Nagy nap a mai, kedves olvasó, kongresszust ül a Magyar Szocialista Párt, de ez még semmi – negyven éve annak, hogy Leonyid Brezsnyev és pajtásai megpuccsolták a kommunizmus korábbi igehirdetőjét, Nyikita Szergejevics Hruscsovot (Kádár elvtárs Kruscsovnak szokta volt nevezni a szocializmus útján). Vagyis, ha lehet így fogalmazni, régi események és receptek tisztelete vezeti az élcsapat kongresszusát.
Hruscsov gondolkodóról egy keveset: miután leleplezte a sztálini személyi kultuszt (nem volt nehéz dolga, ő is ott sertepertélt a környéken, látta a negyvenmillió ember gyilkosát), csinált egy csaknem atomháborúhoz vezető karibi krízist, majd elment az ENSZ közgyűlésére, hogy cipőjével verje a pulpitust, lejáratva ezzel egy tizenöt tagköztársaságból álló rozoga államalakulatot. A kócos politikushoz fűződik ezenkívül a hatvannyolcas prágai tavasz katonai leverése is, amihez (hű internacionalisták lévén) mi is levelünket, sőt katonáinkat adtuk. Kevés aljasabb cselekedet fűződik országunkhoz…
Olvasom a BBC honlapján a megemlékezést, s az jut eszembe, hogy amikor a kommunista pártok megújulnak – mert most ők meg fognak újulni, úgy tervezik –, mindig rengeteg áldozatuk lesz, akiket később rehabilitálni szoktak. Bevált a módszer. Nyugodj békében, drága elvtársunk, az ellened felhozott vádak koholtnak bizonyultak…
Szóval szép, emlékezetes nap lesz a mai, utódaink is emlékezni fognak rá. Valaki befut majd Kovács László leköszönő elnök (és energetikus szakértő) helyére. Talán maga Hiller István, akinek eddigi pályacsúcsa, hogy emléktáblát avatott Ságvári Endre terrorista párttársának (akinek egyébként harminckét neve volt – mi Ságváriként szeretnénk elfelejteni).
Kora reggel fütyüljük el az Internacionálét, abból baj nem lehet.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
