Lezsák? Igen!

Nem tudom, mit csinált a lakiteleki sátorbontás idején Dávid Ibolya, de hogy ott sem volt, arra beveszem a ciánkálit arzénnal. Ott volt viszont Lezsák Sándor, már csak azért is, mert az ő kertjében történt, ami történt. Nagyszerű (és kevésbé nagyszerű) emberek gyűltek ott össze akkor hazát megváltani, gondolatot, zsigereket újraéleszteni.
Lezsák Sándorról sok mindent tudok, már csak azért is, mert négy házzal mellette laktam vagy huszonöt évig, az általánosban meg egy padban ültünk nyolc éven át. Végtelenül jámbor srác volt mindig, haragosairól nem tudok, minden olimpiát kapásból vágott évszámra, helyre, győztesekre. De hogy az elejére menjek, Lakitelek óta el nem tudom képzelni, bárkinek is eszébe jutna ketté szedni Lezsák Sándort és a Magyar Demokrata Fórumot. Hát most vannak ilyenek. Csak ábrándos tekintetű kalapos királynőnkre gondoljunk, kicsit jobbra biccentett fejjel – akinek útjában áll Lezsák Sándor. Nekünk itt nem áll utunkban Sándor. Megkockáztatom: útjelző ő ebben a zűrzavaros, felszalámizott nemzeti oldalon, ahol jobb sorsra érdemes pártok süllyednek el a túloldal nagy örömére.
Dávid Ibolya helyében én többet nézegetném magam a tükörben – meg a visszapillantó tükörben –, előzhetek-e. Vagy jobb, ha félreállok.