Eretnek

K u l t ú r s o k k

John Kerry, az Egyesült Államok szenátora, a demokraták elnökjelöltje, aki vallására nézve mellesleg katolikus, kénytelen szembenézni azzal a lehetőséggel, hogy az anyaszentegyház kiközösíti. Bár ennek esélye nem túl nagy, az a kultúrharc, amelynek ez a komolytalan ügy csupán egyik távoli leágazása, nagyon is komoly vetülete az amerikai elnökválasztásnak.
Még júniusban történt, hogy Marc Balestrieri, aki az amerikai katolikus egyház Los Angeles-i egyházmegyéjének egyházi bíróságán kánonjogász, a bostoni egyházmegye hasonló testületénél bepanaszolta testvérét, a bostoni John Kerryt. Balestrieri úr tizennyolc oldalas, egyházjogilag kifogástalan dokumentumban azt bizonygatta, hogy John Kerry, aki nyilvánosan kiáll amellett, hogy az abortuszt a nők döntésére kell bízni, a legnagyobb közbotrányt okozza azzal, ha ezek után a szentmiséken az Úr testét magához veszi. Márpedig Kerry gyakorló katolikus, így ez bizony elő-előfordul.
Az ügy egyik érdekessége, hogy az még a katolikusok számára sem közismert, hogy egyáltalán létezik olyan egyházi testület, amelynek színe elé az ember hittársait ilyen-olyan üggyel odacitálhatja. Egyház és állam szétválasztása óta valóban vesztett jelentőségéből az egyházi bíróság, ám ettől még a „bevádolás” intézménye lehetőségként megmaradt, igaz, egyszerű halandó emberemlékezet óta nemigen élt vele az eklézsiánál. Amenynyiben a bostoni egyházmegye a keresetet elutasítja, Balestrieri egyenesen a Vatikánban fellebbezhet, a Ratzinger bíboros vezette Hittani Kongregációnál.
Nem is lehet kétségünk, hogy elutasítás esetén az ügy itt fog folytatódni, hiszen ha már a nyugati partról a keleti partig eljutott a dosszié, eljut az a Vatikánba is. Mert a jámbor jogász súlyos bűnt ró a megátalkodott John Kerry fejére. Hogy hitehagyott.
Eretnek.
Ez a hatályos egyházi törvények szerint maga után vonhatja John Kerry kiközösítését is. Azt persze eddig is tudni lehetett, hogy John Kerry ellenzi az abortusz betiltását, mint ahogy azt sem titkolta, hogy katolikus. Hogy mégis most lett ügy ebből, annak okát természetesen az amerikai elnökválasztás körüli hajcihőben kell keresnünk.
Bár a katolikusok nem képviselnek többséget a szavazópolgárok között (mintegy 25 százalékuk vallja magát katolikusnak) az Egyesült Államokban, olyan szoros választási küzdelem esetén, mint amilyen most ősszel is várható, voksaik döntőnek bizonyulhatnak az elnökjelöltek számára. Az amerikai katolikusok korábban egyértelműen a Demokrata Párthoz kötődtek, szemben a protestáns-presbiteriánus hagyományokat mindig is hangsúlyozó republikánusokkal. Reagan elnökkel, aki jelentős számú katolikus szavazót is megnyert ügyének, azonban ez a történelmi kötődés oldódni kezdett, ma pedig már erősen kérdéses, hogy a katolikus szavazók többsége melyik jelöltet fogja támogatni.
Hogy John Kerry katolikus, úgy tűnik, nem lesz döntő a mérlegelésnél. A demokratákat az is aggasztja, hogy az utóbbi időben több amerikai püspök is – kimondva-kimondatlanul – George W. Bush támogatására buzdította híveit. Nem egy közülük odáig ment, hogy kijelentette: ha egy hívő olyan jelöltre adja voksát, mint Kerry, aki támogatja az abortuszjogokat, bűnt követ el, amit meg kell gyónnia ahhoz, hogy a szentmisén ismét áldozhasson.
Mindehhez persze látnunk kell, hogy az Egyesült Államokban egyre inkább az ún. kultúrháború frontjai, nem pedig politikai törésvonalak mentén szerveződnek a választási küzdelmek. Úgy tűnik, mindkét elnökjelölt maximálisan magáévá tette a gondolatot, hogy a gazdaság helyzete, de még az iraki háború is másodlagos az olyan ügyekben kifejtett állásfoglalásaikhoz képest, mint amilyen az abortusz kérdése, a homoszexuálisok házassága, az emberi klónozás vagy az őssejtkutatás. Érezhető az is, ahogy a különféle egyházak, vallásos közösségek épp ezért egyre inkább belefolynak a napi politikai csatározásokba. A tét ugyanis számukra sem kicsi: a következő elnöknek valószínűleg lehetősége lesz egy bírót kinevezni a legfelső bíróság testületébe. Amerikában ez a grémium funkcionál alkotmánybíróságként, és az olyan kérdésekben, mint amilyet előbb is említettünk, döntései évtizedekre meghatározhatják, hogy mi számít elfogadottnak, és mi nem a társadalomban.
Nehéz helyzetbe hozza persze a katolikusokat ez a csetepaté. A háború és a halálbüntetés megítélése épp ily fontos kérdés lehet számukra, így hát a két jelölt közül elég nehéz lesz pusztán vallási alapon választani.
A ringbe egyébként – akarva-akaratlan – a Vatikán is beszállt már – noha Balestrieri érvelése még nem került Ratzingerék elé. Annyit azonban lehet tudni, hogy Theodore E. McCarrick washingtoni érsek a nyáron olyan levelet kapott Ratzingertől, amelyben a bíboros azt fejtette ki, hogy „az abortusz súlyos bűne esetén” az egyház köteles megtagadni az eukarisztiát. A bíboros álláspontja egybeesik azoknak az amerikai püspököknek a vélekedésével, akik a híveknek azt részletezték, hogy amennyiben az abortuszt támogató jelöltre szavaznak, tőlük is megtagadható az áldozás.
McCarrick érsek pengeélen táncol, és igyekszik diplomatikusan megközelíteni a kérdést, amikor úgy fogalmaz, a püspököknek nemcsak azt kell mérlegelniük, hogy az áldozatot megtagadhatják-e, hanem hogy vajon ez „pasztoriálisan bölcs és körültekintő” lépés-e.
Mindenesetre valahogy nehéz elképzelni, hogy John Kerry kiközösítése után elmegy a Vatikánba Canossát járni.