Hűvös, örömtelen őszi szél fúj a Nyíregyházától 13 kilométerre fekvő Nagykálló főterén. Mielőtt a politika ingoványába merülnék, a járókelőktől igyekszem tájékozódni, mi is történt valójában. Először nem sok szerencsém van, aztán az idősebb generáció tagjaitól már kicsit többet is megtudni a városházán történtek hátteréről. – Az én gyermekem pedagógus, és mondhatom, nagyon megszenvedte azt az átszervezést, ami során a polgármester úr egyetlen intézménybe gyúrta az összes középiskolát – mondja egy hölgy. – Azt meg aztán már végképp nem bírták a tanárok megérteni, miért kell megszüntetni a jól működő hatosztályos gimnáziumot a városban – teszi hozzá. Kicsit odébb Juhászné Molnár Katalin névvel is vállalja nyilatkozatát. – Az a baj, hogy csak ígéretek voltak, amiből nem lett semmi. Cukrász a szakmám, abban nem reménykedem, hogy el tudnék vele helyezkedni, de legalább a beígért gyógyfürdőfejlesztésből vagy élelmiszeráruház-nyitásból lett volna valami, ami munkalehetőséget ígért nekünk, asszonyoknak is. Mert könnyű azt mondani: járjak el dolgozni Nyíregyházára vagy Debrecenbe. Ugyan hova tenném a kamionsofőr férjem mellett a három gyermekemet? – teszi fel a költői kérdést, majd menne tovább, de nem tud, mert a főteret körülvevő forgalmas főúton képtelenség átmenni. Idővel mégis sikerül a biciklivel átevickélnie a túloldalra. Helyére negyvenes férfi lép: – Ígértek itt útjavítástól járdaépítésig, körforgalom kialakításáig sok mindent. Nem lett abból semmi – summázza keserűen, majd továbblép.
– Nyolcszázmillió forint a város bevétele, ami szinte kizárólag helyi adóból származik. Túl sok pénz ahhoz, hogy hagyjuk csak úgy, értelmetlenül elfolyni – mondja Horváth Károly, az egyik helyi üzletlánc tulajdonosa, aki Terdik János polgármester egyik ellenfele volt a 2002-es választásokkor. Vele már szélvédett helyen, a főtér sarkán lévő vendéglőben találkozom, ahová a „lázadó” képviselőket várjuk. – Meg kell mondanom őszintén, pontosan ennek a pénznek a sorsa miatti aggódás vezetett bennünket pártállástól függetlenül odáig, hogy azt mondjuk: nem tűrhetjük tovább a polgármester úr diktatúráját – kapcsolódik a beszélgetésbe Kiss József, aki az SZDSZ listáján került a testületbe, és egy ideig a polgármestert támogató koalícióhoz tartozott. A csatornaépítéssel és szállítmányozással foglalkozó helyi vállalkozó sérelmezi, hogy Terdik János a képviselő-testületi üléseken megalázóan bánt az emberekkel, és nem titkolja, ennek is köze volt ahhoz, hogy szembefordult vele.
A helyi vendéglőben lassan gyűlnek a képviselők, jönnek olyanok is, akik egyelőre nem szeretnék vállalni a nevüket. Ők az MSZP-sek, akiket a többiek puccsistaként emlegetnek, tettüket pedig a Gyurcsány hatalomra kerülését előkészítő Medgyessy-ellenes puccsal állítják párhuzamba Terdik Jánoshoz hű társaik. – Teljesen abszurd, hogy évek óta munkaterv nélkül dolgozunk – mondja az egyik, a testület feloszlatását megszavazó szocialista képviselő. – Amellett, hogy megkönnyíti a munkát, és átláthatóvá teszi az előttünk álló feladatokat, a szervezeti és működési szabályzat is kötelezővé teszi az elkészítését, mégsem hajlandó rá a polgármester úr. Nem értem, mire jó ez? – tárja szét a kezét tanácstalanul. – Jogszabályok egy „Terdiktátornak”? Fütyül az rá! – idézi a polgármester gúnynevét a másik képviselő. – Nagyon jól tudod, milyen mondvacsinált érvekkel akarta kizárni a testületből Matildot – utal az egy évvel ezelőtti történetre, amikor a még Terdik János mögött álló MSZP-s többség kizárta soraiból az egyetlen fideszes képviselőt, Oroszné Nagy Matildot. (Oroszné jogállását a bíróság állította vissza, mert a kizárás jogellenes volt.) – Ott van az óvoda – folytatja a polgármester egykori híve –, amit azért akar lebontatni a polgármester úr, hogy egy élelmiszer-áruház épülhessen a helyére. Kinek az érdekét szolgálja mindez? A helyi lakosokét vagy egy külföldi vállalkozóét?
Az indulatok lassan kezdenek magasba csapni, amikor Horváth Sándor, a Vállalkozók Pártjának színeiben megválasztott képviselő átveszi a szót. – Nem csak mi látjuk úgy, hogy Terdik János városfejlesztési elképzelései enyhén szólva is megalapozatlanok. Ezen a véleményen van a műemlékvédelmi hatóság is, hiszen a főtérre tervezett körforgalom ötletét a városképbe nem illeszthetőnek ítélték, és elvetették. De ez csak a dolog egyik része: ott van ennek az anyagi vonzata is: a tér sarkán lévő áruház kiváltásáért háromszázmillió forintot kérne az ÁFÉSZ. Nem túlzás pusztán erre feláldozni a hosszú évek munkájával megszerzett költségvetési többlet több mint egyharmadát?
Kérdések sorakoznak, igyekszünk választ kapni rájuk a polgármestertől, akivel szintén a főtéren találkozunk. Csalódottnak és megbántottnak tűnik. – Azok fordultak ellenem, akik listán kerültek a testületbe, és azok maradtak mellettem, akiket a választók voksai juttattak be, így joggal érezhetem, hogy a lakosság mellettem áll. Ennek ellenére még nem döntöttem el, újra ringbe szállok-e a polgármesterségért – mondja Terdik János, aki maga is hallotta már az autokrata vezetési stílusát karikírozó csúfnevét. – Nem fogadom el, hogy egyeztetés nélkül, diktatórikus módszerekkel irányítanám a várost. Erről szó sincs, mindig egyeztetek, de igaz, hogy nehezen viselem, ha ugyanazt az egyszerű összefüggést délután kettőtől este tízig kell magyarázni, és még mindig nem értik meg, hogy mit akarok. Elismerem azt is, hogy türelmet és bizalmat kértem, hogy bizonyíthassam: rendbe tudom szedni a város költségvetését, és a többletből eredményt is tudok produkálni. Felét sikerült megoldanom: kétszázmillió forintos hiányból nyolcszázmilliós többletet produkáltam. Az építésre néhány „politikai kerti törpe” – és ezen nem a mindig is ellenzékben politizáló képviselőket értem – miatt sajnos nem maradt elég idő – sajnálkozik a polgármester, majd elmondja: meggyőződése, hogy megbuktatása mögött személyi ambíciók húzódnak meg. Nem cáfolja azt az értesülést, hogy az MSZP a helyi elnökét, Mészáros Sándort akarja a polgármesterségért indítani, akinek épp az üzem tervezett bezárása miatt a napokban vált bizonytalanná a munkahelye.
A nagykállóiak majd megint eldöntik, hogy kit juttatnak a polgármesteri székbe.
origo.hu
Majdnem belehalt egy idős ember egy brutális támadásba - egy budapesti buszról rángatták le
