Stabil és nagy deficit

Ha úgy látjuk, hogy a korábban vázolt egyensúlyi pályán érdemi eltérés mutatkozik, megtesszük a szükséges lépéseket – mindezt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt ígérte meg egy héttel ezelőtt. Ugyanő a múlt héten még oktalan pesszimizmussal vádolta meg a kormány gazdaságpolitikájának kritikusait, és „stabil és nagy jólétről” szónokolt a parlamentben. Nos, itt az alkalom a szükséges lépésekre, hiszen tegnap a régi-új pénzügyminiszter bejelentette, hogy az önkormányzatokkal együtt 5,1-5,3 százalékra emelte az idei államháztartási hiányra vonatkozó prognózisát a kormányzat. Nem titok már az sem, hogy a deficit féken tartása céljából takarékossági intézkedésekről, vagyis újabb megszorításokról döntöttek, amelyek révén – legalábbis Gyurcsány és Draskovics szerint – 43 milliárd forinttal csökkenhetnek a büdzsé várható kiadásai. Ha jól számoljuk, az idén ez a negyedik megszorító csomag. Úgy látszik, ez a nekünk kijelölt pálya.

Viszont Gyurcsánynak még szerencséje is lehet: miután nincs még hivatalban, a közvéleménnyel el lehet hitetni, hogy ezt a feketelevest nem is ő, illetve régi-új pénzügyminisztere főzte, hanem a jelenlegi kormány. Ám a szerencse forgandó: nem lehet majd kiretusálni a Medgyessy-kormány tablójáról a jelenlegi sportminisztert, akinek személye kísértetiesen hasonlít a miniszterelnök-jelöltre.

Mellesleg az úgynevezett GDP-arányos mutató helytelen megcélzása miatt Draskovics Tibornak távoznia sem kell posztjáról, bár korábban a „politikai korrektség” jegyében mindenki erre számított. Aki esetleg elfelejtette volna: 4,6 százalékos volt az idei esztendőre belőtt deficitcél, s az új adat ettől igencsak eltér. Egyébként László Csaba volt pénzügyminiszter menesztését az év elején a mostaninál jóval kisebb „alultervezési aránytalanság” okozta. A kormány tavaly 4,8 százalékos hiányt tűzött ki célul, a Pénzügyminisztérium pedig 2003 decemberében ennél rosszabb, 5,2 százalékos előrejelzést adott ki. Megjegyezzük persze, hogy mindkét malőr több száz milliárdos tétel a költségvetésben. Egészen pontosan: most összesen 730 milliárd forinttal tér el a kormány a parlament által elfogadott büdzsétől.

A mostani helyzetben csak a bizonytalanság biztos, hiszen a szeptemberre tervezett 19 milliárd forintos havi deficit akár 90 milliárdos is lehet, s hol vagyunk még a szokásos őszi nyugdíjkorrekciótól, amire ugyancsak nincs meg a fedezet. Persze az instabil állapotból kikövetkeztethető, hogy egyre szűkül a gyurcsányi jóléti állam, amit persze nemcsak az átlagos halandók éreznek majd meg – akik hozzávetőleg húszezer forintot buknak a személyi jövedelemadó-sávok átalakítása nyomán 2005-ben –, hanem a vállalkozások is. Tegnap ugyanis kiderült, hogy kétkulcsossá válik a társasági adó eddigi egykulcsos rendszere: általános adókulcsként megmarad a 16 százalék, míg a pénzügyi vállalkozásokat – egyébként versenysemlegességet sértő módon – 24 százalékos adó terheli majd. De rosszul jár jövőre a nyolcszázezer egyéni vállalkozó is, hiszen az osztalékadó tervezett ötszázalékos emelése esetükben újabb mínuszos tételt jelent. A miniszterelnök-jelölt eközben gazdasági növekedésről, az úgynevezett konvergencia, azaz felzárkózási program feltételeinek megteremtéséről is beszél. Sőt szerinte úgy lehet egyszerre stabilitást és lendületet adni a magyar gazdaságnak, hogy nyitottabb, integráltabb kormányzást valósítanak meg.

Pedig Magyarország leendő kormányfője valószínűleg tudja, hogy nincs kitörési pont, s ha teljesíteni akarja az uniós előírásokat, eszetlenül nem osztogathat sem 2005-ben, sem 2006-ban. Szóval mindenki gyönyörködje ki magát a fenti számokban: jöhet a miniszterelnöki kinevezés, a pezsgős koccintás. Nekünk pedig újra a kijózanodás.