is ki.
– Tudjuk, hogy ehhez sok új dolgozóra lenne szükség – fogalmazott, hozzátéve, hogy ennek érdekében növelni kellene az orvosképzésbe felvehetők számát, tisztességes fizetést kellene biztosítani az egészségügyben dolgozóknak, s az ágazat konszolidálásával jobb munkakörülményeket kellene teremteni.
Az orvosi kamara örül. A MOK sikereként értékeli, hogy az új kormány – programja alapján – nem számol az egészségügyi reform alapjaként emlegetett ellátásszervezői törvény megalkotásával. Ismert: a nagy vihart kavart jogszabálytervezet szerint néhány százezer lakosonként felosztanák Magyarországot, s egy-egy ilyen lakossági csoport egészségügyi ellátását nyereségérdekelt vállalkozások irányíthatnák, racionalizálhatnák. Ezek fejkvóta alapján kapnák a finanszírozásukat, amelyből profitot vehetnének ki, igaz, belépéskor milliárdos tőkét kellene lerakniuk. A MOK a szakmai társszervezetekkel egyetértésben megfogalmazott kritikáik eredményeként könyveli el annak kormányzati belátását, hogy „az ellátásszervezés nem reform, hanem a tönkremenetel útja” – mondta Éger István.
