Szováta: szociofotók helyett színes anzikszok

Tíz esztendeje az év sajtófotóit összegyűjtő albumban szerepelt egy beszédes fényképsorozat. A riporter „a hajdani patinás fürdőváros”, Szováta utcáit járva olyan lehangoló szociofotókat készített, amelyek arról győzhették meg az érdeklődő publikumot: az egyik leghíresebb erdélyi üdülőhely az ezred végére teljesen lepusztult, a régi ragyogás végérvényesen a múlté. Aki viszont mostanság jár Szovátafürdőn, azt tapasztalhatja: kedélyes hangulat, izgalmas pezsgés fogadja a látogatót. A monarchia favázas stílusában épült üdülőházak többségét reprivatizálták, tucatnyi étterem és szórakozóhely kínálja magát a festői völgyben. S nyilván erőteljesen hozzájárult Szováta reneszánszához a magyar tőke markáns jelenléte is: a szállodaprivatizáció körüli romániai politikai viharok elcsitultával elkezdődhetett az érdemi munka, megindult a pihenni és gyógyulni vágyók áradata.
Szovátában a kiegyezés után kezdték meglátni a kivételes lehetőséget az akkori befektetők. A Sóvidék leghíresebb tava, a Medve-tó 1875-ben keletkezett oly módon, hogy a felhőszakadás következtében leomlott dolina elzárta a víz útját. A környéken addig is létrejöttek és eltűntek sóstavak, de ez volt az első – s Európában mindmáig az egyetlen – heliotermikus gyógyhatású tó. Felsőszováta pavilonépületei az előző századforduló táján kezdtek kiépülni, az első virágkornak azonban véget vetett a világháború. A Trianon után, 1921-ben alakult fürdő-részvénytársaság jóvoltából Szováta nemzetközi hírű fürdőhellyé vált, a kommunizmus éveiben viszont a külhoni vendégkör erősen visszaszorult. A harmadik virágkor most, száz év után következhet el, s ebben oroszlánszerepet játszik a budapesti székhelyű Danubius Rt., amely – nagy múltú pöstyéni, máriafürdői és közép-angliai gyógyhotelek megvásárlása és rentábilis üzemeltetése mellett – Szovátában is fantáziát látott.
Bíró László ügyvezető igazgató mindjárt arról világosít fel: a három magyar szálloda voltaképpen egy. A Hotel Danubius mellett, amely tavaly Romániában Az év szállodája címet is elnyerte (amit rangos civil szakmai zsűri ítél oda), a Bradet és a Faget szállodákat is a cég üzemelteti. Utóbbiak kisebb komfortfokozatúak, de szintén rendelkeznek éttermekkel és szekciótermekkel, így négyszáz szobával akár egy ezres létszámú kongresszust is közmegelégedésre le tudnak bonyolítani. A Danubius-standardnek egyelőre a Medve-tó fölött tornyosuló nagy szálloda felel meg, amelynek szocreál jellegét az alapos felújítással sikerült lakájossá formálni. S a július–augusztusi tóidénynek is búcsút lehetett inteni azáltal, hogy a szálloda alagsorában fedett gyógy- és élménymedence, illetve fürdőgyógyászati szolgáltatások kínálják magukat, nyugat-európai színvonalon. A Danubiusnak koncessziója van a Medve-tóra, illetve a túlfolyásából képződött Mogyorósi-tóra is: a szálloda lakói ezek idényjellegű szolgáltatásait ingyen használhatják. Az összehasonlíthatatlan hangulatú heliotermikus fürdőzés lényege az, hogy a vizet nem termálforrás, hanem a nap melegíti fel, de a só jóvoltából eltérő hőmérsékletű rétegekben. A fürdőzők eme rétegeket óhatatlanul felkavarják, ezért nemcsak ősztől tavaszig „pihentetik” a tavat, hanem nyáron, a déli órákban is: ilyenkor a gyógyulni vágyók a stégeken időznek.
Szováta másik kincse az iszap. Az öszszetett terápia – mint Eugen Tereanu főorvos sorolja – így egyaránt alkalmazható reumatikus, mozgásszervi betegségek utókezelésére, a parajdi sóbányát is igénybe véve légzésszervi és asztmatikus betegségekre, illetve psoriasis és más bőrbajok kezelésére. Izraeli és orosz tapasztalatokat felhasználva lettek közkedveltek a nőgyógyászati kezelések is, amelyekben nagy szerep jut a különleges összetételű sósiszapnak. De szívesen jönnek – főként a hölgyek – wellnesskúrákra is: itt aztán mézes pakolástól kezdve tejszínes Kleopátra-pakolásig mindenfélével kényeztetik őket.
Érkeznek Szovátára klasszikus turisták is: ők rendszerint néhány napot töltenek el itt, hogy innen járják be csillagtúraszerűen a székelyföldi tájakat. Ám igazán nagy divatja a konferenciaturizmusnak van: a nemzetközi tulajdonú bankok, mobilcégek, biztosítók, autókereskedések felfedezték maguknak a remek adottságú helyet, ahol a munkát és pihenést kellemesen kombinálhatják. De a magyar cég nemcsak a romániai piacot ostromolja: mindinkább számít a külföldről – s nem csupán Magyarországról – érkezőkre is. Dánok, svédek, finnek buszai hetente akár többször is érkeznek, s ha az ígéretek szerint felújítják a Balavásártól ide vezető negyven kilométeres útszakaszt, s a marosvásárhelyi repülőtér forgalma is fellendül, semmi nem állíthatja meg Szováta felvirágzását.
Betegh Sándor, a Danubius Rt. vezérigazgatója maga is erdélyi születésű – nem csoda, ha különösen szívén viseli e beruházás sorsát. Szerencsére a privatizáció sikertörténetnek ígérkezik: az idei főidény forgalma minden várakozást felülmúlt, sőt már szilveszter tájára sem igen maradtak üres szobák. Nyáron pedig estelente már nem csupán magyar énekesek és moldáviai tánccsoportok szórakoztatják itt a vendéget, de alkalmasint írországi sztepptáncosok is – a Medve-tó sós vizétől elfáradt kúravendégben kellemes emlékként rögzülhetnek a szovátai szép napok. „A hajdani patinás fürdőváros” lehangoló szociofotóit tartalmazó albumokat pedig lassan nyugodtan visszarakhatjuk a könyvespolcra…