Szathmáry Nikolett, Kiss Gábor, Till Tamás – hét–tizenhét éves gyerekek, más-más családi háttérrel, más korosztályból, városból, iskolából – egy azonban közös bennük: mindhárman eltűntek, s élve nem kerültek elő. Az 1998-ban nyoma veszett hétéves gyulai kislányt, Szathmáry Nikolettet – kis túlzással – egy egész ország kereste; maradványait csak évekkel később találták meg egy csatorna partján. A kislány gyilkosság áldozata lett. A 17 éves kamasz, Kiss Gábor több mint négy éve tűnt el Egerben. Holttestét fél évvel később Dunaújvárosnál vetette partra a víz. A szülők szerint fiuk gyilkosság áldozata lett, a rendőrség kezdetben öngyilkosságról beszélt – az ügy ma sincs lezárva. Májusban lesz öt esztendeje, hogy a tizenegy esztendős Till Tamás lovagolni indult egy Baja menti tanyáról – többé nem tért haza. A kisfiút azóta sem találják, a rendőrség bűnügyet feltételezve nyomoz. Nem jellemző, de annál tragikusabb esetek ezek: egyrészt a szülői felügyelet fokozottabb szükségességére figyelmeztetnek, másrészt arra, hogy a kallódó, eltűnt gyerekek, fiatalok könnyen áldozattá válhatnak.
Több ezer eltűnt gyerek
A rendőrségi statisztikák szerint a meghökkentően magas számú eltűnéses eseteknek csak elenyésző hányadában van szó bűncselekményről; a gyermekek 95-97 százaléka megkerül, legtöbbször még az eltűnés napján, de legfeljebb két héten belül – különösen igaz ez a 14 év alatti csellengőkre. Ez a három–öt százalékos arány azonban már ijesztően nagy számot takarhat: tavaly ugyanis közel nyolcezer alkalommal folytattak államigazgatási eljárást eltűnt gyermekek ügyében. 2002 óta egyébként emelkedett az ilyen esetek száma: a 2003-as adat az előző év 120 százaléka. Ennek részben az az oka, hogy korábban az intézeti szökéseket – ha csak egy-két napos eltűnésekről volt szó – nem minden esetben jelentették – tudtuk meg Diószegi Gábortól, az ORFK ifjúságvédelmi referensétől. A riasztóan magas, nyolcezres szám egyébként az eltűnések számát fedi, s nem az eltűnt gyermekekét; van ugyanis olyan fiatal, aki évente tíz-tizenöt alkalommal is megszökik hazulról. Az esetek hetven százalékában intézeti neveltek tűnnek el pár napra, sőt akár több hónapra is. A fiatalok – főleg a 14 év felettiek – a családjukhoz vagy a szerelmükhöz szöknek, és vigyáznak arra, hogy a rendőrség ne találja meg őket. A szakember szerint a gyermekek tíz százaléka hagyja el az otthonát iskolai problémák miatt. Máshol a finoman szólva nem megfelelő családi háttér az oka a csavargásnak, eltűnésének. Pontos adatok nincsenek arról, hogy az eltűnt gyermekek hány százaléka válik bűncselekmény áldozatává; a látencia elég magas lehet – fogalmazott az őrnagy.
A hírügynökségek által közölt eltűnéses esetek közt is leggyakoribb, mikor a fiatal intézetből, gyermekotthonból távozik. Az elmúlt fél év körözéseit nézve főleg a tizenhárom év feletti lányok szöknek el. A nyári hónapokban nagymértékben megszaporodik az eltűnések száma, de a hűvös, esős októberben is akad olyan gyerek, aki felcseréli az „otthon melegét” valami bizonytalanabbra: a hónap közepén két tizenhárom és tizennégy éves lány tűnt el – együtt – a XVII. kerületi állami intézetből. Mint megtudtuk, a lányok később önként visszamentek az intézetbe; két-három alkalommal már ezelőtt is megszöktek, ám ezzel még nem számítanak „notóriusnak”. Rendőrségi információink szerint a sorozatos intézeti szökések egyik oka a gyermekvédelmi törvény lazasága; a szabad kijárású otthonokból a zárt intézetbe való áthelyezést ugyan kérvényezhetik, amennyiben a gyermek többször elszökött, ám igen kevés példa van arra, hogy a fiatalt valóban át is helyezik egy szigorúbban szabályozott otthonba. A rendőrség szerint az intézetis fiatalok nem a rossz körülmények miatt, hanem „balhéból” szöknek, kitéve magukat annak, hogy bűncselekmény áldozatává válnak.
