Barkácsolók

Nem könnyű ma órát tartani, főként a kezelhetetlen, közömbös kamaszoknak. Mi lesz így a szakmatanulás eredménye? Milyen ma a magyar „szaki”? A munkaadók festette kép nem épp hízelgő.

Nagyszerű a magyar szakképzés, terjedt el 1956 után, amikor a világ különböző sarkain munkába álltak és becsülettel teljesítettek emigráns honfitársaink. A legenda sokáig élt, bár a hetvenes években az ipari vezetők már jelezték, hogy baj van a képzés színvonalával, csak erről még a rendszeren kívül nem beszélt senki – mondja Koronka Lajos, a két esztendeje alakult Magyar Nevelők és Tanárok Egyesülete szakképzési tagozatának vezetője, az újpesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola igazgatója. – Azután jött a rendszerváltoztatás, megérkeztek a multik, ők is dicsérték a magyar szakembereket, mert kellemes meglepetés volt számukra, hogy képzett munkaerőt találtak. Mivel a szocialista nagyipar szétesése után óriási volt a munkanélküliség, a multiknak volt miből, kiből válogatniuk. Sok főiskolát végzett szakember állt jobb híján a futószalag mögé.
Három évvel ezelőtt azonban a magyar iparban sok érdekeltséggel rendelkező magyar–német gazdasági kamara készített jelentést az itthoni német cégekről, amelyben leírták: baj van a magyar munkaerővel. Ha „jó hírünk” így terjed, nem kizárt, hogy a befektetők is elveszítik a kedvüket, bizalmukat a magyar piacon.
Az aktivitási ráta az OECD-országok közül Magyarországon a legalacsonyabb, magyarázza Koronka Lajos, ami a munkanélküli-statisztikánál lényegesen finomabb, árulkodóbb mutató. Az idősek és a fiatalok aktivitási rátája a legrosszabb, a statisztikán csak a női nyugdíjkorhatár kitolódása javít. Ez tehát azt mutatja, hogy mennyiségi kínálat van a munkaerőpiacon, de konkrét munkákra mégis nehéz embert találni. Különösen magas a munkanélküliség a fiatalok körében. A diplomások kétharmada humán képesítésű, az érettségizettek nagy részét elnyeli a felsőoktatás. Alig marad diák a szakképzésben. Amikor azután huszonnégy évesen sokan belátnák, hogy pályát tévesztettek, már nehéz visszafordulniuk.
A magyar építőiparban százezer külföldi szakmunkás dolgozik legálisan, közben a magyar fiatal nem talál munkát a képzettsége miatt. A magyar gazdaság fejlődésének legnagyobb baja a munkaerő alkalmatlansága, véli Koronka, a képzési hiányosságok mellett baj van a munkafegyelemmel, a kommunikációs képességekkel, a munkahelyi léttel. A magyar szakember tömegiskolai termék, és a saját bőrén kell megtanulnia, hogy a munkahelyen nincs liberalizmus, mint az iskolában. A munkát kereső topos, piercinges ifjú lány számára meghökkentő, hogy a munkaadó kötelezővé teszi a formaruhát, hogy szigorú előírásai vannak. A magyar oktatási rendszer pedig, úgy tűnik, nem készít fel a társadalmi-piaci követelményekre.
– Egy fővárosi iskola egyik osztálya ausztriai kirándulásra ment – meséli Koronka Lajos. – Egyszer csak rendőrautó állt meg a szállásuk előtt, két diákjukat hozta. Kiderült, hogy a lányok dohányoztak az utcán, és mivel kiskorúaknak ez Ausztriában tilos, a rendőrök megbüntették őket. Addig nem is engedték el a tanulókat, amíg a társaság ki nem fizette a magas büntetést. Mindez csak példa arra, hogy nem veszszük komolyan a szabályokat. Sok fiatal már csak hozzáállása miatt sem tud munkát találni, mert képtelen beilleszkedni a modern társadalomba. És ez a multik számára fontosabb feltétel, mint a szakmai képesítés. Utóbbit ugyanis ők magukra vállalják. Az Audi-gyár, amelyik hosszú távú befektető Magyarországon, saját szakképző központot működtet, és már általános és középfokú iskoláját is szervezi Győrben. Nem bízik tehát a befogadó ország képzési-nevelési rendszerében. Ilyen annak idején a gyarmatokon volt. Úgy hiszem, ez a magyar oktatás legsúlyosabb kritikája.
