Oláh Imréné születése óta a nagykőrösi tanyavilághoz tartozó Árbóz-dűlőben lakik. Hepehupás földúton ringat az autó, míg bekanyarodunk az épületegyüttes elé. Kemény kézfogású, napbarnított asszony (biztosan nem a Riviérán, hanem a földeken dolgozva szerezte ezt a színt) fogad, s békülékeny hangnemben meséli el a tanyavilágban élő külterületiek kálváriáját.
Gyermekei a nagykőrösi iskolában az ifjúságvédelmi tanárnőnek panaszolták el 1998-ban azt az egyszerű tényt, hogy petróleumlámpa fénye mellett tanulnak. A meghökkent pedagógus a nevelési tanácsadó szolgálathoz fordult, majd közösen keresték fel a térség országgyűlési képviselőjét és a polgármestert. Mindhiába. „Ha valaki bement a hivatalba ez ügyben, a problémával magára maradt. Én meguntam ezt a tehetetlenséget, és 1998 ősze óta sürgettem ezt a témát a közmeghallgatásokon. Úgy tűnik, a tanyán élő gazdálkodók egy részét emberszámba se veszik, csak ha fizetni kell! Az iskolában nem azok a követelmények, mint 30-40 évvel ezelőtt. A gazdálkodás területén is óriásiak az elvárások, de úgy látszik, ez a városban sok embert nem érdekel. Jegyezze meg mindenki a városközpontban, nem terem meg az asztalravaló, csak ha a paraszt megtermeli és odaviszi. Itt cselekedni kellene, nem sajnálkozni, 300 tanya van villany nélkül Nagykőrös határában. Ha ilyen nehezen halad az ügyintézés, soha nem lesz vége. Tisztelt képviselőjelöltek, mindenki »a saját botjával üsse az árvacsalánt, ne a máséval«” – olvasom a tornác alatt ülve a vonalas papírra rögzített gondolatokat. Oláhné ezt az írást többek között a 2002-es önkormányzati választások idején olvasta fel a városatyáknak.
A tanyavillamosítás kérdésköre még az előző választási ciklusban került Nagykőrösön az érdeklődés középpontjába, ugyanis Oláh Imréné az Árbóz- és Esed-dűlői lakosok képviseletében többször felhívta a figyelmet az önkormányzati közmeghallgatásokon arra a lehetetlen helyzetre, hogy Nagykőrös külterületén több százan élnek villany nélkül.
De hiába minden. Eltelt hat év, és még most sincs villany a tanyákon.
Az ország villamosítása – papíron –
1963-ban befejeződött
A magyarországi villamosítás történetére amúgy jogos elégedettséggel tekinthetünk vissza, hiszen két évvel a világ első közcélú villamos művének New York-i üzembe helyezése után, a Monarchia Magyarországán 1884-ben Temesvárott létesült általános célú villamos mű. A mai Magyarország területén a mátészalkai villamosítás 1888-ban, a párizsival egyidejűleg indult el, s egyébként ettől az időtől számítjuk a magyar villamosenergia-ipar működésének kezdetét is. A villamosítás rohamosan terjedt a századvég Magyarországán. A legjelentősebb lépés Budapest közcélú villamosítása volt 1893-ban, ezt követték a vidéki nagyvárosok. 1935-ben 999, 1945-ben pedig már 1255 volt a villamosított városok és községek száma. Az 1963-ban utolsóként villamosított község Aporliget volt, közel az elsőként villamosított Mátészalkához. Az 1990-es évek közepén Magyarországon már 4,5 millió háztartási fogyasztó ellátásáról gondoskodnak az áramszolgáltatók, s a fogyasztók száma meghaladta az ötmilliót. Mára már valamennyi társaság korszerű szoftverekkel ellátott számviteli és számlázási rendszerre tért át. A fogyasztók biztonságos kiszolgálása már az elosztóhálózatokon is szükségessé teszi a korszerű számítógépes folyamatszabályozást. Megépültek az áramszolgáltatók körzeti diszpécserszolgálataiban az úgynevezett folyamatirányító rendszerek, amelyek lehetővé teszik az üzemzavarok gyors felszámolását is.
A 220 volt ma már nem luxusigény
Egy biztos: üzemzavarra nem számítanak azok a dél-alföldi tanyatulajdonosok, akikhez a villanyt a mai napig nem vezették be. Számukra az internet, a kakaóbiztos számítógép vagy az iskolában kapott nyelvtanulási CD-ROM megtekintése is csupán álom. Oláh Imréné pedig járta a maga útját. Aláírásokat gyűjtött, levelezésbe kezdett előbb a helyi vezetéssel, majd országos főméltóságokkal s illetékes miniszterekkel. Sokszor azért nem került napirendre a kérése, mert a döntéshozók úgy vélték, hogy a tanyavillamosítás magánvagyon-gyarapítás. Mégis, a sok kilincselésnek köszönhetően 2002-ben a Nagykőrösi Nevelési Tanácsadó, Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője és szakemberei levelet írtak a képviselő-testületnek a tanyákon élők érdekében.
