Ha az úton baleset történik, mindenki odarohan, és nyomban segíteni akar. Senki sem azt kérdezi: ki tehet róla. Legelőször azt látják el, akit a legsúlyosabb állapotban találnak. Ha éppen a sofőr az, akkor ő kap leghamarabb segítséget, akkor is, ha ő okozta a balesetet, ha netán ivott, vagy túl gyorsan vezetett. Vecsei Miklós, az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi tárca hajléktalanügyekért felelős miniszteri biztosa szerint a nyomor is bizonyos szociális értelemben vett baleset. És aki bajba jutott, azon segíteni kell. De addig esély sincs rá, míg ki nem derítik az okokat, és azt, vajon mi lehet a legjobb gyógymód. Akár az orvos, aki alaposan kikérdezi és megvizsgálja betegét, hogy megtudja, vajon mitől lázas. Ezután állítja fel a diagnózist, amely nem arról szól, hogy a beteg felelőtlen ember, mert mezítláb mászkált, hanem arról, hogy tüdőgyulladása van és kúrálni kell. Nem történhet meg, hogy a kórház tüdőosztálya helyett mondjuk az urológiára küldi, csak azért, mert éppen ott akad szabad ágy. A szakember szerint ugyanez a helyzet a hajléktalannal is. A prevenció hihetetlenül fontos, de ha már megtörtént a baj, nemcsak szakmai, hanem erkölcsi kötelességünk segíteni. Tán napok óta nem evett, lehet, hogy inkontinenciában szenved, alkoholbeteg, mindentől és mindenkitől fél, és már attól is elszokott, hogy meghallgassa őt valaki. Az is kiderülhet, hogy számára nem megoldást, hanem elviselhetetlen nyűgöt jelentene, ha szállásra, éjszakai menedékre kényszerítenék.
Élnek az ismert sztereotípiák és sokan kérdezgetik dühösen, hogy miért nem megy be a szállásra, miért nem vigyáz jobban magára, miért iszik, miért nem akar dolgozni ahelyett, hogy az utcán ténfereg? Gyakran nem is sejtjük, hogy a hajléktalan ember nem tud már akarni sem – mondja Vecsei Miklós –, olyan sok lépcsőn lecsúszott már, míg idáig jutott. Mert az a legritkább, hogy valaki hajléktalannak szülessen. Vajon gondolunk-e arra, mennyi kudarc, kiábrándulás érte azt az embert, míg azzá a leépült figurává lett, aki a depressziójával, agressziójával, borosüvegével az utunkba kerül? Még a kérdést sem érti, ha valaki lehajol hozzá és megérkezi tőle: segíthet-e valamiben. Mért is értené, és miért is hinné el, hogy a másik komolyan gondolja? – tette hozzá Vecsei.
Több hónapba is beletelhet, míg rájön, hogy valóban segíteni szeretnének rajta, és hogy most az egyszer tényleg ő a fontos. Bizalmát megszerezni igen nehéz, de megtartani is az. Hosszú időbe telik, míg a szociális balesetet szenvedett ember képessé válik arra, hogy ellássa magát. Addig folyamatosan segíteni kell neki, és nem várhatjuk el, hogy gyorsan és azonnal megoldódjon minden gondja.
Néhány év az utcán borzasztóan esélytelenné teszi az embert, az úgymond normális életbe igen nehéz visszaszokni. Az utcán való túléléshez ugyanis a korábbitól erősen különböző szabályokat kell megismerni, elfogadni és követni. Az intézményi létnek szintúgy külön normái vannak, amelyekhez illeszkednie kell annak, aki ott akar élni. Örök kérdés, hogy vajon jogunkban áll-e egy intézménybe kényszeríteni valakit csak azért, mert nincs hol laknia. Hiszen, ha ezt tesszük, olyan, mintha büntetnénk. Csak akkor nem az, ha az intézményben pont azt a segítséget kapja, amire szüksége van.