Minden csellengő áldozattá válhat
Ha egy gyermek eltűnik, és a rendőrségi keresés ellenére hónapok, évek múltán sem akadnak nyomára, csak a legoptimistábbak hihetik azt: boldogan éli világát „valahol Európában”. A tizennégy év alattiak esetében pedig különösen hamisan cseng ez a gondolat, hiszen egy ilyen korú gyerek nem képes egyedül fenntartani magát. Ennek ellenére a gyermekek eltűnéséhez társítható bűncselekményfajtákról rendszerint nem sok szó esik Magyararországon. Ismert ugyan a gyermekprostitúció vagy a -kereskedelem fogalma, mégis, mintha senki sem hinné: a (gyakran szervezett) bűnözés e formái itthon is előfordulhatnak. Pedig az otthonról szabadulni vágyó, csellengő fiatalkorúak esetében fennáll a veszély, beetetik őket valami remek külföldi munka ígéretével, és a kamaszok végül egy bordélyházban végzik (illetve kezdik). – A gyermekkereskedelem szürke zóna. Konkrét adatokkal nem igazán rendelkezünk, az azonban tény és való, hogy a kelet-európai országok Nyugat-Európa „szállítói” – fogalmazott kérdésünkre Kecskeméti Edit, a UNICEF magyar nemzeti bizottságának képviselője. Mint mondta: a Balkán (Szerbia-Montenegró, Bosznia) országai egyszerre töltenek be ellátó, tranzit-, sőt felhasználó szerepet is. – Magyarország tekintetében a UNICEF-nek nincsenek erről hivatalos adatai. Leginkább tranzit- és részben felhasználó ország vagyunk: főleg Ukrajnából jönnek ide lányok – köztük 18 éven aluliak is –, és Romániából fiú prostituáltak. Számuk nem ölt nyugat-európai méreteket – fűzte hozzá Kecskeméti Edit, aláhúzva: a fegyver- és kábítószerbiznisz mellett az emberkereskedelem is virágzó és jövedelmező iparág. Arra a kérdésre, hogy ismer-e olyan nemzetközi vagy hazai civil szervezetet, amely az eltűnt gyermekek hozzátartozóit segíti, nemmel válaszolt. – Ha vannak is ilyenek, nem annyira ismertek. A civil kutatás ugyanis nagy nehézségekbe ütközik – vélekedett. A Magyar Vöröskeresztnél sem tudtak segítségünkre lenni e kérdésben. A segítő szervezet eltűnt gyermekek felkutatásával nem foglalkozik, s nincs is tudomásuk ilyenről – válaszolták érdeklődésünkre.
Még 1998-ban történt egy kísérlet arra, hogy létrehozzanak egy szervezetet kifejezetten az eltűnt gyermekek keresésére, illetve a kutatás nemzetközi koordinációjára. A magyar egyesület a belgiumi székhelyű – két eltűnt gyerek nevét viselő – Marc és Corine hálózathoz csatlakozott volna. A szervezetet azonban nem jegyezték be a cégbíróságon. – Már nem emlékszem pontosan, mi volt az elutasítás oka – mondta érdeklődésünkre Juhászné Végi Edit, aki az egyesület létrehozásán dolgozott. – Komoly előkészületeket tettünk, adott volt a nemzetközi háttér is, mégsem sikerült. Holott nagy volt az érdeklődés, többen jelezték, hogy szükség van a segítségünkre, hiszen évente több gyermek tűnik el úgy, hogy később nem hallani róluk – fűzte hozzá. Magyarországon azóta sincs olyan civil szervezet, amelynek tevékenysége kizárólag az eltűnt gyerekek felkutatásához kapcsolódna. Néhányuk profiljába viszont beletartozik az eltűnt fiatalok szüleinek segítése, érdekképviselete. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány egyéves munkával kilenc ilyen hazai egyesületet, szervezetet térképezett fel.
– Az elszökött, illetve kiszolgáltatott helyzetű gyermekekkel nemzetközi szinten egy nagy szervezet, a Brüsszelben alapított European Federation for Missing and Exploited Children foglalkozik. E szervezet tagja a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány – tudtuk meg Kerpel Évától, a szolgálat munkatársától. Mint mondta, rendszeresen kapnak hívásokat eltűnt fiataloktól és kétségbeesett szülőktől. A telefonos szolgálat munkatársai a gyerekek felkutatásával nem foglalkoznak. – Ez rendőrségi feladat. Mi abban tudunk segíteni, hogy ha szükséges, a hozzátartozókat segítjük a rendőrséggel való kapcsolattartásban, illetve tájékoztatjuk a szülőt a rendőrség kötelező teendőiről. Elképzelhető ugyanis, hogy egy 14 év feletti fiatal esetében a hatóság nem kezdi meg azonnal a kutatást, hátha előkerül a csellengő. Megpróbáljuk elérni azt is, hogy a szülőt ne bénítsa meg a bánat, s a gyermekhez eljusson az üzenet: előkerülése esetén nem kell félnie apja, anyja reakciójától. A családi, kapcsolati problémákat oldjuk – mondta Kerpel Éva, aki utalt arra problémára is: amennyiben egy eltűnt gyermek segítségért fordul hozzájuk, és felfedi kilétét, a törvények értelmében az alapítvány köteles a rendőrséget, valamint a szülőket értesíteni még akkor is, ha a gyermek ezt (családi körülményei miatt) nem igényli. – A nálunk jelentkező fiatalnak hangsúlyozzuk, menjen olyan helyre, ahol biztonságban lehet. Felajánljuk, hogy ha elmegy egy olyan ismerőséhez, akiben megbízik, mi felvesszük a szülőkkel a kapcsolatot, és megpróbáljuk rendezni a helyzetet – tette hozzá. – A szervezet egyébként a nemzetközi, családon belüli gyerekrablás eseteiben is – például amikor az egyik fél a másik tudta és beleegyezése nélkül más országba viszi a közös gyereket – segít: több alkalommal sikeresen közvetítettünk a felek között, a gyerek érdekét tartva szem előtt – mondta a szolgálat munkatársa.
