Néhány hete a sajtóban és az interneten is megjelentek bizonyos listák, melyek a nevesítetlen földek tulajdonosainak névsorát, illetve a névhez tartozó földparcella földrajzi helyét tartalmazzák. Mihez kezdjen, aki ismerős nevet lát a listán?
– Aki a saját nevét látja a listán, annak egy egyszerű tulajdonlap-kiállítási kérvényt kell benyújtania abban a szlovák kataszteri hivatalban, amelyhez a földje tartozik. Amennyiben azonban örökségről van szó – vagyis az illető a névjegyzékben valamelyik felmenő rokona nevével találkozott –, akkor egy hagyatéki póteljárást kell indítani. Ezt az illetékes szlovákiai járási bíróságon kell kérvényezni. A bíróság ilyenkor kiutal egy közjegyzőt az örökösödési eljárás levezetésére. Az ott kapott hagyatéki végzést csatolva aztán be kell nyújtani az új tulajdonlapot igénylő kérvényt az illetékes kataszteri hivatalban. A hagyatéki eljárás során figyelemmel kell kísérni, hogy az örökölt földvagyont egyértelműen vezessék a hagyatéki jegyzőkönyvbe, a kataszteri hivatal ugyanis már egyetlen hibásan jegyzőkönyvezett parcella miatt is elutasíthatja az egész hagyatéki jegyzőkönyv bejegyzését. Jogászhoz csak abban az esetben érdemes fordulni, ha jogtalan tulajdonszerzés következtében másnak a tulajdonlapjára került a megörökölt parcella.
– Mennyire hiteles ez a lista?
– A Magyarországon élők földtulajdonát a földnyilvántartási jegyzék feldolgozása során sok esetben egyszerűen elkobozzák, oly módon, hogy automatikusan a szlovák államot jegyzik be az adott parcella tulajdonosaként! Ezért szükséges minden esetben az eredeti telekkönyvi kivonatokhoz hozzájutni. Arról nem is beszélve, ahogy már említettem, a földnyilvántartási jegyzék munkálatai még csak a félidőnél tartanak, így az érdekeltek 50 százaléka még mindig csak a telekkönyvek alapján tud tájékozódni.
– Mekkora az érdeklődés a nevesítetlen földek iránt?
– Az új földnyilvántartási jegyzék jelenleg 50 százalékos feldolgozottságnál tart – a listákon csak azok szerepelnek, akiknek földje olyan településen található, ahol már elkészült az új földnyilvántartási jegyzék! –, s mintegy 400 ezer olyan tulajdonosról tud, aki évtizedek óta nem jelentkezett földjéért, ami annyit jelent, hogy teljes feldolgozottságnál ez a szám akár az egymilliót is elérheti. Ehhez képest pedig rendkívül csekély az érdeklődés.
– Ön ezt mivel magyarázza?
– Mindenekelőtt azzal, hogy az emberek nem tudnak róla, hogy jogos földtulajdonuk van. Ez a döntő. Emellett persze súllyal bír az is, hogy az elmúlt évtizedekben a szövetkezetesítéssel, valamint a termelőeszközök államosításával – ne feledjük, a mi gazdáinknak nem volt lehetőségük fokozatosan fejleszteni gépállományukat – az emberekből gyakorlatilag kiölték a földhöz való kötődést, így sokan, ha ki is derül, van földjük, érdektelenek maradnak. Be kell látnunk, hogy azok a törekvések, amiket Marx és Engels a Kommunista kiáltványban 1848-ban megfogalmaztak, „a föld, a termelőeszközök, a házak magántulajdonának megszüntetése” a volt szocialista országok számára végzetesnek bizonyulnak. Noha a legfontosabb éppen az volna, hogy a történelemtől meggyötört parasztságnak visszaadják a földtulajdonba vetett hitet. És ne legyünk naivak, ha tizennégy év alatt nem változott meg a földdel kapcsolatos szemlélet, hogyan is várhatnánk el, hogy megváltozzon néhány hét, vagy néhány hónap alatt?
– A mai ember nem tudja, mit veszíthet el a földdel.
– Pontosan így van. De én nemcsak őket sajnálom, hanem az őseiket is. Akik egész életükben ebbe a földbe kapaszkodtak – a földben hittek, a földön dolgoztak, és a déli harangszókor a földön imádkoztak. Ők nem ezt érdemelnék tőlünk. A régi öregek, akik a szlovák nép ellenségeként, földjüket elveszítve, megvont állampolgársággal élték le életüket, most a sírjukban forognak. Mi, magyarok nagyon szeretünk sóhajtozni a történelem megváltoztathatatlan tragédiáin, miközben az előttünk álló konkrét feladatokat egyszerűen nem akarjuk észrevenni.
– Mi volna a legszerencsésebb megoldás?
– A nevesítetlen földeket önkormányzati kezelésbe – de nem tulajdonba! – kellene adni. Az önkormányzatok aztán bérletet – melynek összegét természetesen csökkentenék az önkormányzati földadóval – szedhetnének a beazonosítatlan tulajdonos letéti számlájára, ahogy például a szomszédos Ausztriában is teszik. Ennek következményeként egyrészt az önkormányzat komolyabb pozíciót szerezhet magának a bérlővel szemben, másrészt az agrárdotáció – amely nagyságáért pártunk ebben a választási ciklusban küzd – nagyobb mértékben jelentkezne a földtulajdon bérletében.
– A földtörvény alkotmánysértő szelleme és tulajdonmegvonó intézkedései miatt az utóbbi időben többen is szót emeltek. Például Peter Vojtko, az országos Kataszteri Hivatal alelnöke, vagy Ján Mrva, az SDKÚ földpolitikusa. Egyelőre azonban semmi jel sem mutat abba az irányba, hogy akadna politikus Szlovákiában, aki igyekezne megakadályozni a magántulajdonba való beavatkozást jövő szeptemberben.
