Megszentelt szenvedés

Holnap iktatják a boldogok sorába Habsburg Károlyt

Gyakran meg szokták jegyezni IV. Károly boldoggá avatása kapcsán, hogy az utolsó magyar király politikusi lépései nem voltak a legszerencsésebbek.
– Lehet, hogy hozott rossz döntéseket, de azzal biztosan nem vádolható, hogy szándéka lett volna az ország baloldali diktatúrába sodrása – mondja Szilárdffy Zoltán művészettörténész. – A politikai események gyorsan és kiszámíthatatlanul követték egymást, lehetetlen volt jóslásokba bocsátkozni. Károlyt kötelezte királyi esküje, ezért tett két alkalommal kísérletet trónja visszaszerzésére. Az uralkodó negatív megítélésének kérdésében egyebek mellett a történetírásunkban helyenként nagyon markánsan megfogalmazódó Habsburg-ellenességnek is komoly szerepe van. Ugyanakkor mindaz, ami 1919-ben történt, sokkal inkább magának az első világháborúnak volt következménye, de érdekes módon IV. Károly bírálói csak ritkán szokták Ferenc József felelősségét firtatni.
– A halála óta eltelt nyolcvankét esztendő eseményei nem kedveztek kultuszának kialakulásában. Ennek ellenére meg tudott erősödni valamelyest a király tisztelete?
– Károly kultusza összefügg a királyságeszménynyel. A királlyá koronázás nagyon hasonlít a papszenteléshez, még a ceremónia szempontjából is. Az uralkodó szent személy, akit az oltár előtt avatnak föl, és ezáltal az egész ország urává lesz. A magyar királyoknak ráadásul olyan elődei is vannak, mint Szent István vagy Szent László. Ez a tudat a nagy magyar uralkodókban mindig is megvolt. Károly tisztelete tehát részint a királykultuszban gyökerezik, részint pedig az élet szentségében. Ha az egyház oltárra emel valakit, akkor ehhez az kell, hogy az illető valamilyen keresztény erényt hősies fokon gyakoroljon, hogy példaképként lehessen rá tekinteni. Károly utolsó szavából is kiderült, hogy szenvedéseit királlyá avatásától kezdve fel tudta ajánlani egy magasabb célért. Szenvedéseit nem gyűlölettel vagy a bosszúállás ostorával viszonozta, hanem a szelíd és alázatos Jézus életmintája szerint meg tudta szentelni. Az ember számára minden másnál nagyobb kísértés a szenvedés, mely a pokol előíze. A szenvedés megszentelése a legnagyobb erény.
– Ugyanakkor e tisztelet kialakulását igen erőteljesen akadályozta a politika.
– IV. Károly kultusza, a boldoggá avatás gondolata csak lassan és szűk körben tudott terjedni. Sem Ausztriában, de még kevésbé Magyarországon nem szorgalmazták oltárra emelését. A hetvenes években ugyan már megjelentek kis bécsi imafüzetek Károly boldoggá avatásáért, de komolyabb támogatói csak jóval később lettek a mozgalomnak. Nálunk természetesen kultusza egyáltalán nem tudott kialakulni, ennek ellenére a legutóbbi időben megnyitott tihanyi emlékszoba, valamint a zalaegerszegi ferences templom az ő emlékét őrzik.
– Az uralkodó halála sem rázta meg a magyar közvéleményt?
– Legföljebb a történelmi hányattatásokhoz képest. De a király tiszteletét egy közvetlenül a halálkor kiadott emlékképecske is mutatja, melynek egyik oldalán a limpiasi csodás feszület feje látható, a másikon pedig az alábbi szöveg: „Őfelsége IV. Károly apostoli királyunk utolsó szavai: Uram, történjék a Te akaratod. Felajánlom Neked életemet váltságdíjul népem boldogulásáért. Funchal, 1922. április hó 1.”