Gyermekprostitúció: kényszerből vagy önként?
Kerpel Éva úgy véli, a statisztikák nem fedik a valóságot, mivel nem minden család veszi komolyan 14 éven felüli gyermeke eltűnését. – Európában (beleértve Romániát, Ukrajnát is) arányaiban több gyermek tűnik el, mint hazánkban. Ez szerintem nem arra mutat, hogy nálunk jobb a helyzet, hanem arra, hogy Magyarországon nagyobb a látencia – hangsúlyozta a szakember, leszögezve: minden olyan gyermek, aki akár csak egy éjszakára tűnik is el, könnyen bűncselekmény áldozatává válhat. – Rengeteg olyan esetről hallani, hogy „jóindulatúan” befogadják a fiatalokat, majd később prostitúcióra kényszerítik őket. Előfordulhat, hogy a gyereket külföldre viszik, és amint átlépi az országhatárt, még kiszolgáltatottabbá válik – tette hozzá. Nemrég vádemelési javaslattal zárt le idevágó ilyen esetet a rendőrség: egy debreceni intézetből szökött román állampolgárságú kislányt kényszerített prostitúcióra egy fiatal asszony és társa. A csellengő, tizenhárom éves gyereket erőszakkal a férfi lakására vitték, majd másnap az utcára, ahol pénzért árusították bájait. Talán érdemes megjegyezni, a vizsgálat alatt a huszonhárom éves kerítőnő szabadlábon maradt.
Más tapasztalatai vannak azonban annak a volt életvédelmis rendőrnek, aki a napokban vette fel őrző-védő cége profiljába az eltűnt gyermekek felkutatását. Az exnyomozó – aki lapunktól neve elhallgatását kérte – elmondta: tizennégy évi rendőri múlttal (több év az életvédelmi alosztályon, illetve a szervezett bűnözés elleni részlegnél) a volt főnökével alapított cégében azért kíván eltűnéses esetekkel foglalkozni, mert Magyarországon a hivatalos szerveken kívül nem dolgozik ezen senki. Az eltűnéseseket pedig a rendőrség – ha bűncselekményre utaló jel, nyom nincs – államigazgatási eljárás keretében kezeli. – Az alap rendőri szervek végzik a kutatást, ami a hozzátartozók meghallgatásából és abból áll, hogy a helyszínen tanúkutatást végeznek, és személyi körözést adnak ki. Jelenleg ennyit tudnak tenni, hiszen a rendőrség nagyon leterhelt – mondta a magánnyomozó. – Mi másként indítunk. Nem úgy kezeljük az esetet, mint az államigazgatási eljárás során szokás, hanem úgy, mint bűncselekményt – tette hozzá a férfi, aki körülbelül egy-másfél millió forintra tette egy ilyen nyomozói vállalkozás elindítását, hangsúlyozva: főleg a szellemi tőke számít. – Tapasztalatból mondom, az eltűnt gyerekek után nem úgy kell nyomozni, mint a filmekben Sherlock Holmes teszi, hanem az „operatív pozíciók beélesítése” révén – ami annyit tesz, hogy informátorokat keresünk fel. Az eltűnt fiatalkorúnak általában van társasága, jár diszkóba, ott kell keresni azokat, akik információt adhatnak – akár pénzért is – vélekedett. – Ismereteim szerint évente 1500-1700 fiatal tűnik el úgy, hogy nem kerül meg egy héten belül. Az ő felkutatásukra szeretnénk specializálódni – mondta a magánnyomozó, hangsúlyozva: az eltűnt fiatalok felkutatását ugyan pénzért végzik, de – fogalmazott – nem tudna a tükörbe nézni, ha elutasítana egy gyermekét kereső anyát azért, mert a kutatásra nincs meg az anyagi fedezet.
Tapasztalatai szerint az eltűnés körülményeire a szűk környezet adhat választ. – A prostitúcióra való kényszerítés, külföldre kerítés ritkán fordul elő, hiszen – a magas fizetség reményében – nagyon sok fiatal nő jelentkezik konzumálásra – vélekedett a magánnyomozó, elismerve: az ugyan előfordulhat, hogy nem kényszer, hanem csábító lehetőségek és szavak hatására a serdülők így keresik a boldogulást. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy az uniós csatlakozást követően jóval egyszerűbben utazhatnak külföldre a fiatalok, így – személyi igazolvánnyal – könnyedén átlépheti a határt egy kalandvágyó serdülő. Ezek a gyerekek még inkább ki vannak téve a veszélynek.
Európai Bizottság
Von der Leyen titkai sorra kerülnek napvilágra
