Mi a véleménye arról, hogy a magyar kormány hivatalosan is elzárkózott az ön látogatásától?
– Szeretném leszögezni: nem hiszem, hogy a magyar kormány önszántából mondana nemet itt-tartózkodásomra, hiszen minden gond nélkül megkaptam a beutazási vízumot. A kedvező elbírálás egyfajta bizonyítéka annak, hogy nem személyes ügyről van szó. Inkább politikai motivációk húzódnak meg a döntés mögött. Nem titok, hogy a Kínai Népköztársaság nyomására gondolok, szerintem ezért adták ki a közleményt. Ismerek egy idevágó mondást, amely jól példázza a kettős magatartást. Felénk úgy tartják, hogy az elefántnak két foga van: az egyiket rágásra használja, a másikat csak mutogatja.
– 1984-ben már járt Magyarországon. Tapasztalt valamilyen változás az eltelt időszakban?
– A legkézenfekvőbb változások természetesen szemmel láthatóak. Az embereknek nem kell többé rettegniük, vége szakadt megalázottságuknak. Amikor először jártam itt, a magyarok némiképp depressziósnak és cselekvésképtelennek tűntek. Ma már más a helyzet, és ebben döntő szerepe lehet a világra nyitottságnak, a művelődés igényének.
– Azt szokás mondani, hogy Magyarország kis ország. Vajon miért lehet fontos Tibet számára?
– Az önök hazája egyáltalán nem kicsi. Vannak országok, amelyek bizonyos vonatkozásban nem különösebben jelentősek, amenynyiben például haderejüket, lélekszámukat, infrastruktúrájukat nézzük. Vannak azonban más szempontok is, például a kulturális háttér, a hagyományok ereje. Ha erre fordítjuk a figyelmünket, nem kétséges, hogy Magyarország nagyszerű ország nagyszerű emberekkel. Ami pedig az országaink közötti kapcsolatot illeti, nagyon is sokat segíthetnek, ha jóakaratot és szolidaritást mutatnak a tibeti néppel. Az is fontos, hogy a magyar kormány a kínai hatóságokon keresztül ápoljon kapcsolatot tibetiekkel.

Lenyűgöző égi jelenség ragyogta be a magyar eget