Bozóky Mihály – szemben a maga által használt szerény titulussal: a maróti egyház legkisebb szolgája és kántora – a maga idejében nemcsak a katolikus gyülekezetet szolgálta énekével, orgonamuzsikájával és karvezetésével, hanem valósággal a Dunakanyar mindenese volt. Esztergom vármegyében, Kicsinden (manapság Mala nad Hronom) született, alig tíz kilométerre Párkánytól. Érthető, hogy iskoláit Esztergomban végezte, majd ott lett iskolasegéd és nevelő. Később se nagyon távolodott el szülőföldjétől: 1773-ban Dömösön, 1776-ban Pilismaróton vállalt kántori állást. Ebben a minőségében adta ki 1797-ben a váci Máramarosi Gottlieb Antal betűivel Katólikus kar-béli kótás énekes könyv című gyűjteményét, amelynek dalait különös módon elsődlegesen nem az egyházi év ünnepei szerint csoportosította, hanem kissé erőltetett didaxissal a három sarkalatos erény, a hit, a remény és a szeretet témái köré.
Az énekeskönyv legnagyobb újítása azonban nem a kötet énekeinek felosztása volt, hanem hogy meghonosította és hatékonyan terjesztette az újmódi délnémet dallamokat és ennek az adaptációnak sajátos következményeként a magyar nyelv adottságaihoz képest idegen prozódiát. A Bozóky által képviselt stílus nem egy vidéki kántor ügyetlen próbálkozása volt csupán; a német dallamok országszerte meghatározóvá váltak az egyházi népénekekben, jelezve, hogy a „maróti egyház legkisebb szolgája” valósággal a kor ütőerén tartotta kezét. Bozóky páratlan divatot teremtett. A régi magyar népénekek egy időre csaknem teljesen feledésbe merültek.
A jelenség azért érdekes, mert viszonylag jól ellenőrizhető formában, már-már vegytisztán látható benne a kulturális adaptáció nagyon sikeres formája. Olyasféle dolog történt, mint amikor a nyolcvanas években a Bugyi fivérek a dél-bánáti Ürményházán megteremtették a lakodalmas rock műfaját, és a dobgéppel kísért szintetikus hangzás rövidesen visszaszorította a cigányzenét, a szalonzenét, majd megadta a kegyelemdöfést az erdélyi lakodalmakban akkor még hellyel-közzel föllelhető hangszeres népzenének is.
Természetesen a pilismaróti kántor nem akart semmi roszszat, és talán nélküle is kiszorultak volna a mindennapi használatból a régi magyar egyházi népénekek. Művelt és finom lelkű ember lehetett Bozóky Mihály, aki nemcsak zenével, hanem szépirodalommal is foglalkozott: La Fontaine-t és Wielandot magyarított. És a gyakorlati életben is példamutató volt tevékenysége: gondja volt községe elesettjeire. Gyógyította a betegeket, támogatta a nélkülözőket. A Katólikus kar-béli kótás énekes könyv mellett kiadott egy temetési énekeket tartalmazó gyűjteményt is 1806-ban A jól-meghalásra serkentő magyar egyházi énekes-könyv címmel. Ez volt legsikeresebb munkája, számtalan alkalommal látott újból napvilágot az alapvetően szintén „németes” kiadvány.
Ezek az énekeskönyvek elsősorban kántorokhoz kerültek, nekik is készültek. Aki nem „hivatásszerűen” jár temetésre, aligha vesz meg egy temetési énekeket tartalmazó könyvet, hogy szabad idejében olvasgassa. De nemcsak a temetési, hanem a Katólikus kar-béli kótás énekes könyv is kántoroknak készült. Egyik fennmaradt példánya a híres jászberényi Beleznay kántordinasztia tulajdona volt, s valószínűleg több nemzedéket is kiszolgált. A XX. század elején valaki kijavítgatta a kötetet, mégpedig oly módon, hogy régi levelekkel erősítette meg az évszázados használatban elrongyolódott kötéstáblát.
Az persze kideríthetetlen, hogy kézzel írva ki és mikor egészítette ki a nyomtatott szöveget. Az írás alapján valószínűleg a XIX. század első felében kerülhetett a belső kötéstáblára az esőért könyörgő ima. Szárazság és egyéb természeti csapás volt elég ebben az időben is. Talán a nagy 1805-ös aszály alkalmával könyöröghettek esőért a kötetbe jegyzett énekes imádsággal; abban az esztendőben, amikor nemcsak a mostoha természeti viszonyokkal kellett megküzdenie az országnak, hanem – rövid ideig – Napóleon csapataival is, amelyek Louis-Nicolas Davout marsall vezetésével november 15-én lépték át a határt.
Nagy drágaság volt egész évben, sokak számára létkérdés lett az eső és a jó termés. Bizonyára sokan énekelhették el az alábbi együgyű könyörgést: „Keresünk halgasd meg, nagy irgalmú Isten / szükségünk üdején botsássad elödben / agy alkalmas essött nékünk / melyért mostan esedezünk / egy szivvel könyörgünk // Ne zárd bé vétkünkért az Magos Egeket / tsepegtesd inkább kedvünkre essödet / agy alkalmas (???) // […] Jól lehet hogy ugyan méltatlanok vagyunk / mind az által megis hozzád folyamodunk / Melyert tegedet mind örökké áldunk / Ditsertessekkel neved magasztallyuk / agy alkalmas essöt nékünk.”
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
