Kővágóörs kisközség a tapolcai járásban, Révfülöptől 4 km-nyire. Nagybirtok, uradalom a község határában nincs. A vidék főfoglalkozása szőlőművelés, minthogy a szőlőföldek kitűnőek. Szántó, rét kevés van. A környező fiatal erdőkben kezdetleges erdőgazdálkodás folyik, de inkább csak a házi szükségletek kielégítésére. Házépítések alkalmából kőbányászattal is foglalkoznak, mikor a községi kőfejtőből tetszés szerinti követ vihet el az építő. A szőlők részben a 280 m magas Fülöp-hegyen, részben a Kis-Hegyestő nyúlványain fekszenek, a szántók a Sasdi-rét felé és nyugatra terülnek el. Harmad-, negyedosztályú földek, a rétek viszonylag jó kaszálók, csak a rossz utak miatt nehezen közelíthetők meg. […]
A falunak a viszonyokhoz képest elég forgalmas piaca van, bár ez is igen primitív. Termékei silányok, s mivel bolgár rendszerű gazdálkodásról a vízhiány miatt szó sem lehet, a piac lassankint csak baromfipiacból fog állni, míg a főzelék- és gyümölcsfélék szállítását a Kővágóörs–Rendes–Badacsony felé vezető országút mentén, a lapályon keletkezett jó konyhakertészetek veszik át. A falu ma általában szegény. A módosabb gazdáknak 12–20 magyar hold (1200 négyszögöl) földjük van. A fő jövedelmi forrás a szőlő volt, és a múltban nagyszerűen jövedelmezett. A trianoni határok óta azonban kereskedelmi szerződések hiányában a fő piac, Burgenland felvevőképessége teljesen megszűnt, s megszűntek az Ausztria felé bőségesen irányuló szállítmányok is, aminek következtében a szőlőgazdaság a teljes elsorvadás állapotában van. Ez viszont igen sok munkást tett kenyértelenné. […] A belföldi borvásárlás úgyszólván alkalmi lett; nem sikerült a borral való faluzás sem, jóllehet 30 forintért mérték a bornak literjét.
A falu lakosságát két típusra tagolhatjuk. Egyik a csaknem nincstelen napszámos, a másik a vagyonosabbnak számítható kisgazda, aki valamikor valóban gazdagszámba ment. Ma, éppen a szőlőgazdaság leromlása folytán, a kisgazdánál is igen rossz viszonyokat találunk. […]
Első típusunk X. Y. 30 éves róm. kath. napszámos. 4 gyermeke van: 3 fiú, 1 leány, 8–3 évesek. Vagyona 1,5 magyar hold szántóföld. Lakása anyósa házában van, s áll egy szoba és egy nyitott kéményű konyhából. […] A ház nádtetős. Melléképületként egy kőből rakott sertésól s egy csirkeól szerepel. Szobabútorzatuk áll: 2 ágyból (festett vásári bútor), 1 priccsből (ez gyalulatlan deszkából s 80 x 80 cm-es fenyőgerendából – staffli – házilag készített ágy), 1 asztalból, 4 szalmafonatú székből, 2 szekrényből, 1 nagy ládából. Az ágyakban és a priccsben szalmazsák van, 2-2 párna és dunna (hozomány!). Az egyik ágyban a férj és feleség alszik, s másikban a két nagyobb gyerek, a priccsen a két kisebb. Egy évvel ezelőtt, mikor még nem volt priccs, három gyermek aludt egy ágyban, kettő fejtől, egy lábtól s a legkisebb gyermek a szülők között.
Konyhaberendezés: egy 3 fiókos szekrény – kászli –, amiben a liszt, só, fűszerek találnak elhelyezést s az evőeszközök; egy 3 polcos állvány – stelázsi –, amelyen tányérok, zománcozott bádogból, 4 cseréptányér, 3 lábas, 2 kisebb s egy nagyobb fazék állanak. Evőeszközök: 6 bádogkanál, 2 villa, 2 konyhakés. (A gyerekek mindent kanállal esznek, a húst kézbe fogják, és a krajcáros bugylibicskával vágják.) Van még sütőteknő, mosóteknő, mosdómelence és mosogatómelence, mindez teknővájó cigánytól véve. A berendezést egy pad s egy zsámoly – sámli – egészíti ki, és a felszereléshez két kanna, két bádogpohár s négy bögre tartozik még.
Szalánczy Károly: Néhány magyar földmívescsalád-típus élete számokban (1932)
origo.hu
Komoly anyagi segítséget kapnak a nyugdíjasok
