Árpád-kori apátság romjai Miskolcon

Miskolc-Tapolcán a Herman Ottó Múzeum munkatársai megtalálták az 1100-as évekből származó, eddig csak írásos emlékekben említett tapolcai bencés apátság falmaradványait. A szenzációs leletre a barlangfürdő előtti parkban, másfél-két méteres mélységben bukkantak a régészek, akik a fürdő bővítése miatt kezdtek kutatásokba.

Megtalálták az évtizedek óta hiába keresett, 800-900 évvel ezelőtt épült tapolcai bencés apátság kolostorának és templomának falmaradványait Miskolc-Tapolcán. A Herman Ottó Múzeum munkatársai december elején kezdték a termálbarlangfürdő bővítéséhez szükséges megelőző feltárásokat a fürdő előtti szabad területen.
Pusztai Tamás, az ásatás vezetője, a múzeum igazgatóhelyettese lapunknak elmondta: az 1210-ből származó első írásos emlékek alapján feltételezték, hogy a Miskóc nemzetség száz évvel korábban, azaz az 1100-as években a környéken alapított apátságot. Most másfél-két méter mélyen megtalálták az igen jó állapotban lévő Árpád-kori templomot és a kolostor még álló, 120-150 centiméter magas falait. Ritkaságszámba megy, hogy eddig nem hordták szét a romokat. Az egykori építményeket az évszázadok folyamán elfedte a barlangforrások kimosta föld és a hegyekből lezúduló hordalék. Az 1900-as évek elején a maradványok már nem is látszottak, rájuk építették az Anna szállót, amely később leégett. Ezt a területet törték fel a régészek.
Az ásatás vezetője hozzáfűzte: abban biztosak voltak, hogy valahol a környéken kell lenniük a tapolcai bencés apátság romjainak, de azt, hogy pontosan hol, senki nem tudhatta. Eddig sok helyen keresték, a Miskolc közelében lévő Szent Benedek-hegyen is, mert onnan az 1800-as évek végén épületromok kerültek elő, és Szendrei János is ezt a helyet említi a város monográfiájában. Az 1940–50-es években azonban Tapolcáról kerültek elő leletek, és a fürdő 1731-es leírása még látható, akkoriban raktárnak használt apátsági romokat említ. A régész elmondta: reményeik szerint négy-öt hónap alatt haladnak anynyit a feltárással, hogy megállapíthassák, hol húzódhattak a falak, a templom és a kolostor alapjai.
Az Árpád-korban, a XIII. században két rivális nemzetség, az Ákos és a Miskóc élt a környéken. Az Ákos nemzetségnek köszönhetjük a diósgyőri vár előzményét és a környék pálos kolostorait, a Miskóc nemzetségnek pedig a most megtalált apátságot.