„Mindenütt átpalizzák az embert”

A n y a n y e l v ü n k

A napokban a metrón hallottam a címben szereplő mondatot. Én úgy tudom, hogy vagy bepalizzák az embert, vagy átverik. Átpalizásról még nem hallottam, de egyetértek a középkorú hölgy közlési szándékával. A rádióban nemrég azt mondta egy fiatalember, hogy valakit kérdésekkel ostoroztak. Talán kérdésekkel ostromolták az illetőt, s nem ostorozták szavaikkal, azaz nem dorgálták, nem feddték, nem szidták. Például a „szőrös szemű bírák”.
A „szőrös szemű bírák” különleges szószerkezet egy televíziós riporternő száján csúszott ki a művészi torna közvetítése közben az olimpián. Ketten voltak, a riporter és a kommentátor, s maguk is jót kuncogtak, de a javításra már nem volt idő. Erre mondta Kulcsár Győző úgy jó húsz éve a riportereknek: hogy ti mit összebrekegtek!
Gyakori jelenségről van szó, kontaminációnak vagy vegyülésnek nevezzük. Két szó vagy két szószerkezet összecsúszik, s egy hibrid keletkezik. Így lesz a csokor és a bokréta vegyüléséből csokréta, a rémítő és az ijesztő keveredéséből a rémisztő, az ordít és a kiabál összerántásából az ordibál. Hasonlóképpen jött létre a szőrös szívű és az árgus szemű vegyüléséből a szőrös szemű. A szőrös szívű ember könyörtelen, kegyetlen, nagyon szigorú. Az árgus szemű pedig mindent alaposan szemmel tart, éberen, gyanakodva figyel, mindent észrevesz, mint a görög mitológiában a sokszemű Árgus (görögösen Argosz), akinek Apollodorus szerint egész testén voltak szemek, Ovidius szerint száz szeme volt körös-körül a fején. A tehénné változtatott szépséges királylány, Io figyelését valahogy meg kellett oldani, akkoriban még nem voltak rejtett kamerák. A szólás tehát: árgus szemekkel/tekintettel figyel, néz, követ valamit. Végül is egy olimpiai bírónak szigorúnak, szőrös szívűnek is kell lennie, s mindent észre kell vennie, árgus szemekkel kell figyelnie.
Gyakori nyelvhelyességi vétség a szólások kontaminációja, például az otthagyta a foga fehérét hibrid forrásai az otthagyta a fogát és a kimutatta a foga fehérét; vagy a hosszú feneket kerít valaminek eredete a hosszú lére ereszt valamit és a nagy feneket kerít valaminek. Gyakran mondják, hogy „összerúgtam a port a főnökkel”, ám a port csak rúgni lehet (vö.: „iszom a bort, rúgom a port, ölelgetem a szép asszonyt”), a patkót szokták összerúgni.
Nemcsak a szólások, hanem az egyszerű szókapcsolatok is keveredhetnek. A Bartók rádió bemondója a következő szerkezetvegyülést produkálta (szeptember 5-én délután): jelenet hallottunk. Két szerkezet villant át az agyán: jelenet hangzott el és jelenetet hallottunk. Észrevette a hibát – erre utalt beszédében a pillanatnyi szünet –, de továbbhaladt, feleslegesnek érezte a javítást.
A legújabb kontaminációs gyöngyszem a miniszterelnök-jelölt száján kicsúszó öregecskedő. A számítógép helyesírási programja azonnal piros vonallal húzza alá mint ismeretlen szót. Persze hogy ismeretlen, hiszen ez is összerántás, mégpedig az öregecske és az öregedő vegyítése. Az öregedő, illetőleg az öregecske feleséget kell az előrelátó és örökifjú férjnek lecserélnie. (Túl van tárgyalva a kijelentés, de nyelvészeti szempontból még nem kategorizálták.)
A kontaminációnak megvan a lélektani magyarázata: két szó vagy szószerkezet egyszerre bukkan fel a beszélő tudatában, s mindegyikből kimond egy-egy részletet. A pszicholingvisztika ebből a jelenségből – amelyet versengési elvnek nevez – arra következtet, hogy agyunkban az összetartozó dolgok egymás közelében, rendszerben tárolódnak, s az előhíváskor több lehetőség is aktiválódik. Előfordul, hogy a szavak ellenkezőjét mondjuk, ha nagyon fáradtak vagyunk, bal helyett jobbot, alacsony helyett magasat; idegen nyelven beszélők szoktak estefelé efféle cseréket produkálni. Ez is azt bizonyítja, hogy az agyban egy szomszédos egység aktiválódott. Megvan a magyarázat, de van kontroll, viszszacsatolás is.
Erre mondták a régi tanítónők: kisfiam, előbb gondolkodj, azután beszélj! A népi bölcsesség pedig ekképp hangzik: Megrágd a szót, úgy köpd ki.