A szétszakított ország

Két Viktor, két világ. Az egyik, Janukovics az eddigi autoritarizmus felé hajló, oligarchikus, korrupt rendszer folytatásának, a Leonyid Kucsma megtestesítette, Oroszország és a Nyugat között ingadozó külpolitika letéteményese, míg a másik, Juscsenko a reformok, az európai integráció felgyorsításának reményét testesíti meg. Az egyik mögött az ország főképpen oroszul beszélő keleti és déli része áll, Doneck és Dnipropetrovszk hatalmas az ipari komplexumaival, az inkább Moszkva felé néző, bár a koncon nem szívesen osztozkodó, ez alkalomból egymással szövetségre lépett klánokkal. A másikat ugyanakkor alapvetően az a nyugati rész támogatja, amely csak a második világháború után lett a Szovjetunió része, így az itteniek kollektív emlékezetében nem maradtak meg olyan katasztrófák, mint a milliók halálát hozó 1931-es nagy éhínség. A Lviv környéki falvak nyomaikban még legalábbis őrzik azt a múltat, amelyet az erőszakos szovjetizálás a keleti régiókban végképp elpusztított. S hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, a Kelet és Nyugat között, kényes geopolitikai helyzetben lévő fiatal ország a nagyhatalmak érdekszférákért folyó vetélkedésének terepévé is vált. Így Janukovics bizton számíthat Moszkva, míg Juscsenko Amerika és Európa támogatására. Jellemző, hogy ezúttal egyik fél sem szégyellt nyíltan beavatkozni a kampány menetébe.
A tét tehát óriási, s ennek megfelelően a mostani elnökválasztás minden eddiginél jobban megosztotta a kulturális, politikai tekintetben amúgy is szétszakított országot. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a szépségét errefelé eddig sem nagyon csillogtató demokrácia az elnökválasztás küszöbén minden eddiginél visszataszítóbb alakot öltött. A kampányt teljes egészében a szennyes technológiák, a sárdobálás, a képtelenebbnél képtelenebb rágalmazások, a gyűlölet és az abszurditás határmezsgyéjén egyensúlyozó botrányok jellemezték. A helyzet kiélezettségét csak fokozza, hogy a két jelölt között a lehető legminimálisabb a különbség. Nem véletlen, hogy kommandósok őrzik a legfontosabb középületeket, míg a másik oldal csak vezetője hívó szavára vár, s kész az utcán kivívni igazát. Könnyen elpattanhat tehát a túlfeszített húr, így aztán minden érintett féltől kellő politikai bölcsességre van szükség ahhoz, hogy legalább színleg demokratikusan fejeződjön be Ukrajna rövid, önálló történelmének legizgalmasabb választása.