A magyarság fogazatának állapotáról jelent meg nemrégiben valami felmérésféle. Riasztó számadatokról kaphattunk hírt, lényege az, hogy a nemzetnek alig van foga, az is javarészt szuvas.
Nem akarok én most itt mindent Bokros Lajos csomagkészítő pénzügyminiszter nyakába varrni, valószínűleg az igénytelenség is közrejátszik abban, miért nem viselünk kellő számú és színvonalú fogazatot.
Barátom fogtechnikus feleségétől kaptam az alábbi elgondolkodtató történetet. Fogorvos kollégája (egy csapatban készítik a rászorulók fogazatát) alábbi lábjegyzettel küldte át hozzá a páciense foglenyomatát: „Nagyon szép munkát kérek, igényes a páciens.”
Az „igényes páciensnek” – hölgy volt az illető – adott pillanatban négy fog tartózkodott a szájában, sem több, sem kevesebb. Igényes fogorvos a kórisme ismeretében még azt is megkérdezné páciensétől, hogyan veszejtette el annak idején a hiányzó huszonnyolcat: bokszmecscsen vagy kellő fogmosás híján? Aztán meg miért tetszik most igényesebbnek lenni…?
Európában vagyunk – egyelőre csak hallótávolságnyira. A fogkrém még nem ért ide, a fogkefe késik. A fogorvostól meg félünk, mint urológiai beteg a végbélkúptól.
Ez a négyfogas változat nem emeli magasba a magyarság hírét a világban – ellentétben, kiröhögteti. Mint cseppben a tenger, szájban a fog (harminckettő), kimutatható európaiságunk. Hogy lemásszunk-e már a fáról, vagy az ágakon csüngünk, fakérget rágcsálunk.
Ha van mivel.
origo.hu
Leállhat a közösségi közlekedés Budapesten – ez Karácsony forgatókönyve
