Élő ágak

Privát történelem, amely nélkül megérthetetlen, megírhatatlan egy nemzet históriája. A Semséről való Semsey-család vagy a magát Csák nemzetségtől származtató Kisfaludy-család genealógiai leírása, történetének összefoglalása és közreadása csak a kezdete annak a folyamatnak, amely lelkes történészek, levéltárosok, családtörténészek munkája nyomán kezdődött. A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága gondozásában indult Régi magyar családok sorozatban a közeljövőben lát napvilágot a földeáki Návay-, a németszőgyéni és bánházi Jósa-, a rátki és salamonfai Rátky-, valamint a nagykállói Kállay-család históriája. Ezek mellett még hat–nyolc kutató jelezte, hogy a sorozatba illő kéziraton dolgozik. A sorozatszerkesztő, Pozsonyi József történész-muzeológus – a balmazújvárosi múzeum igazgatója – maga is szerző, az ő munkája a Régi magyar családok első kötete, a semsei Semsey-család története.
– A könyvsorozat ötlete akkor merült fel bennem – mondja –, amikor csaknem másfél évtizedes kutatás után megírtam és kiadni szándékoztam a balmazújvárosi földbirtokos Semsey-család históriáját. Munka közben sok olyan magyar nemesi családdal ismerkedtem meg, amelyekről korábban történészként alig tudtam valamit. Különösen érdekelt, hogy egy-egy kiemelkedő történelmi személyiség leszármazottainak, családjának mi lett a sorsa, élnek-e még napjainkban. Ezért a Semsey-család történetét egy sorozat indító kötetének szántam. A megjelenést követően széles körben próbáltam terjeszteni, hogy hasonló témájú, íróasztal mélyén porosodó kéziratokat vagy jelenleg is folyó kutatások eredményeit örömmel fogadnánk és jelentetnénk meg.
– Vannak újabb jelentkezők?
– Mivel egy-egy történelmi családra vonatkozó forrásanyag nem csak könyvészeti, levéltári vagy éppen múzeumi gyűjteményben található meg, a szerzőket is széles körben kell keresni, például a leszármazottak között, hiszen Kisfaludy László a saját családja történetét írta meg, vagy éppen a levéltárosok körében: Gilicze János a Návay-család históriáját kutatta fel. A Jósa-család történetének társszerzője, Ulrich Attila pedig muzeológus. De ha a jövőben egy lelkes történelemtanár vagy akár egy ügyvéd juttat el kéziratot hozzám, és azt a lektor kiadásra alkalmasnak ítéli, akkor megjelentetjük.
– Mi a válogatás alapja?
– Sem területre, sem korra vonatkozó kikötéseim nincsenek. Kizárólag az, hogy ma is élő ágakkal rendelkező családokat kívánok bemutatni. Kihalt családokat nem. A kötetek formátuma, szerkezeti felépítése többé-kevésbé egységes, ez a szerzők véleményének figyelembevételével, a szerkesztő Szarvas Márta és az én szakmai, esztétikai elképzeléseim szerint valósul meg.
– Milyen anyagokra támaszkodhatnak a kutatók?
– A régmúltra vonatkozó könyvészeti adatok, nyomtatott anyagok kiválogatása, áttanulmányozása után a levéltári és nagyon sok esetben a múzeumi gyűjteményekben található írásos és tárgyi anyagot kell górcső alá venni. Emellett fel kell kutatni a leszármazottakat.
– Hogyan fogadták a családtagok a megkeresését?
– Minden általam megkeresett személy Argentínától Kanadáig és Hongkongig büszkén vállalta magyarságát, és lelkesen szolgáltatott információkat. Száz levélből kilencvenkilencre válaszoltak.
– Könnyű-e támogatókat, szponzorokat találni ilyen vállalkozáshoz?
– A Semsey-kötet kiadatására a megyei múzeumigazgatóság pénzt nem tudott biztosítani, így azt pályázatból, szponzorok és a család ma élő tagjainak támogatásából sikerült kinyomtatni. Az eddig megjelent két kötetet a Nemzeti Kulturális Alapprogram múzeumi szakmai kollégiuma 400-400 ezer forinttal támogatta, a többi pénzt a szponzorok és a családok leszármazottai adták össze. Remélem, a továbbiakban számíthatunk az eladásból származó bevételekre.
– Derűlátó jövendölés. Úgy érzi, vonzódnak az emberek a múlthoz?
– A családtörténet iránt növekszik az érdeklődés. A költő Kisfaludy családja esetében várhatóan nemcsak a történészszakma és a leszármazottak, hanem az irodalom iránt érdeklődők is olvasóink lesznek. Remélem, idővel elérjük, hogy ebben a sorozatban rangot jelent majd megjelenni, és mert a múlt feltárásában talán sohasem lehet tökéleteset alkotni, további kutatási ösztönzést jelent a történészszakmának.