Majtényi László alkotmányjogász a Védegylet minapi rendezvényén tartott előadásában úgy vélte, hogy a rendszerváltással kezdődő jogállami forradalom örökségével a magyar politikai osztály bizonyosan rosszul gazdálkodott. Rosszul áll a szénánk – hangsúlyozta, mivel 1989-ben még komoly remény volt arra, hogy Magyarország a térség alkotmányos mintaállama legyen. Viszont az a politikai osztály, amely az alkotmányt működteti, eltávolodott a jogállami forradalom eszményeitől. Az ország általános versenyképességét nagymértékben rontja ez a helyzet. Például azért – mondta Majtényi László –, mert a politikai viták többnyire teljesen értelmetlen kérdésekről folynak, s nem arról, hogy legyen-e általában privatizáció, vagy ne.
Ehhez a véleményhez az egyik hozzászóló megjegyezte, hogy a legnagyobb ellenzéki párt nem a privatizációt ellenzi, hanem a megmaradt nemzeti vagyon, a stratégiai ágazatok kiárusítását.
Az alkotmányjogász előadásában kifejtette, hogy a harmadik köztársaság válságának igazi okát a politika erkölcsi válságában látja. Ami máshol működni képes, az, úgy tűnik, Magyarországon nem tud jól működni. Ilyen az a technikai, alkotmányos probléma, amely az egykamarás kétpártrendszerben nyilvánul meg. Ugyanis Magyarországon az egykamarás országgyűléshez kapcsolódó kormányzati hatalom sajátossága az – Majtényi László szavait idézve –, „hogy egy zajos mázban egyesül a kormányzati hatalom a parlamenti hatalommal, és ebben a kezdeményező szerep, az öröm mindig a kormányzati oldal osztályrésze”. A hatalomnak önmagát kellene korlátoznia – fejtette ki az előadó. Majtényi az Országgyűlést kiegészítené egy második kamarával, mert ez megakadályozná a kancelláriai diktatúra létrejöttét. A kétpártrendszer még azzal is járhat – magyarázta hallgatóságának a volt ombudsman –, hogy korlátozódik a választás szabadsága. A két párt úgy is felléphet, mint a magyar nemzet, az egész társadalom képviselője, nem pedig egy társadalmi réteg, egy részérdek képviselőjeként. Ez viszont azt a veszélyt hordozza magában – vélte az előadó –, hogy az értelmes viták szűnnek meg, hiszen nincs mit vitatkozni sem a nemzet ellenségével, sem a társadalom ellenségével. Ebben a szándékban viszont megtalálható az egypárti logika, amelynek léte rontaná az ország teljesítőképességét. Nem véletlenül találták ki a parlamentáris demokráciát, amely önmagát folyamatosan tudja korrigálni.
Majtényi László végül felhívta a figyelmet egy különösen nagy veszélyre, a közjog gyarmatosításának látható jeleire. Bizonyos politikai erők törekednek arra, hogy független intézményeket befolyásuk alá vonjanak, a maguk szája íze szerint formáljanak. Ez pedig ellentétes az alkotmányossággal.
Az est másik előadója, Rauschenberger Péter arról beszélt, hogy úgy látszik, mintha a magyar társadalom sorsáról már most a két nagy párt dönt, s közöttük nincs átjárás. Valamint a legfontosabb gazdasági döntéseket a politikai osztály egy részét képező gazdasági oligarchia sajátította ki, ami viszont olyan helyzetet teremtett, hogy valójában nem beszélhetünk politikai szabadságról. Ez már olyan mint a pártállam, azzal a különbséggel, hogy a különböző politikai erők rivalizálása a nyilvánosság előtt zajlik, és időnként választanak – vélte az előadó. Ugyanakkor leszögezte, hogy Magyarországon stabil intézmények által garantált szabadság van, és viszonylag biztonságban élünk. Rauschenberger később rátért arra is, hogy a társadalom csaknem egyharmada reménytelen szegénységben él, ami elfogadhatatlan, de a szerencsésebb többség számára az egyéni és családi boldogulás útjai a tisztesség keretein belül nyitva állnak. Ugyanakkor adódnak olyan helyzetek, amikor a nyíltan vállalt politikai meggyőződés gazdasági hátrányokat eredményezhet. Szólt az országgyűlési választások problémaköréről is. Szerinte a jelöltté válás folyamata kívülről gyakorlatilag követhetetlen, és a szűk pártvezetések szerepe a döntő. A vezetéssel való konformitás pedig nagyon jelentős egzisztenciális előnyöket biztosít. Ennek eredményeképpen olyan struktúrák stabilizálódtak a pártokban, amelyekben alig van mobilitás. A pártok szűk vezetését ritkán éri kihívás. A kihívónak ráadásul meg kell küzdenie a pártok belső demokráciájának fórumait ellepő, a politizálástól egzisztenciálisan függő középszintű káderek érdektelenségével. Rauschenberger végül azt a véleményét summázta, hogy szerinte nálunk rendkívül alacsony a politikai kínálat.
A Védegylet előadását irányító Lányi András szarkasztikusan megjegyezte, hogy Rauschennberger Péter előadása liberális politikai utópia volt, de ő ezzel nem is szeretne vitába szállni, ez is egy vélemény. Viszont az igaz, amit Majtényi László is kifejtett, hogy a hazai politikai struktúrából hiányzik az önkorrekció lehetősége, mivel a párton kívüli vélemények nem érvényesülnek.
Lányi nagy problémának látta hozzászólásában, hogy a politikai élet tematizálását, a közbeszédet a pártok ki tudták ragadni az értelmiség kezéből, tehát az értelmiség átengedte kedvenc pártjainak a kezdeményezés jogát. A hozzászólók közül néhányan úgy vélték, hogy meg kellene változtatni az ötszázalékos választási küszöböt, azt alacsonyabbra kellene szállítani, mert így több társadalmi réteg hallathatná hangját. Az est előadói szerint viszont így győzne a populizmus, amely akár anarchiába torkollhatna.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
