Dél-Biharban, a román határszéltől néhány kilométerre lévő Vekerden – bírva a település hozzájárulását – 3,5 milliárd forintos költséggel évi 25 ezer tonna akkumulátort feldolgozó veszélyes üzemet készül telepíteni a Greentech Vekerd Kft. Az alig több mint másfél száz lakost számláló román kisebbségi önkormányzat által vezetett település számára a negyven embernek munkát adó, és évi hetvenmillió forint önkormányzati bevételt ígérő üzem óriási kitörési lehetőség, ám a vekerdiek egy része, valamint a szomszédos Zsáka és Furta lakói szerint a pénz nem kárpótolhatja őket egészségük veszélyeztetéséért, ezért tiltakoznak a beruházás ellen. Egyelőre eredménytelenül, mert a szakhatóságok szerint az alkalmazni kívánt technológia nem szennyezi a környezetet a magengedettnél jobban.
Az akkumulátortároló ellen eredendően tiltakozó, idilli környezetben élő vekerdieket, illetve a tervezett területtől néhány száz méterre lévő Zsákát és az ugyancsak közeli Furta községet azonban nem a népszavazás határozatának be nem tartása izgatja igazán, sokkal inkább magának a beruházásnak a ténye, ami Damoklesz kardjaként lebeg felettük. Molnár Lajos vekerdi őstermelő, libatartó például el sem tudja képzelni, mihez kezd, ha megépül a veszélyesanyag-feldolgozó. – Ugye, senki nem gondolja komolyan, hogy el tudjuk adni azokat a májlibáinkat, amelyeket a talajt és levegőt ólommal szennyező „halálüzem” mellett nevelünk fel. Hiszen azt már az általános iskolás is tudja, hogy a máj az a szerv, ami a mérgek lebontásáért felel… – fakad ki elkeseredve a gazda. Azt már ironikusan fűzi hozzá, hogy aggodalomra még sincs ok, nem lesznek itt értékesítési gondok, mert a mérgek úgyis megölik a libákat még azelőtt, mielőtt tömésre lehetne fogni őket. Búcsúzáskor még azt is szóvá teszi, hogy az akkumulátorfeldolgozó tervezett helyszínének tőszomszédságában néhány éve korlátozták a libatartást, mert a lúd úgymond veszélyes a bihari tájvédelmi sík flórájára és faunájára.
A veszélyről megkérdezem Gyarmathy Istvánt, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóhelyettesét, aki elmondja: a libával szemben az akkumulátorbontó veszélyesanyag-kibocsátása a megengedett érték alatt van, ráadásul a beruházás nem a tájvédelmi területen valósul meg, hanem onnan néhány száz méterre.
Juhász István, Vekerd polgármestere a község határában reményei szerint rövidesen felépülő veszélyes üzem kapcsán állítja, információi szerint aggodalomra semmi ok. – Négy sorsolással kiválasztott falusi ember és jómagam Olaszországban két akkumulátorfeldolgozót is meglátogattunk. Narancsültetvényeket, elegáns villát, illetve tehenek takarmányozását szolgáló kukoricaültetvényeket láttunk a veszélyes üzemek közvetlen közelében. Tényleg azzal a meggyőződéssel jöttünk haza, hogy ebből csak jól jöhetünk ki, hiszen amellett, hogy negyven embernek 15–20 évig lesz munkája, még évi hetvenmillió forint bevételre is számíthat az önkormányzat, amit iparűzési adó formájában vagy alapítványi befizetésként garantál a cég. Erre nem lehet nemet mondani – szögezi le a település első embere.
Vekerdről Zsákára indulunk, ahol Gulyás István polgármester térképpel bizonygatja: a tervezett beruházás nem lehet csak a szomszéd község ügye, hiszen az Vekerd közigazgatási területén valósul meg ugyan, ám közelebb lesz Zsákához, mint Vekerdhez. – Elképesztőnek tartom, hogy hatvanhat ember döntse el, mi történjen egy másik, több mint ezerötszáz lelket számláló falu határában – mondja felháborodottan Gulyás András a tavalyi vekerdi népszavazásra utalva. – Mi mindenképpen tiltakozunk ez ellen a döntés ellen, hiszen a rossz vizünk miatt egyébként is komoly környezeti problémákkal kell szembenéznünk. Nincs szükségünk arra, hogy az ólommal és salétromsavval is küzdenünk kelljen.
