Mindenszentek, halottak napja. Állok a diófa alatt. Hullanak rám a levelek. O. Kovács Attila, élt 39 évet, 1999-ben ment el.
Elhull a virág, eliramlik az élet – áll a világirodalom legszebb költeményében. Szomorú és végtelenül személyes ez a nap. Halottak napján gyújts gyertyát, mécsest este az ablakodban, gondolj elhunytaidra, virrassz, könnyezz, és az idő talán megbocsát. Nekem ilyenkor mindig Attila jut az eszembe, ahogyan ott ült a kertjében és nézte a csillagokat. Száradnak a könnyeim… Nézd a lehulló faleveleket. Voltunk és elmegyünk. Ilyen egyszerű. Szerettük Attilát. Sokan. Halottak napja van. Végigmész a temetőn, égnek a gyertyák, fogod a párod kezét, melletted a kicsi lányod, aki még alig tud valamit életről, halálról.
E napnak is van üzenete: talán feltámadunk.

Lenyűgöző égi jelenség ragyogta be a magyar eget