„A XXI. század elején már nem beszélhetünk luxusigényekről, ha a villamosítás kerül szóba, hiszen mindennapi életünk alapvető és szükséges tartozékai azok az eszközök, amelyek üzemeltetéséhez elengedhetetlen az áram, és amelyek birtoklása nem kiváltság. Álmunkban sem tudnánk elképzelni, hogy áram nélkül éljük életünket. Ez nem komfort, hanem a századunk alapvető követelménye. Mindenkinek joga van a magasabb színvonalú és kényelmesebb élethez. A tanyán élő emberek életét alapvetően befolyásolja a villamos áram hiánya. Többségük mezőgazdasági tevékenységet folytat. Többek között ma már elképzelhetetlen a hatékony növénytermesztés öntözés nélkül, az állattenyésztésben – a minőségi követelmények miatt is – a nyári hónapokban a tej hűtésére van szükség. Az áramszolgáltatás hiánya így a családok létfenntartását, anyagi biztonságát veszélyezteti amellett, hogy mindennapi életüket is nehézzé teszi… A háztartási munkák elvégzése fárasztóbb, időigényesebb, mert nem használhatnak mosógépet, centrifugát, porszívót, amely eszközök használata évtizedek óta elengedhetetlen. Szintén nem luxus a fürdőszoba, a csapból folyó hideg-meleg víz… Jó lenne, ha az esélyegyenlőség biztosítása nemcsak frázis lenne, hanem tettekkel töltenénk meg, tartalommal látnánk el” – olvasható a nevelési tanácsadó szakembereinek önkormányzathoz írt levelében. Lett is ebből fejmosás, de azért mégis számított…
Oláh Imréné Zágráb Nándor nagykőrösi önkormányzati képviselő segítségével elérte, hogy 2002-ben az illetékes önkormányzati bizottságok is, majd a képviselő-testület napirendre vegye a villamosítási problémát. Ekkor derült ki, hogy a tanyavillamosítással kapcsolatban még tervei sincsenek az önkormányzatnak, így pályázni sem tud. Hosszas vita után megszületett az a döntés, hogy készüljenek tervek a nagykőrösi Árbóz- és Esed-dűlő villamosításával kapcsolatban. Egy fiatalember, Szécsény Csaba először külterületi önkormányzati képviselő-jelöltként, majd később a külterületi (tanyasi) lakosok képviselőjeként Zágráb Nándorral közösen újabb levelezésbe kezdett a minisztériumokkal és a szakhatóságokkal. Pályázati lehetőséget kerestek, és végül találtak egy olyan megoldást, amely minimális terhet rótt volna a tanyasi lakosokra és az önkormányzatra. Az akkori önkormányzati vezetés azonban elügyetlenkedte a villamosítási tervezést, így város kicsúszott a pályázati határidőből, és emiatt elesett a forrásoktól.
Pedig az Orbán-kormány idején a Széchenyi-terv pályázatai valós lehetőséget nyújtottak a tanyák villamosításához, a 2002-es választások után viszont lényegében bezárultak a lehetőségek. 2004-re a Medgyessy-kormány gazdasági minisztériuma csupán ötvenmillió forintos pályázati lehetőséget adott, miközben egy nagyobb tanyacsoport villamosítása hetvenmillió forintba kerül. Ezzel párhuzamosan a képviselők többször is benyújtották a pályázatot a Pest Megyei Területfejlesztési Tanácshoz, de nem sikerült nyerniük. Az indok mindig a létszámra (lakosok számára) vetített költségek nagysága volt. A nagykőrösi Árbóz-dűlőben 14, az Esed-dűlőben tizenkét tanya található. Csak az Árbóz-dűlő tizennégy ingatlanjának villamosítása (4,6 kilométer vezeték, hat transzformátorállomás, és 4,25 kilométer egyéb vezeték) 2003 júniusában a Démász Rt. tájékoztatása szerint 37,5 millió forint plusz áfa lett volna. A két tanyacsoport villamosítása mai árakon megközelítené a száztízmillió forintos nettó összeget.
Oláh Imréné most egy vastagabb papírdossziét tesz elém. Abban levelezésének dokumentumai találhatók. Egy gondosan öszszehajtogatott újságpapírt keres, majd szétnyitja, és kisimítva mutatja. A Szabad Föld 2004. január 2-i számában Medgyessy Péter miniszterelnök a következőt nyilatkozza: „Alapvetőnek tartom, hogy ne csökkenjen tovább a tanyák lélekszáma. Ehhez ma már egészen más életviszonyokat kell kialakítani, mint ötven-hatvan évvel ezelőtt. A korszerűsítés nem maradhat el… Nem elég a tanyák felújításához, berendezéséhez pénzt adni, el kell érni azt is, hogy vendégek jöjjenek.” A lap fényképén optimista, határozott tekintetű politikust látni. És hol van már most? Vélhetőleg utódja sem fukarkodik a jól hangzó mondatok gyártásában, hiszen Gyurcsány Ferenc a napokban Igazságos köztársaság és Esély a falunak szlogenekkel hirdette meg kormánya programját.
