Az utódok öröksége

A jelenleg hatályos szlovák földtörvény szerint azok az elhagyottnak tekintett, úgynevezett nevesítetlen földterületek, melyek tulajdonjogát tulajdonosuk 2005. szeptember elsejéig nem erősíti meg, állami, majd önkormányzati tulajdonba kerülnek. A nevesítetlen földek kategóriájába Szlovákiában elsősorban azok a földek tartoznak, melyeket sem a Benes-dekrétumok tulajdonmegvonó intézkedései, sem a kommunista földpolitika nem érintettek. Mivel azonban az emberek nem tudnak róla, hogy jogos földtulajdonuk van – és emiatt legtöbbször nem is használják földjüket –, a szlovák földalap még mindig több mint félmillió hektár „elhagyottnak” tekintett földterületet tart számon. A nevesítetlen földek kérdéséről a napokban Kerecsenden Mede Vencel, a Magyar Koalíció Pártjának pozsonyi kerületi elnöke tartott előadást.

Néhány hete a sajtóban és az interneten is megjelentek bizonyos listák, melyek a nevesítetlen földek tulajdonosainak névsorát, illetve a névhez tartozó földparcella földrajzi helyét tartalmazzák. Mihez kezdjen, aki ismerős nevet lát a listán?
– Aki a saját nevét látja a listán, annak egy egyszerű tulajdonlap-kiállítási kérvényt kell benyújtania abban a szlovák kataszteri hivatalban, amelyhez a földje tartozik. Amennyiben azonban örökségről van szó – vagyis az illető a névjegyzékben valamelyik felmenő rokona nevével találkozott –, akkor egy hagyatéki póteljárást kell indítani. Ezt az illetékes szlovákiai járási bíróságon kell kérvényezni. A bíróság ilyenkor kiutal egy közjegyzőt az örökösödési eljárás levezetésére. Az ott kapott hagyatéki végzést csatolva aztán be kell nyújtani az új tulajdonlapot igénylő kérvényt az illetékes kataszteri hivatalban. A hagyatéki eljárás során figyelemmel kell kísérni, hogy az örökölt földvagyont egyértelműen vezessék a hagyatéki jegyzőkönyvbe, a kataszteri hivatal ugyanis már egyetlen hibásan jegyzőkönyvezett parcella miatt is elutasíthatja az egész hagyatéki jegyzőkönyv bejegyzését. Jogászhoz csak abban az esetben érdemes fordulni, ha jogtalan tulajdonszerzés következtében másnak a tulajdonlapjára került a megörökölt parcella.
– Mennyire hiteles ez a lista?
– A Magyarországon élők földtulajdonát a földnyilvántartási jegyzék feldolgozása során sok esetben egyszerűen elkobozzák, oly módon, hogy automatikusan a szlovák államot jegyzik be az adott parcella tulajdonosaként! Ezért szükséges minden esetben az eredeti telekkönyvi kivonatokhoz hozzájutni. Arról nem is beszélve, ahogy már említettem, a földnyilvántartási jegyzék munkálatai még csak a félidőnél tartanak, így az érdekeltek 50 százaléka még mindig csak a telekkönyvek alapján tud tájékozódni.
– Mekkora az érdeklődés a nevesítetlen földek iránt?
– Az új földnyilvántartási jegyzék jelenleg 50 százalékos feldolgozottságnál tart – a listákon csak azok szerepelnek, akiknek földje olyan településen található, ahol már elkészült az új földnyilvántartási jegyzék! –, s mintegy 400 ezer olyan tulajdonosról tud, aki évtizedek óta nem jelentkezett földjéért, ami annyit jelent, hogy teljes feldolgozottságnál ez a szám akár az egymilliót is elérheti. Ehhez képest pedig rendkívül csekély az érdeklődés.
– Ön ezt mivel magyarázza?
– Mindenekelőtt azzal, hogy az emberek nem tudnak róla, hogy jogos földtulajdonuk van. Ez a döntő. Emellett persze súllyal bír az is, hogy az elmúlt évtizedekben a szövetkezetesítéssel, valamint a termelőeszközök államosításával – ne feledjük, a mi gazdáinknak nem volt lehetőségük fokozatosan fejleszteni gépállományukat – az emberekből gyakorlatilag kiölték a földhöz való kötődést, így sokan, ha ki is derül, van földjük, érdektelenek maradnak. Be kell látnunk, hogy azok a törekvések, amiket Marx és Engels a Kommunista kiáltványban 1848-ban megfogalmaztak, „a föld, a termelőeszközök, a házak magántulajdonának megszüntetése” a volt szocialista országok számára végzetesnek bizonyulnak. Noha a legfontosabb éppen az volna, hogy a történelemtől meggyötört parasztságnak visszaadják a földtulajdonba vetett hitet. És ne legyünk naivak, ha tizennégy év alatt nem változott meg a földdel kapcsolatos szemlélet, hogyan is várhatnánk el, hogy megváltozzon néhány hét, vagy néhány hónap alatt?
– A mai ember nem tudja, mit veszíthet el a földdel.
– Pontosan így van. De én nemcsak őket sajnálom, hanem az őseiket is. Akik egész életükben ebbe a földbe kapaszkodtak – a földben hittek, a földön dolgoztak, és a déli harangszókor a földön imádkoztak. Ők nem ezt érdemelnék tőlünk. A régi öregek, akik a szlovák nép ellenségeként, földjüket elveszítve, megvont állampolgársággal élték le életüket, most a sírjukban forognak. Mi, magyarok nagyon szeretünk sóhajtozni a történelem megváltoztathatatlan tragédiáin, miközben az előttünk álló konkrét feladatokat egyszerűen nem akarjuk észrevenni.
– Mi volna a legszerencsésebb megoldás?
– A nevesítetlen földeket önkormányzati kezelésbe – de nem tulajdonba! – kellene adni. Az önkormányzatok aztán bérletet – melynek összegét természetesen csökkentenék az önkormányzati földadóval – szedhetnének a beazonosítatlan tulajdonos letéti számlájára, ahogy például a szomszédos Ausztriában is teszik. Ennek következményeként egyrészt az önkormányzat komolyabb pozíciót szerezhet magának a bérlővel szemben, másrészt az agrárdotáció – amely nagyságáért pártunk ebben a választási ciklusban küzd – nagyobb mértékben jelentkezne a földtulajdon bérletében.
– A földtörvény alkotmánysértő szelleme és tulajdonmegvonó intézkedései miatt az utóbbi időben többen is szót emeltek. Például Peter Vojtko, az országos Kataszteri Hivatal alelnöke, vagy Ján Mrva, az SDKÚ földpolitikusa. Egyelőre azonban semmi jel sem mutat abba az irányba, hogy akadna politikus Szlovákiában, aki igyekezne megakadályozni a magántulajdonba való beavatkozást jövő szeptemberben.
– Nemzetiségtől független, hogy ki milyen értékrendet vall. Az említett szakembereken kívül többen nyilvánítottak ilyen vagy olyan véleményt a jogszabály 15. paragrafusával kapcsolatban. Ám most, ebben a helyzetben, amikor egyre hangosabban ketyeg az óra, azok is osztoznak a felelősségben, akik hallgatnak.

---