Néhány hete rendkívül érdekes könyv jelent meg a boltokban. Makai Mihály, aki évtizedek óta a Központi Fizikai Kutatóintézet Atomenergia-intézetének fizikusa, műegyetemi oktató, a Merre vagy, szellem napvilága? című kötetében példák sorával igyekszik bizonyítani, hogy az európai kultúrát megalapozó racionális gondolkodás kiveszőfélben van. Tapasztalata szerint egyre kevesebben fárasztják magukat azzal, hogy a sok tanulást, megalapozott tudást, széles körű és naprakész tájékozottságot követelő természettudományos szemlélettel vizsgálják a világot. Ehelyett a könnyebb utat kínáló, felszínes ezotéria, szakszerűtlen asztrológia és tinglitangli világmagyarázatocskák nyomába erednek.
Hasonló irányulás figyelhető meg a felsőoktatásban is, bár ebben az esetben természetesen nem az értékes és az értéktelen szembenállásáról van szó. Makai Mihály a Magyar Rádiónak adott interjúban így fogalmazott: „Azt szokás mondani, hogy tudománytalan korban élünk. Ezt tükrözik például azok a statisztikai adatok, amelyek a főiskolára, egyetemre jelentkező diákok szakok közötti megoszlását mutatják. Egyre csökken azoknak a száma, akik a természettudományos szakmák iránt érdeklődnének. Ahhoz, hogy valaki sikerrel dolgozzon a természettudományos szakterületen, meglehetősen sokat és keményen kell dolgozni. És egyáltalán nem biztos a siker. Ez nyilván így marad a továbbiakban is. De ezzel együtt, ha a helyzet kezd annyira komollyá válni, hogy bizonyos szakmákat tekintve veszélyhelyzet áll elő, akkor azt hiszem, hogy kell valamit cselekedni. Mondok egy konkrétumot. Magyarországon az energiaellátás negyven százalékát a paksi atomerőmű biztosítja. A paksi atomerőmű a nyolcvanas években jött létre. Dolgozóinak nagy része akkor végezte az egyetemet. Ebből könnyű kiszámítani, hogy körülbelül tíz–tizenöt év múlva nyugdíjazási hullám következik be a paksi atomerőműben. A kérdés az, hogy a nyugdíjba menő néhány száz embert kikkel fogják pótolni. Azok száma, akik ilyen típusú képzettséget szereznek, egy évben ma nem több tíznél.”
A jelenlegi, tudásalapúnak nevezett társadalom számára az volna a kívánatos, ha az értelmiség aránya elérné a harminc–negyven százalékot, ehhez viszont arra van szükség, hogy az egyetemre és főiskolára való bejutást könnyebbé, szélesebb rétegek számára elérhetővé tegyék. Erre történt kísérlet a rendszerváltást követően. Volt már példa ilyesmire a magyar történelemben: az ötvenes években gyorstalpalással lehetett bejutni a felsőoktatásba. Amerikában pedig – ugyanezzel a céllal – bevezették az úgynevezett B. Sc., vagyis az egyeteminél könnyebben megszerezhető főiskolai diplomákat.
