Magyar Nemzet: Az iszlámot általában kétféleképpen ítélik meg Európában: az egyik nézet szerint alapvetően intoleráns, erőszakos vallás; mások éppen ellenkezőleg, úgy vélik, hogy ezek a jellegzetességek távol állnak tőle, a problémákat csupán egy viszonylag szűk fundamentalista réteg okozza. Vajon melyik nézet áll közelebb az igazsághoz?
Németh Pál: Az európai embernek azért nehéz helyesen értékelnie az iszlámot, mert mások az értékelési szempontjai. Az európai gondolkodás humanista a szó eredeti értelmében, tehát az embert teszi meg minden dolgok mértékévé. Ezért az embert is aszerint értékeljük, hogyan viszonyul embertársához. Az iszlám viszont aszerint értékeli a másik embert, hogyan viszonyul Istenhez. Híveinek alapeszméje a teremtmény hódolata a teremtő Isten előtt. Maga az iszlám szó is Isten előtti meghódolást jelent; az ember szolga, az Isten pedig az úr. Nálunk ráadásul ez az irány lefelé tendál; hallani olyan vélekedést is, miszerint az ember embersége abban mutatkozik meg, hogyan viszonyul az állatokhoz, elhangzik olykor ilyen mondat is: „megölném azt, aki egy állatot bánt”, tehát az illető az embert megölné, de az állatot megvédené. Az iszlám történetéből kimaradt az a korszak, amely nálunk a humanizmushoz vezetett – ezért ott nincs szekularizmus, míg Európa a vallást visszaszorítja a magánszférába.
Tüske László: Mindennapjaink során több formában találkozunk az iszlámmal. Egyrészt világvallás, s mint ilyen, a vallásokról szóló diskurzus tárgya, másrészt jelentős politikai szerepet játszik a világ legújabb kori eseményeiben. Az Európai Unióban belügyi, társadalmi kérdés a jelenléte, de kulturális vetülete van. Az iszlám olyan vallási, társadalmi, politikai, kulturális rendszer, amelynek értékelési szempontjai rendszerint egymásba csúsznak. A tisztánlátást az is nehezíti, hogy a modern nyugati ember számára a vallás – a vallásháborúkat lezáró tolerancia megfogalmazása óta – a magánélet, az intimitás szférájába tartozik. Az iszlámban az Istenhez és az embertársakhoz való viszonyt külön-külön tárgyalják, viszont amikor mi beszélünk róla, sohasem az Istenhez való viszonyt mint értékképző, mindent átfogó és meghatározó tényezőt elemezzük. Szinte mindig az ember és ember közötti viszonyról beszélünk.
Salha Falah: Mindenképpen föl szeretném hívni a figyelmet arra, hogy két részre kell osztani ezt a kérdést, mert csak akkor fogunk helyesen látni. Az egyik oldal, hogy mit tanít maga a vallás, és a másik, hogy milyen a hívők magatartása. A hívő magatartását többek között az határozza meg, hogy milyen fejlettségű társadalomban él, tehát abban az országban, ahol a hitét megélheti, milyen a gazdasági és politikai helyzet. Egy igazán demokratikus berendezkedésű társadalomban élő mozlim higgadtabban és szabadabban tudja gyakorolni a hitét. Egyébként is tudjuk, hogy a jólétben élő emberek kiegyensúlyozottabbak.
Magyar Nemzet: Hogyan lesz az Isten előtti hódolatból a másik ember ellen forduló erőszak?
Németh Pál: Ahogy egy arabhoz viszonyulunk, ő is úgy viszonyul hozzánk. A gyarmatosítás korszaka, Európa behatolása az iszlám világába – ez váltotta ki az iszlámból azt a fajta radikalizmust, amelyet most számon kérünk rajta. Germanus Gyula ezt már a hatvanas években előre látta, ezért mondogatta, hogy a XXI. század fő problémája az iszlám lesz.
Tüske László: Az iszlám a Nyugattal szemben maga a különbözőség. A muzulmán világban nem zajlottak le azok a gazdasági, társadalmi és egyéb folyamatok, amelyek a modern Európát – összes javával és bajával együtt – létrehozták. Ezért premodern vonások jellemzik: hiányzik belőle a tolerancia, a szekularizáció, a civil társadalom, illetve a személyes vallásosság fogalma. Az iszlám gyakorlat olyan ritualizált és irracionális formákat követ, amelyek a nyugatiakban esetleg visszatetszést keltenek – ilyen például az unokatestvérek közötti házasság intézménye. De a jelenlegi helyzet kialakulásában csakugyan jelentős szerepet játszott a nyugatiak brutális gyarmatosító politikája. Egyiptom tizenkilencedik századi története szép példa arra, hogy egy európai mértékkel mérhető nemzetgazdaságot miként tehet tönkre a gyarmatosítás. S ne feledjük az elhúzódó izraeli–palesztin válság iszlám körökben jelentkező negatív hatásait. Az iszlám világ az utóbbi kétszáz év során szinte minden tekintetben súlyos belső válsággal küzd a saját történeti területein. Ez a válság megjelenik az Európába bevándoroltak között. Sőt kibővül a kisebbségi lét problémáival.