Az Oktatási Minisztérium 2002–2003-as statisztikájából kiolvashatóan Magyarországon a 18–19 évesek 20 százaléka végzett szakiskolát, 24 százaléka semmiféle végzettséggel nem rendelkezik, 29 százalék szakközépiskolába járt, 27 százaléka pedig gimnáziumba. Ezek nagyon rossz adatok. Képzettségi átlagunkat tekintve a középfokú végzettségűek aránya magasabb, mint Ausztriában vagy Finnországban, ám ez az érettségizett 56 százalék nagyrészt a felsőoktatásba kerül, és kétharmaduk olyan humán szakot végez, amellyel ma már nem nagyon tud elhelyezkedni. Bizonyítványosztásban tehát már a legjobbak között vagyunk. Kérdés, miért nem hatódik meg ettől a munkaerőpiac. Koronka Lajos szerint a kínálat és a gazdaság szerkezete nincsen egymással szinkronban. Nemcsak az arányokkal van tehát baj, hanem a képzettségi színvonal is nagyon gyenge. Még államilag finanszírozott átképzés után is csak a munkavállalók fele tud elhelyezkedni. A fentiek azt mutatják, hogy hiányzik a koherens nemzeti stratégia, amelybe a gazdaságpolitikai koncepció részeként a szakképzési stratégia beilleszthető lenne. A széles alapozású szakmai oktatás mellett meg kellene szervezni és ki kellene terjeszteni a továbbképzés rendszerét, amelyben a fejlett európai uniós országokban a szakmunkások húsz százaléka, nálunk mindössze két százaléka vesz részt.
– Ha tehát a számokat nézzük, kiderül, hogy Nyugat-Európában ötévente egyszer továbbképzik az egyébként is jól képzett szakmunkásokat, nálunk pedig ötvenévente egyszer ha a sor kerül valakire. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a magyar szaki barkácsol, mivel nem ismeri az új eljárásokat, alapanyagokat. Így pedig nem tehető versenyképessé a gazdaság – vélekedik Koronka Lajos, aki azt tapasztalja, hogy az oktatáspolitikai vezetés, miközben új koncepciókkal áll elő, nem kérdezi meg azt a kevés szakembert sem, aki Magyarországon ért a szakképzéshez. – Az oktatási kormányzat készíttetett egy szakképzési koncepciót, amelyet június 6-án véleményezésre feltett az internetre. A véleményleadás határideje augusztus 1-je volt. Tudni kell, hogy a szakképzésben dolgozó tanárok július elejéig vizsgáztatnak, azután szabadságra mennek, otthon pedig nem általános a magyar pedagógusnál az internet. Mit gondol, hány vélemény, észrevétel érkezett? Egyetlenegy sem. Magam gondolkodtam ugyan, hogy írok egyet, de az anyag olyan bárgyú, hogy elment a kedvem az egésztől.
Koronka Lajos lesújtó véleményével valószínűleg nem lehet egyedül. A szakképzési rendszerben meglévő anomáliáknak csak egy része szakmai jellegű. A statisztikák szerint annak a húszszázaléknyi diáknak, amelyik a szakiskolát választja, tíz százaléka eltűnik a rendszerből. Sokan közülük átveszik a diákigazolványt, a munkaruhát, a szerszámokat, és nem látja őket többet az iskola. Akik maradnak, azokat nagy valószínűséggel eljuttatják a bizonyítványig, megbízható, objektív vizsgarendszer híján azonban nem mérhető, mit nyújtott nekik az iskolában eltöltött négy esztendő. A legújabb Draskovics-csomag most várhatóan további elvonásokra kényszeríti az oktatási intézmények fenntartóit. Miközben a szakképzésben a hatékonyság egyik előfeltétele a kiscsoportos oktatás, nálunk az osztálylétszámok kényszerű drasztikus emelésére lehet számítani. Pedig, véli Koronka Lajos, elvonás helyett éppen hogy előre kellene menekülni. Ha nem fektetnek be a szakképzésbe, nem lehet reménykedni abban sem, hogy beindul a gazdaság. Az oktatásügyben a szakképzés stratégiai ágazat, amelyre oda kellene figyelni.