A tízezer lelkes Jászapátiban és a csatolt kistelepülésen négy háziorvos dolgozott. Egyikük, Völgyi István úgy gondolta, az önkormányzat évek óta szabálytalanul foglalkoztatja és szabálytalanul finanszírozza munkáját, s ezzel komoly anyagi kárt okoz neki. Megelégelve ezt, bírósághoz fordult. Több pert nyert meg, ezek közül most a legjelentősebbeket említjük. Azokat, amelyeket Völgyi István szerint több ezer másik háziorvos is kezdeményezhetett volna. – Ha többen mernék bíróság elé vinni ügyüket, akár a kismamák elmaradt jövedelempótlékához hasonló kedvező döntés is születhetne, s orvosok ezrei juthatnának hozzá jogos járandóságukhoz – vélekedett.
Völgyi István egyik keresetében azt kifogásolta, hogy miközben a munka törvénykönyvében a megengedettnél 14-szer többet kellett ügyelnie, az elvégzett munkaért járó díjazásnak csak kevesebb mint az egynegyedét fizetik ki neki. A bírósági ítélet indokolása szerint a doktor közalkalmazotti jogviszonyáról az önkormányzattal kötött szerződés szólt. Ez 40 órában határozta meg heti munkaidejét és pontosan rögzítette azt is, hogy ezenfelül mennyi időt kell ügyelnie hétközben, hétvégeken és munkaszüneti napokon, s ezekért mennyi pénzt kap. Az önkormányzat azonban a törvényes összegnek csak az egynegyedét fizette ki.
Egy másik pert azért indított Völgyi István, mert az általa ellátott gyerekek után éveken át egyetlen fillér finanszírozást sem kapott. Az önkormányzattal kötött munkaszerződése szerint köteles volt ellátni a körzetéből hozzá bejelentkezett lakosokat, így a gyerekeket is. Ezzel sokáig nem is volt gond, rendben megkapta az ellátásukért járó összeget. A helyzet akkor változott meg, amikor az önkormányzat külön orvost bízott meg a kicsik ellátásával. Akadt ugyanis több száz szülő, aki úgy döntött: továbbra is Völgyi István lesz gyermeke családorvosa. A doktor vállalta a gyermekek ellátását, erre egyébként a szerződése és a törvény is kötelezte, ám éveken át nem kapta meg az érte járó díjazást, és azt jelenleg sem kapja.
Perbe fogta az önkormányzatot a háziorvosok finanszírozásának alapját jelentő, úgynevezett kártyapénz miatt is. A kártyapénz azt jelenti, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár annyi ember után utal az orvosnak meghatározott öszszeget, ahányan a taj-kártyájukat hozzá leadták. A doktorok finanszírozásának ez a része nem függ attól, hogy abban a hónapban hány beteget láttak el. Meghatározott kártyaszám fölött a biztosító csak degresszív módon finanszíroz, azaz a sokadik kártya kevesebb pénzt ér. Azoknál azonban nem érvényesítik ezt az elszámolási módszert, akik kisebb települést is ellátnak. Ők ugyanis gyakran járnak távolabbi beteghez, s eközben költségeik is nagyobbak, több rendelőt kell felszerelniük és fenntartaniuk. Az önkormányzat azonban éveken keresztül nem kérte ezt a kedvezményt az egészségbiztosítótól a vele szerződésben álló Völgyi Istvánnak.
A bíróság az ítéletben arra kötelezte Jászapáti önkormányzatát, hogy összesen több mint tízmillió forintot fizessen ki kártérítésként Völgyi Istvánnak, amiért éveken át szabálytalanul foglalkoztatta őt. A megítélt összeg többszörösét is megkaphatta volna, ha az ügyek egy része nem évül el. Völgyi István szerint országszerte több ezer orvos jár hasonló cipőben, s ha mindannyian bíróságon keresnék igazukat, akkor akár több tíz milliárd forint kártérítésre is igényt tarthatnának. Neki azonban nincs tudomása olyan kollégáról, akinek lett volna mersze a szabálytalanságok miatt bírósághoz fordulni.
Völgyi István szerint tisztességesebb a törvényesen járó pénzt az államtól, illetve az önkormányzattól követelni, mint hálapénz formájában a betegektől hozzájutni.
Azóta negyvennégy veszprémi háziorvos is perre ment a városi önkormányzattal, miután hiába kezdeményezték a központi ügyelet számukra elfogadható munkarendjének és díjazásának kialakítását.
origo.hu
Jordán Tamás elmondta, mit gondol arról, hogy Magyar Péter őt is megsértette