Hasonló véleményen van Krucskó Antal furtai polgármester is, aki szerint teljesen ellentétes az eddigi tervekkel mindaz, amire a vekerdiek készülnek. – Itt többéves erőfeszítéssel kialakítottunk egy biogazdálkodásra és ökoturizmusra épülő kistérségi fejlesztési koncepciót, aminek megvalósításáért igen sokat tettünk már – érvel Furta első embere. – A terveinknek reális alapot adott, hogy a falu alatt igen jó minőségű termálvizet találtunk. Ha viszont a falutól 4-5 kilométerre nehézfémekkel szennyezik a környezetet, senki nem gondolhatja komolyan, hogy lesz olyan meggondolatlan befektető, aki finanszírozza gyógyturizmussal kapcsolatos terveinket – indokolja elutasító véleményét Krucskó Antal.
Ugyancsak kétségbeejtőnek tartja, hogy ilyen beruházás tervét Hajdúné Gergely Katalin, Zsáka háziorvosa, aki Darvas és Vekerd lakosait is ellátja. – Több mint húsz éve dolgozom itt, és megdöbbenve tapasztaltam négy-öt évvel ezelőtt, hogy hirtelen évi egy-kettőről nyolc-tízre emelkedett a regisztrált rákos betegek száma – mondja. – Eddig nem sikerült megtalálni az okát e drasztikus növekedésnek, ám mi mindannyian a vízre gyanakszunk, ami ízre és szagra egyaránt elviselhetetlenül rossz. Szerintem százszor jobb lenne, ha azt a 3,5 milliárd forintot, vagy legalábbis annak azt a részét, amit pályázat útján akkumulátortároló létesítésére elnyerhet a befektető, inkább ivóvízjavító programra fordítaná az állam – mondja a doktornő, akit egy mezőgazdasági családi vállalkozás tagjaként is keményen érint az akkumulátorfeldolgozó ötlete. – A birkatartásra kifejezetten biztatták néhány éve a bihariakat. Mi a férjemmel hittünk a propagandának, és belevágtunk, most meg azzal kell szembenézni, hogy eladhatatlan termékeket állítunk elő egy veszélyes üzem tövében – fakad ki elkeseredve.
A környező települések és a lakosság félelmei ellenére az akkumulátorfeldolgozó ügye rendületlenül halad előre. Ozsvát Gábor, a Green Tech Vekerd tulajdonosa és ügyvezetője szerint minden remény megvan arra, hogy egy hónapon belül megkapják a környezetvédelmi engedélyt. A szép reményeket legfeljebb az lohaszthatja le, ha a szakhatóságok által előzetesen jóváhagyott hatástanulmányban bemutatott technológiáról kiderül, hogy károsanyag-kibocsátása magasabb a megengedettnél. A Hajdú-Bihar megyei önkormányzat környezetvédelmi bizottságát elnöklő Fülöp Mihály szerint ez a lehetőség nem zárható ki, ezért Szeifert Ferenccel, a Bihari Önkormányzatok Szövetségnek elnökével párhuzamosan kezdeményezte a vekerdi akkumulátorfeldolgozó ügyének napirendre tűzését. A környezetvédelmi bizottság állásfoglalása szeptember tizedike után várható.
Helyi népszavazás. Az akkumulátortároló építését tavaly júliusban helyi népszavazáson – ami Szekeres Antal Hajdú-Bihar megyei közigazgatási hivatalvezető tájékoztatása szerint ügydöntő, vagyis kötelező érvényű volt – Vekerd lakossága megszavazta. A voksoláson a 148 jogosult 76 százaléka vett részt, 66-an szavaztak igennel. A kérdés a következőképpen hangzott: akarja-e, hogy a vekerdi kisebbségi önkormányzat tulajdonossá váljon a Green Tech Hungary Kft.-ben, és vele közösen részt vegyen a településen egy használt akkumulátorokat feldolgozó üzem megépítésében és üzemeltetésében. Jelenleg viszont úgy áll a helyzet, hogy a megszavazott Green Tech Hungary Kft. eltűnt a képből, az ügyvezetői és tulajdonosai egy része által alapított Green Tech Vekerd Kft. viszont elkészíttette a hatástanulmányt, és elküldte a szakhatóságoknak előzetes véleményezésre. Juhász István polgármestertől úgy tudjuk, a falut vezető vekerdi kisebbségi önkormányzat egyik Green Techben sem rendelkezik tulajdonrésszel, így nem vesz részt a beruházásban. Azért nem, mert a polgármester jogi értelmezése szerint nem volt ügydöntő a népszavazás, így az ott született határozat nem kötelez semmire.