Magyarországon a 2003–2004-es tanévben 409 ezer 572 diák vett részt a felsőfokú oktatásban, vagyis a 18–22 éves korosztály negyven százaléka. A kérdés csak az, hogy mennyit ér, mennyit fog érni megszerzett diplomájuk, állásbiztos végzettség ugyanis ma már nincs. Legkönnyebben a szakképzett fizikai munkások helyezkednek el, ugyanez viszont nem mondható el a diplomásokról, akik közül vélhetően sokkal többen keresnek munkát, mint ahányan regisztrált munkanélküliként megjelennek a statisztikákban. A munkaközvetítéssel foglalkozó irodák tapasztalata szerint a diplomaosztást követően általában legalább hat hónap telik el, míg a friss értelmiségi el tud helyezkedni. De nem biztos, hogy szaktudásának megfelelő munkát kap. A legnagyobb esélyük képzettségük hasznosítására a frissen diplomázott orvosoknak és általában az egészségügyi végzettségűeknek van: négyötödük a betegellátásban vagy annak határterületein helyezkedik el, ugyanakkor napról napra nő azok száma, akik külföldön keresnek a hazainál tízszer jobban megfizetett állást. Más kérdés persze, hogy szükséges-e hat évig képezni egy orvost azért, hogy itthon gyógyszerügynök legyen, hiszen erre a munkára elsősorban nem azért veszik fel őket, mert szükség van a tudásukra, hanem azért, mert nagyobb a presztízse annak az ügynöknek, akinek a „dr.” rövidítés szerepel a neve előtt. A legnagyobb számban a mezőgazdasági képzést szerzett fiatalok és a tanárok hagyják el tanult szakmájukat; a mezőgazdaságban csak minden ötödik agrármérnök talál munkát.
Bár pedagógusból jókora túlképzés van nálunk, ráadásul az iskolabezárások miatt a munkahelyek száma is csökken, mégsem ők szaporítják leginkább a munkanélküliek számát. A pedagógusképző intézményekben ugyanis annyi hasznosat tanulnak (nyelveket, kommunikációt, szociológiát, számítógép-kezelést), hogy könnyen el tudnak helyezkedni recepciósként, asszisztensként vagy éppen biztosítási ügynökként. Ha mégis gyerekekkel szeretnének foglalkozni, erre óvónőként, tanító- vagy testnevelőként van a legnagyobb esélyük. A bölcsészkart végzettek azonban már nem érezhetik ilyen biztosnak a jövőjüket – hacsak nem tolmácsok. A Hill International nevű fejvadász cég ügyvezető igazgatója, Fazekas Zsolt azt nyilatkozta nemrég, hogy az utóbbi tizenkét évben senki nem kereste meg őket azzal a kéréssel, hogy bölcsész végzettségű munkatársra van szüksége a cégének.
Nemcsak kommunikáció szakosokkal, művelődésszervezőkkel és kulturális menedzserekkel lehet Dunát rekeszteni, hanem jogászokkal is. Jelenleg az ország hét egyeteme ontja a jurátusokat, akik aztán, ha találnak is állást, megalázóan alacsony fizetéssel és nyúlfarknyi időre kötött szerződésekkel kénytelenek megelégedni. Az a jogásznő, aki szülni megy, akár el is búcsúzhat a munkahelyétől, hacsak nem valamelyik hiányterületre, például uniós jogra vagy pályázatírásra specializálta magát.
A mérnökök és a közgazdászok helyzete sem rózsás, véget értek azok az idők, amikor az informatikusok voltak a császárok. A munkaadók ma már inkább villamos- és gépészmérnököket keresnek, gyakran vidéki munkahelyekre. Hasonló helyzetben vannak a pár éve még nagyon divatos és kapós marketingesek, PR- és humánmenedzser szakosok. Most inkább pénzügyesekre és számvitelt végzettekre van kereslet a munkaerőpiacon, ráadásul a munkaadók többsége szívesebben dönt a főiskolai diplomát szerzett jelentkezők mellett, mert úgy gondolja, hogy ők kevesebb bérrel is beérik, mint azok, akik egyetemre jártak.
A fiatalok munkanélküliségi gondját csak a képzési hangsúlyok áthelyezése és az idő oldja meg. Öt–tíz év múlva a munkavállalók fele negyven év feletti lesz, 2030-ban pedig minden harmadik hatvan éven felüli. Így aztán tárt karokkal várják majd a cégek a robotizáló- és kódolómérnököket, a biotechnológusokat és biogyógyszerészeket, a wellness végzettségűeket – a fejvadász cégek szerint ugyanis ezek lesznek a jövő sztárszakmái.
origo.hu
Magyar csoda: a zongorista, akit Amerika is ünnepel
