Az MDF önsorsrontó politikája

Az utóbbi időszak mind élesebb, vagdalkozó Dávid Ibolya nyilatkozatai késztetnek írásra. Hosszabb ideje keresem az okait a jelenlegi MDF-vezetés megnyilvánulásainak; miért? Miért fajult el az MDF belső élete, és miért kell ehhez kívülről bűnösöket állítani?
Ki és kik azok, akik vezénylik ezeket a mi köreinkben elfogadhatatlan hangulatú kitöréseket? Hol és mikor sértették meg Dávidékat annyira, amit kiszámíthatatlan emberi hiúságuk már nem volt képes elviselni? Bizonyítékok és konkrétumok nélkül állítani valamit üres vádaskodás, a sértegető hajlam kielégítésére jó, de ehhez vállalni kell a következményeket. Mindent el lehet érni ezzel a stílussal és magatartással, csak nem az öt százalék feletti támogatottságot (lásd Giczy és Torgyán sorsát). Mi járhat a fejekben? Mit gondolnak, kik értenek egyet Dávid Ibolya Orbán Viktorhoz írt levelében foglaltakkal? Hogyan lehet „lenyúlni a kinézett ara – az MDF – féltett családi kincseit”, amikor 1990 óta már többszörösen szétesett a család, vitte már mindenki (Csurka, Szabó Iván stb.), sőt menekítették már többen az értékes örökséget a belső lerombolás elől. Dávid és Boross talán úgy gondolja, jobb, ha a maradék értéket is kidobják, nehogy lenyúlja az MSZP által sátánizált gonosz?
Üres vagdalkozás folyik, a következmények reális felmérése nélkül.
Közben a fő cél elveszni látszik. Miből gondolják, hogy azzal lesz jobb, erősebb az MDF, ha szétverik amúgy sem igen nagy frakciójukat? Ez legfeljebb arra lesz jó, hogy kiirtják az önálló, sokszor értékes véleményeket, amelyek nélkül háboríthatatlanul lehet villogni saját gondolataikkal, még dicsérve is, hogy ez az igazi demokrácia. Hogyan képzeli az MDF az azonos elveken álló partner, sőt volt kormányzati szövetséges minősíthetetlen mocskolását? Úgy, ha elhallgattatják azokat, akik összefogásra törekszenek? A Fidesz visszatérő és egyre gorombább elmarasztalásával egyedül Lendvai Ildikónak és társainak tesznek felbecsülhetetlen szívességet.
Elismerem, elvileg jó, sőt cél lehet a két pilléren álló koalícióképes politikai erő. De nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a baloldalon nagy fegyelemmel és még nagyobb gazdasági háttérrel hozták létre a kétpárti MSZP– SZDSZ-tömböt. Mindkét fél hozott valamit és lemondott valamiről.
Nálunk ezzel szemben a pártalapító Lezsák Sándort, Balogh Lászlót és még sokakat Herényi bejelentése alapján kizárták az MDF-frakcióból. Ezt követően többen a párt tekintélyét és súlyát megadó képviselők közül megrendülten és önként távoztak, mert inkább a kizártak sorsában kívántak osztozni. Tisztelet és megbecsülés övezi ezeket az embereket mindenki részéről, a párt jelenlegi vezetőit kivéve.
Borzalmas, ami történt. Huszonnégy MDF-képviselőből mára nyolcan maradtak. Büszke lehet művére az MDF választmánya is. Felmérték-e egyáltalán, hogy 2006-ra hány szavazójuk fordul el az értékrend teljes felborulását látva?
Dr. Udvardy-Nagy István volt MDF-tag és polgármester, Budapest