Petíciót adnak át a házelnöknek

Civil szervezetek petíciót adnak át ma Szili Katalin házelnöknek, mert úgy vélik: a kormány még mindig nem tett semmit azért, hogy megvédje a családon belüli erőszak áldozatait. Követelik, hogy a kormányzat teljesítse nemzetközi kötelezettségeit, hozza meg a bántalmazókra vonatkozó távoltartásról szóló törvényt, és jelölje ki azt a minisztert, aki felelős az országgyűlési határozat végrehajtásáért és a feladatok összehangolásáért.

Még mindig természetesnek tekinti a kormány, hogy a családon belüli erőszak áldozatai menekülésre kényszerülnek. A bántalmazók megfékezésére nem szán forrásokat, pedig Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter szeptemberben többször is kijelentette, hogy bővítik az áldozatoknak szánt anyaotthonokat – nyilatkozta lapunknak Juhász Géza, a Habeas Corpus Munkacsoport vezetője. Hozzátette: így továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy az áldozatok egyben hajléktalanokká is válnak. Még mindig nem az elüldözöttet, hanem az elkövetőt támogatják, hiszen az szabadon használhatja a családi ingatlant.
A jogvédők készülő petíciójának hírére az időközben megalakult új kormány programjába bekerült egy, a családon belüli erőszakról szóló mondat. De a döntéseket senki nem koordinálja, és a tárcák egymásra hárítják a felelősséget. Még mindig nem derült ki, hogy vajon melyik miniszter felel a tavalyi országgyűlési határozat végrehajtásáért és a feladatok összehangolásáért.
Májusban az igazságügyi tárca visszavonta a bántalmazók távoltartásáról szóló törvényjavaslatot, de a parlamenti vita azóta sem folytatódott. A civilek szerint legfőképpen az ismeretek hiánya miatt, hiszen a minisztérium nem hajlandó megismerni a jól bevált külföldi modelleket, pedig a távoltartás intézményét a legtöbb EU-országban alkalmazzák. Nem tanulmányozták az ENSZ és az Európa Tanács törvényeit, ajánlásait, és hivatalosan nem vették fel a kapcsolatot egyetlen EU-tagország szakértőjével sem. Juhász Géza hozzáfűzte: az áldozatok élethez, testi épséghez és biztonsághoz való joga előbbre való az elkövetők azon jogánál, hogy otthonukat háborítatlanul használják.
A megígért speciális áldozatvédő, kríziskezelő központhálózat helyett eddig egyetlen kísérleti jellegű központot hozott létre az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal, de széles körben nem hirdetik, mert igen bizonytalan körülmények között működik. A központ állítólag rövidesen meg is szűnik. Megszervezték a Van segítség! jelszóval indított kampányt, amely a kellő felkészítés nélküli lelkisegély-szolgálatokhoz irányította a menekülőket, ahelyett, hogy megvédte volna a veszélyben lévők jogait, testi épségét.
A civil szervezetek képviselői szerint mindezek ellentétesek a Magyarország által is aláírt nemzetközi szerződésekkel, és köszönő viszonyban sincsenek az új kormányprogrammal, amely így szól: „Sürgősen meg kell változtatnunk azt a szemléletet, hogy a bántalmazottaknak kelljen menekülniük, s a törvények nem nyújtanak megfelelő védelmet a bántalmazókkal szemben.”
Mint arról beszámoltunk, két évvel ezelőtt országos tiltakozó és aláírásgyűjtő akció indult, miután a 12 éves Balogh Tamást az apja meggyilkolta. A felhíváshoz ötvenezren csatlakoztak, és megszületett a családon belüli erőszak megelőzésére és kezelésére irányuló országgyűlési határozat, amely 2004. március 31-i határidőt szabott a kormánynak.