– Nemzetiségtől független, hogy ki milyen értékrendet vall. Az említett szakembereken kívül többen nyilvánítottak ilyen vagy olyan véleményt a jogszabály 15. paragrafusával kapcsolatban. Ám most, ebben a helyzetben, amikor egyre hangosabban ketyeg az óra, azok is osztoznak a felelősségben, akik hallgatnak.
Későn közzétett listák
Harmadik alkalommal rendezték meg Egerben, majd a Szilvásvárad melletti Szalajka-völgyben a Kárpát-medencei magyar gazdák találkozóját. A rendezvény házigazdáját, Faludi Sándort, a Fidesz gazdatagozatának elnökét először arról kérdeztük, hogyan kerültek kapcsolatba a nevesítetlen földek ügyével.
– A határon túli magyar gazdák támogatása tagozatunk tavalyi megalakulásakor rögtön bekerült a szervezeti és működési szabályzatunkba – mondta Faludi Sándor. – Ezt az elhatározást, mely szervesen kapcsolódik a szövetség nemzetpolitikai programjához, az elmúlt időszakban több konkrét lépés is követte – hogy csak egyetlen példát mondjak: a nagy árvizek után vetőmagot, műtrágyát és növényvédő szereket juttattunk ki a kárpátaljai magyar falvak törpebirtokosainak. A nevesítetlen földek problémájáról először tavasszal értesültünk, s azonnal hozzáláttunk egy tájékoztatási kampányhoz. Mivel olyan sértetlen jogállású ingatlanokról van szó, melyeket különböző okok folytán sohasem, tehát sem a benesi, sem a kommunista időkben nem államosítottak, tulajdonjoguk folyamatosnak, ma is érvényesnek, „élőnek” tekinthető. Az emberek azonban nem tudják, hogy jogos földtulajdonuk van, még kevésbé azt, hogy annak tulajdonjogát jövő szeptemberig meg kell erősíteniük. Nekik szeretnénk segíteni.
– Szlovákia összes mezőgazdasági területének csaknem egynegyedét érinti az ügy, összességében több mint félmillió hektárról van szó. Hogyan lehetséges, hogy minderre csupán a rendszerváltás után 14 évvel derül fény?
– Erre a kérdésre mi is szeretnénk választ kapni. Hiszen a nevesítetlen földekről először rendelkező 180/1995-ös törvény meghozatalának lassan tíz éve. A jövő szeptemberi határidő – amikor ezeket a földeket államosítani fogják – pedig igencsak sürget.
– A szlovák földalap néhány hete közzétette honlapján a nevesítetlen földek tulajdonosainak névsorát, mely több mint 400 ezer nevet tartalmaz…
– … s még a felénél sem tart a feldolgozás! Ezeket a listákat előbb kellett volna közzétenni. Az a 400 ezer név nem egyik napról a másikra gyűlt össze, hanem hosszú évek alatt, hiszen a földnyilvántartási jegyzék felújítása már 1986 óta zajlik. Ez a 400 ezer ember, illetve utódaik jövő szeptemberben egyetlen tollvonással elveszíthetik földtulajdonukat. Megjegyzem: 2004-et írunk.
– A törvények szerint azok a földek, melyekért tulajdonosuk 2005. szeptember elsejéig nem jelentkezik, a szlovák államra, majd az illetékes önkormányzatokra szállnak. Mennyire bevett hozzáállás ez Európában?
– Ez egy felettébb különös, mi több, szokatlan eljárás. Bevallom őszintén, még csak hasonlóról sem hallottam soha életemben. Nem tájékoztatni valakit arról, hogy jogos magántulajdona van, majd miután nem jelentkezik tulajdonáért, azzal büntetni, hogy megvonják a tulajdonjogát…? Ilyesmit még egy vasúti poggyászmegőrzőben sem tesznek meg. Erre az elvtelenségre egyébként már a szlovák kormánykoalíciót vezető párt, az SDKÚ illetékes szakértője is rámutatott, aki néhány hete elismerte, hogy a törvény magántulajdont sértő intézkedése frontálisan ütközik a szlovák alkotmánnyal. Vagyis nemcsak történelmi bűnt követnek el azok, akiknek közvetlenül a kezükben van a törvénymódosítás lehetősége, hanem alkotmányos kötelességüket is elmulasztják.
– Többször elhangzott már, hogy a földnevesítés lehetősége magyar állampolgárokat is érinthet. Lehet tudni, hogy nagyjából hány emberről van szó?
– Jóslásokba nem szeretnék bocsátkozni, de néhány tízezer érintett biztosan van. Miután először megszólaltunk az ügyben, azonnal jelentkeztek néhányan, akik már helyreállították szlovákiai birtokviszonyukat és szerették volna átadni tapasztalataikat. Hangsúlyozom, magyar állampolgárokról van szó.
– A felvidéki magyar földtulajdonosokat a 20. században több csapás is érte. A Benes-dekrétumok alapján elkobzott földvagyon utáni kárpótlás például a mai napig várat magára.
– A benesi időszakban konfiskált földvagyont sajnos nem lehet visszaigényelni, az új szlovák földtörvény – bár a jó szándék megvolt – is csak az 1948 februárja és 1989 között történt jogsértéseket orvosolja. De talán nem is baj, ha a dekrétumok kérdéskörét egyelőre meghagyjuk a jövőnek. Hiszen ha a sértetlen tulajdonjogú nevesítetlen földek ügyét sem tudjuk dűlőre vinni, hogyan is érhetnénk el bármiféle eredményt a Benes-dekrétumokkal kapcsolatban?
A csehországi kárpótlásról írásunk a 9. oldalon
