Én nem tudom...

Én nem tudom, miként kerül valaki a megvilágosodás kegyelmi állapotába. Ami azután következik, az természetes és érthető, a népnyelv pálfordulásnak nevezi. (Vö.: „Ha Pál fordul köddel, ember hal döggel…”)
A kifejezés maga bizonyos mértékig pejoratív, bár a történés, amire emlékeztet, minden keresztény lélekben jó érzést kelt. Az egyszeri pálfordulás, legyen bár pártfordulással egybekötve, valójában nem elítélhető. Mondjuk, ha egy volt MSZMP-sből jó és következetes demokrata lesz, bízvást fejet hajthatunk előtte. Ha egy szabad demokratából fideszes lesz, netán tárt karral fogadják. De a visszafelé vezető út – hiába van jó szándékkal kikövezve – a pokolba vezet.
Pálfy G. István mint a volt MSZMP-sek egyik legderekabbja nemzeti érzéseivel a rendszerváltás után a jobboldal közkedvelt figurája lett, mint televíziós szakember emlékezetes szerepet vitt a választási küzdelmekben a keresztény-konzervatív oldalon. Pozsgay, Lezsák, netán Boross Péter bizalmi embere volt, politikai feladatait nagy buzgalommal látta el, baloldalról durva támadások érték, mert közszolgálati tevékenységéből bizony kilógott a lóláb. A politikailag erősen elkötelezett szélsőségesek közé sorolták a szabad demokraták és a szocialisták, szemükben közellenségnek számított. A magam részéről némi szakmai kétkedéssel szemléltem tévébeli tevékenységét, végső soron azonban kedveltem, habár – ha mondhatom így – politikai értelemben jobbra állt tőlem, s kissé túlfűtöttnek láttam őt. Természetesen az elsők között volt, akit a Horn-kormányzat eltávolított a televízióból, ő azonban, bízva szakmai rátermettségében, megalapította A Hét című lapot, amelyben, számomra, radikálisnak tűnő írások kaptak főként helyet. A Hét egyszer kirohanást intézett ellenem a Magyar Nemzetben közölt „se hideg, se meleg”, „ide-oda riszáló” írásaim miatt. Okkal hihettem tehát úgy, hogy Picur (ez Pálfy G. beceneve) harciasabb nálam, s hajlamos arra, hogy revolverhősként „csípőből tüzeljen”. A Hét című lap szép csöndben megbukott, Pálfy G. szinte eltűnt a nyilvánosságból. Az akkori Magyar Nemzethez például szélsőségesnek felfogható médiabeli előélete miatt aligha jöhetett volna. Egy időre a Napi Magyarország munkatársa lett, mely vitathatatlanul keményebb hangot képviselt az akkori Magyar Nemzetnél. (A Napi Magyarországtól ismereteim szerint azért bocsátották el, mert politikusi szerepet vállalt.)
Picur tehát, mint a sajtóháború egyik névtelen hősi halottja, eltűnni látszott a politika útvesztőiben. A figyelem nemrégiben irányult újra rá mint a Duna TV kuratóriumának tagjára és Dávid Ibolya különutas politikájának hívére. Mindeme előzmények után kissé meglepett, hogy az MDF honlapján a Duna TV-vel kapcsolatban vele készült interjú a következőket is tartalmazza: „Emlékeztetek azonban a Magyar Nemzet és a Napi Magyarország sorsára. Ott is csak a Magyar Nemzet címére és fejlécére volt szükség, a szellemre és alkotógárdára nem. Sajtótörténetünk egyik legnemesebb hagyományú lapjából revolverújság lett…” Nos, észre kell vennem, hogy Pálfy G. a jobb oldalamról hirtelen a bal oldalamon termett, s mivel én jelenleg is a Magyar Nemzetnél dolgozom, azt muszáj hinnem, hogy „se hideg, se meleg” voltomon revolverláz vett erőt, továbbá nem soroltatom sem a szellemhez, sem az alkotógárdához.
Na már most, van itt egy alapvető bökkenő: az egyesülés óta a Magyar Nemzet megduplázta példányszámát, a neve jól cseng a jobboldali olvasók előtt, fennmaradása biztosított. Pálfy G. a szocik érveit ismételgeti, megtoldva némi dilettantizmussal. Ugyanis nem a mostani Magyar Nemzet hangvételét és tényfeltáró törekvéseit nevezik „revolveres újságírásnak”. A Magyar Nemzet senkit sem zsarol, és semmit sem hallgat el ellenszolgáltatás fejében. Lehetnek hibái, lehetnek tévedései, de nélküle a magyar sajtópiac maga lenne az egyoldalú szocialista borzalom, a tömény hazugság. Ez nem a Fidesz és az MDF közötti nézeteltérés kérdése. Pálfy G. pedig helytelenül jár el, ha revolverhős státusából a bírói pulpitusra kívánkozik a szocialista joggyakorlás tudoraként.
Hogy esetét többszöri pálfordulásnak nevezhetjük-e, én nem tudom…