Hókuszpókusz

Miközben a kormány a sikeresen működő gazdaság illúziójába ringatta magát az előző hónapokban, addig a magyar költségvetés nemcsak a kabinettől, hanem az úgynevezett reálfolyamatoktól is elszakadt. Sőt a Magyar Nemzeti Bank szerint a gazdaság legnagyobb kockázatát éppenséggel az államháztartás folyamatának alakulása jelenti. Mellesleg a magyar jegybank, hogy kivédje a küszöbönálló valutaspekulációt, illetve a külföldi befektetők idecsalogatása céljából kamatemelést helyezett kilátásba. Erre egyébként még szükség is lehet, hiszen a lakosság megtakarítási kedve – gyurcsányi jólét ide vagy oda – nem nő, így a tetemes államadósság finanszírozása lényegében a külföldi vevőkörre hárul.
Amúgy mindannyian csak reménykedhetünk abban, hogy a magyar deficit úgynevezett GDP-arányos mutatója nem vagy csak alig haladja meg az öt százalékot, holott korábban 4,6 százalékról szólt az ígéret. A kívülállók számára a felsorolt számok között minimálisnak tűnik a különbség, ám a gyakorlatban az eltérés akár százmilliárdos is lehet – már csak a szóban forgó nagyságrend miatt is javasol pótköltségvetést a legnagyobb ellenzéki párt.
Hiába tehát a mindent elsöprő GDP-adat, a kiviteli boom vagy éppenséggel a magyar ipar felpörgése, bizony-bizony az oly sokszor megpendített négyszázalékos gazdasági növekedésnek köszönhető jövedelemtöbblet már az idei túlköltekezést sem tudja fedezni. A Draskovics Tibor által emlegetett kemény kéz költségvetése helyett most egy hókuszpókusz büdzsé bevételi és kiadási oldalait elemezgethetjük. Persze többféle verzió is kering az elképesztő mértékű hiányról. Az egyik szerint hazánk európai uniós csatlakozása előre pontosan nem megítélhető módon hatott a költségvetésre. (Egy kis demagógia: most rosszul vagy jól csatlakoztunk?) Ám kellemetlenül érintette az is a büdzsét, hogy elmaradtak az adóbevételek, továbbá a nyersolaj árának drágulása is negatív folyamatokat indukált – érvel Draskovics, aki diszkréten elhallgatja, hogy többek között nincs meg a fedezet még az éves nyugdíjkorrekcióra sem. A költségvetés összeomlása immár nemcsak belpolitikai ügy, s távolról sem arról szól, hogy a hamarosan hivatalba lépő új kormány milyen programot kíván megvalósítani a ciklus hátralévő részében, mikor is a magyar gyakorlat szerint népszerű, a széles tömegeket érintő intézkedéseket hoz a fennálló hatalom. Nos, erre nem lesz pénz.
Nem győzzük azonban hangsúlyozni, a kormány nemcsak saját magát járatja le itt, házon belül az Európai Unióban, hanem Magyarország – egyébként is megtépázott – hitelességének árt. Egy adott kormány vállalása tudniillik demokráciákban egy nemzet ígéretét is jelenti. Az MSZP–SZDSZ alkotta kormánykoalíció pedig nem kevesebbet vállalt középtávú gazdaságpolitikai tervében, mint az euró bevezetéséhez szükséges deficitmutató leszorítását, az infláció visszafogását és az államadósság megfékezését. A nyilatkozatok szerint szeptember közepén a Pénzügyminisztérium áttekinti a hiányprognózisát, s miután – miként mondják – helyzet van, valószínűleg módosítani kell azt.
Egyébként szeptember 15-én debütál Gyurcsány Ferenc is, aki akkorra ígérte meg, hogy a kormány előáll új gazdaságpolitikai elképzeléseivel. Ha a kabinetnek szerencséje lesz, vagyis a kiadási főösszeg nem haladja meg a GDP-arányos öt százalékot, úgy a törvény szerint nem kell pótköltségvetéssel számolnia a kormánynak. Ellenkező esetben nem marad más hátra, mint a hókuszpókusz. És a kozmetika.