Az ELTE és a Kortárs Kiadó jóvoltából látott napvilágot az a kötet, amely az Adria partján, több nemzetiség és kultúra találkozási pontján fekvő Fiume „újrafelfedezése” jegyében fogant, s rövid időn belül immár a második munka, amelynek témája e varázslatos város múltja. Néhány éve Fried Ilona adta közre az Emlékek városa, Fiume című esszékötetet, amelyben a település kultúrájának 1868 és 1945 közötti időszakát dolgozta fel, azt a kurta évszázadot, amely a felívelés látványos lendületét követően belehullott a káoszba.
„Hányszor gondoltam téli éjjel, / ha sírtam, mit csinál a tenger? / Most itt vagyok. Tél van. Köd és szél. / És küszködöm a fergeteggel” – emlékezik Babits a városban töltött boldog, napsugaras órákra. Aligha sejthette akkor, milyen jövő vár a „magyar Szent Korona gyöngyére” – Fiumét nevezték így –, ahogy a jó Cholnoky Viktor sem láthatta előre, amikor novellái feledhetetlen hősét, a világcsavargó Amanchich Trivulziót megtalálta a tengerparti metropolis egyik csehójában, hogy e kedélyes világ hamarosan ködbe és vérbe fullad. Ady, aki többször járt itt, szintén nosztalgiával emlékezett Fiuméra, mondván: „A tenger nekem jó barátom!” Mint ahogy megfordult a kikötővárosban Mikszáth és Móricz, Kosztolányi és Szabó Dezső is. Molnár Ferenc így emlékezik a „régi Fiuméra”, illetve a város szegénynegyedévé szürkült óvárosra, a Gomelára: „… magas, ósdi házak sorakoznak egymás mellé, egymás mögé rendetlen csoportokban. Ahol hordók és ládák hevernek az udvarokon, ahol aprók és nem sorjában vannak az ablakok, s ahol fekete a fal a sok esőtől. Az utca szűk, s innen is, onnan is lárma, tamburaszó hallatszik…”
A hangulatos tanulmánykötet szerzői, Nedjeljko Fabrio, Lőkös István, Ress Imre, Kósa László, Irvin Lukezic, Kiss Gy. Csaba és mások visszaidézik a tovatűnt évszázadok hangulatát, a magyar meg a horvát kultúra párhuzamait és reményteli „új szövetségét” (Nedjeljko Fabrio kifejezése). Emlékeznek a hajdani fényes üdülőhelyre, a magyar népi emlékezet „Fiumea-képére”, és felidézik az öreg napjait itt töltő írónő, Petőfi barátja, Kánya Emília XIX. századi beszámolóit a „fiumei magyarokról”. Aligha téved Kiss Gy. Csaba, amikor leírja: „Ez az adriai kikötőváros és környéke természetes része volt a magyar irodalmi képzeletnek.”
(Fiume és a magyar kultúra. Művelődéstörténeti tanulmányok. ELTE – Kortárs Kiadó, Budapest, 2004. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
Leállhat a közösségi közlekedés Budapesten – ez Karácsony forgatókönyve
