A stuttgarti Magyar Intézetben és a berlini magyar nagykövetségen mutatták be a nyáron Matzon Ákos képeit. Erre a két alkalomra készült az az albumkatalógus, amely Wehner Tibor, Vörös Imre, Eugen Christ és Hernádi Miklós írásaival jelent meg három nyelven, magyarul, angolul és németül.
Az ismert szobrász édesapa mellett felnőtt, mérnöknek tanult művész negyvenévesen kezdett festeni. Konok Tamás volt a mestere, és mindazok, akik „tisztaságra és rendre vágytak, ugyanakkor az eszelős rend megbontására törekedtek” – amint Wehner Tibor írja. A mérnökből lett festő olyan világot igyekszik rendszerbe foglalni – amint egy korábbi beszélgetés során mondta –, amelyben megférnek az erkölcsi és az esztétikai kategóriák. Megátalkodottan független ember – állítja magáról.
A rendkívüli zenei érzékkel is megáldott festőművész, Konok Tamás a kamaramuzsikával rokonítja tanítványa művészetét. Matzon a képet Kassák meghatározása szerint mint megépítendőt képzeli el. A konstruktivizmus, a nonfiguratív építkezés jellemző rá pályája kezdetétől. Művészetében a geometrikus formálás „viszi a prímet”. Finom vonalakból, hálórendszerekből, egymás fölé, alá, mellé szerkesztett alakzatokból, ferde vonalakból komponálja meg műveit. Az utóbbi években szinte kizárólag fehérben, feketében és szürkében, elbillentett képtengelyre. Vörös Imre ebben a „ferdeségben” „az általa érzékeltetett változás lehetőségének dinamikus, azaz újra és újra megbomló, de újra és újra helyreálló egyensúlyát” látja. A bizonyosság és a bizonytalanság folytonos egyensúlyára törekvést. A kötetben 1994 és 2003 között készült képeiből láthatunk válogatást.
(Matzon Ákos: Net. Vudak-könyvek. Szeged, 2004. Ármegjelölés nélkül)
Öncenzúra: a hallgatók titkolják valós véleményüket