„Magyarország ma szabad ország, ahol minden ember egyenlőnek születik, de nem mindenki vág neki egyenlő esélyekkel az életnek. Születési hely, családi háttér, nem, származás még mindig gyakran többet számít, mint a tehetség, a tudás, a szorgalom. Ezért a köztársaság kormánya elsődleges feladatának tekinti az esélykülönbségek csökkentését.”
„Kiemelt célunk a társadalmi igazságtalanságok felszámolása. Támaszt adunk a szükségben élőknek, segítjük a ma még gondokkal küzdők felzárkózását, erősítjük a középosztályt, és bővítjük öngondoskodásuk lehetőségeit, a jómódúaktól pedig – miközben az adók csökkentésével nagyobb lehetőséget biztosítunk számukra – nagyobb felelősséget várunk el. Célunk, hogy a gyermekeknek védelmet nyújtsunk a kiszolgáltatottság ellen, a nyugdíjasoknak biztosítsuk a méltóságteljes öregkort, a segítséggel, fogyatékkal élő embertársainknak megteremtsük a teljes értékű élet esélyét, a falvakban élő, kis jövedelmű embereknek tisztes megélhetést teremtsünk” – olvasható a kormányprogramban.
– A társadalmi igazságtalanságok felszámolása? Támasz? Felzárkózás? – sorolja kérdéseit az asszony az Árbóz-dűlői tanyán. – A lányaim középiskolások, az egyik tizenegyedikes, a másik kilencedikes. Angolból CD-t kaptak a tankönyvhöz, de villanyáram hiányában nem tudják hasznosítani.
Oláhéknak évi 13 ezer liter a tejkvótájuk, s „irdatlan melegekkor” a szomszédból hordják biciklivel a jeget. Reggel öt és hat között jön hozzájuk az átvevő, megvizsgálja a tej minőségét, s már viszi is. Bizony előfordult, hogy a nyáron nem vette át a tejet, mert megsavanyodott. Megnyugtatnak: „lött belőle túró”.
Oláhnéból már-már cséphadaró gyorsasággal peregnek az ízes szavak: „Országosan sok tanyában ugyanez a cipő van. Süket fülekre találtam, s nem tudom, hogy meddig kell kalapolni. Sok ember csodálkozik rajta, hogy miért szól az ember így meg úgy… A börtönökben hol van petróleumlámpa? Nekik jogaik vannak, de úgy látszik, a tanyán élő, becsületes, családot nevelő emberek nem érdemelnek semmit.
Lendületes gazdaság – áram nélkül
A televízió működtetéséhez már évek óta akkumulátort használnak az Árbóz-dűlői tanyán. Nemrégiben Oláhék helyzetéről értesülve egy vállalkozás napelemet helyezett el a tanya épületén. Alig egy hete. Így már – miután a vezetékeket s a kapcsolókat Oláhék már évekkel ezelőtt beépítették – haloványan pislákol egy égő az előszobában. Ahogy felkapcsolja, gyöngéd mosoly fut végig az asszony arcán. – Fájin, nincsen vele gond semmi – mondja büszkén.
Persze ez bemutató. Próba. Igazi villany kellene!
Oláhné ma hajnali négykor kel. Ellátja az állatokat, mert délben várja a busz, amely Budapestre, a Parlament elé szállítja őt s társait. „Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az Ön kormányprogramjának első bekezdése, melynek címe cselekvő kormányzás, a következő megállapítást teszi: Gyarapodó, erős gazdaságunk biztosítja, hogy egyre többen élhessenek egyre jobban. Mindez lehetőséget teremt az örökölt társadalmi igazságtalanságok felszámolására, hogy a szegényeknek és kiszolgáltatottaknak viszszaadjuk a méltóságteljes élet esélyét… Mi úgy látjuk, hogy ennek a hosszú útnak az első lépései közt szerepelnie kell a villanyáramhoz való jutás lehetősége biztosításának. Ehhez kérjük az Ön segítségét” – ezt tartalmazza az a dokumentum, amelyet a miniszterelnöknek vagy megbízottjának szeretnék átadni.
„Egyúttal szeretnénk meghívni Önt a Nagykőrös, Árbóz-dűlő 16. szám alatt található tanyára, ahonnan Oláh Imréné a villanyáram nélkül élő emberek érdekképviseletét elindította. Egyúttal szeretnénk jelezni, hogy Orbán Viktor korábbi miniszterelnököt is meghívjuk, akinek kormánya, felismerve a problémát, támogatta a tanyavillamosítást.”
Kaszapék, Héjasék, Némethék, K. Kissék, Borosék, Juhászék, Szűcsék, Oláhék, Tóbiék, Balogék, Zsikláék, Utasiék, Szellőék és még sokan mások, pislákoló lángú petróleumlámpáikkal kezükben, négytől a Parlament mögött demonstrálnak. Remélhető, hogy nem hiába jöttek.
origo.hu
Puzsér összeordította a liberális ügynököket: így tolja az ukrán propagandát a magyar baloldal