Az éjszakai menedékek és a nappali melegedők sokszor igen szigorú szabályok szerint működnek. Van olyan hely, ahová este nyolc óráig kötelező megérkezni, késni csak munkahelyi igazolással lehet. De a hajléktalanok többsége alkalmi munkából él, tehát esélye sincs arra, hogy munkaadójától igazolást szerezzen. Az alkoholbetegek szintén kizáródnak az intézményekből. Azoknak, akiken a menhely vagy a nappali melegedő nem segít, mert huzamosabb ideig nem bírják az intézményes kereteket, a sokszor igen szigorú szabályokat, csak az alternatív megoldások jöhetnek szóba. Ezek az úgynevezett külső férőhelyek, amelyeket az ellátók bérelnek, különféle, szerződésbe foglalt egyezségek alapján. Van olyan, akinek azt írják elő, hogy hetente köteles terápián részt venni, vagy olyan, akinek munkát kell keresnie. De lesznek olyanok is, akiktől kezdetben – mert ennél többre még nem képesek – csak az együttműködési készséget, a pontosságot követelik meg.
A szakember szerint a társadalom tíz százalékának rosszabb az állapota, mint azoknak a hajléktalanoknak, akik képesek betartani az intézmények sajátos szabályait. Ehhez ugyanis jó adag konfliktustűrő és alkalmazkodóképesség kell.
A befogadó falu valójában egy modellkísérlet, az intézményi és külső helyek egyik lehetséges alternatívája, egy összetett program egyik eleme. Egyelőre csak húsz család kerülhet a faluba, felkészítésüket már elkezdték. Így tisztában vannak azzal, hogy eleinte idegenként néznek majd rájuk, de azt is tudják, hogy ha baj van, mindig lesz ott valaki, akihez fordulhatnak. A programban sokféle szakember részt vesz: építész, szociális munkás, mentálhigiénés szakember, agronómus, foglalkoztatáspolitikus, diakónus. De épp úgy komoly feladat hárul a település vezetőire, az iskolaigazgatóra, a védőnőre is.
A programra szánt 30 millió forint – ez tíz kétgyerekes család éves intézményi ellátásának a költsége – elég volt ahhoz, hogy olcsón fenntartható lakásokat, házakat vásároljanak és azokat a hajléktalanok használatára bocsássák. Az új lakók mindegyikével – esetenként más és más – szerződés köttetik. A két iskolás gyereket nevelő, életerős szülőktől például elvárják, hogy dolgozzanak. Egészen más szerződést kötnek viszont egy négygyerekes családdal, ahol súlyos betegsége miatt az apuka nem tud dolgozni. A település körül sok a parlagon heverő föld, ezt hasznosítani lehet. Ha valaki krumplit, kukoricát vetne, paradicsomot ültetne, annak első évben térítésmentesen felszántják a földjét. Biztosítják a vetőmagot is, ha vállalja, hogy eljár a gazdakörökbe, ahol megtanulhatja a legfontosabbakat, hogy mikor kell például palántázni, permetezni. Terveik szerint a falu képességeihez mért munkahelyeket, kisebb vállalkozásokat hoznak létre, és ha például tíz asszony ért a varráshoz, akkor érdemes akár egy varroda nyitásán is elgondolkozni.
A lakhatás és a foglalkoztatás mellett Vecsei Miklós legfontosabb célnak a közösség megteremtését tarja, hiszen – mint mondja – az egész társadalom bomlófélben van. Közösség viszont csak abban a faluban alakulhat ki, amelynek papja van meg kultúrháza és focicsapata, amelynek szurkolni lehet. Ezeket mind meg kell teremteni, elsősorban egy kultúrházat, ahol mozi is működik, és amely a közösségi élet színtere lehet. Ily módon nemcsak húsz fedél nélkül maradt család kap esélyt, hanem egy kistelepülés is magára találhat. Nemrégiben falugyűlést hívtak össze, hogy tisztázzák a még megválaszolatlan kérdéseket. Ellenvetések természetesen voltak, de azoknál erősebbeknek bizonyult a remény, hogy jobbra fordulhat mindannyiuk sorsa.
origo.hu
Megerősíti a kormány a kis és közepes cégeket - ez a jövő évi költségvetés egyik célja