Pásztor Zoltán: Nem az iszlámmal van baj, hanem azokkal az emberekkel, akik nem értik vagy félreértik. A nyugati ember ezért intoleráns az iszlámmal szemben. A muzulmán pedig azért radikalizálódik az európaival szemben, mert saját vallási hagyományát értelmezi félre. Számtalanszor megtörtént, hogy ha egy marokkóit kérdeztem a hite dolgairól, azt mondta, kérdezzem inkább a vallási vezetőt, mert ő ezeket nem tudja. Húsz–harminc év, néhány generáció alatt elveszett számukra valami alapvető tudás, elvesztették a gyökereiket. Most, amikor az iszlám öntudat felerősödik, nagyon könnyű őket zsákutcába terelni, arra sarkallni, hogy a harcos fundamentalizmusban találják meg önazonosságukat.
Salha Falah: A hidegháború idején a nyugati államok támogatták az iszlám vallási mozgalmakat. Főleg azokat, amelyek az arab világban és más iszlám országokban ellentétbe kerültek az ott fennálló rendszerekkel. Természetesen a Nyugat ezt pragmatikus megfontolásból tette. Egyrészt azért, hogy megakadályozza a kommunizmus térnyerését, másrészt hogy sakkban tartsa ezeket az országokat. Példaként Afganisztánt említeném. A hetvenes években Amerika sok fiatal mozlimot bátorított arra, hogy szálljanak harcba a hitetlenek ellen, és ehhez minden támogatást biztosított. Egy házban azért tartanak macskákat, hogy elpusztítsa az egereket. A támogatás csak addig tartott, míg a Nyugat érdeke ezt megkívánta. E vallási mozgalmak követői a hidegháború után becsapva érezték magukat, ezért a Nyugat ellen fordultak. Egyébként a közhiedelemmel ellentétben az iszlám világ átlag népessége és értelmisége nem Nyugat- vagy Európa-ellenes. Sőt törekszik a békés kapcsolattartásra.
Magyar Nemzet: A világhírű Edward Said ugyanazt állítja, ami itt az imént elhangzott: az iszlám radikalizmus csupán válasz a nyugati erőszakra. Nyugaton viszont sokan vallják ennek az ellenkezőjét, s nem csak olyan higgadtan, mint Bernard Lewis teszi. Gondoljunk Oriana Fallaci könyvére vagy Huntingtonra, aki azt állítja: „a Nyugat számára nem az iszlám fundamentalizmus jelenti az alapvető problémát, hanem maga az iszlám, ez az eltérő civilizáció, amelynek népei meggyőződéssel hirdetik kultúrájuk felsőbbrendűségét, s ugyanakkor hatalmuk kisebbrendűségétől szenvednek”.
Salha Falah: Úgy vélem, érdemes komolyan venni Edward Said gondolatait, hiszen a gyarmatosítás idején és a függetlenségi mozgalmak korszakában nagyon konkrétan megmutatkozott a nyugati erőszak, s ennek borzasztóan sok áldozata volt. Csak Algériában másfél millió ember vesztette életét emiatt. Said egyébként keresztény vallású arab. Itt jegyzem meg, a radikálisnak mondott palesztin szervezetek vezetői között is vannak keresztények, ez is bizonyítja, hogy az iszlám nem kirekesztő vallás. Az arab nacionalista mozgalmak elindítói többnyire keresztények voltak. Szerintem egyébként Oriana Fallaci könyve említést sem érdemel.
Tüske László: Jobban megértjük a nyugati ellenállást, ha belegondolunk: a mozlim közösségek robbanásszerűen növekednek. Az iszlám ma a kontinens második legnagyobb vallása, megelőzte a zsidó vallási közösségeket, és sok szempontból a helyükre is lépett. Az európai muzulmánok létszámát tizenhárom–huszonöt millió főre becsülik. Ha Törökország az Európai Unió részévé válik, akkor ez a szám kilencven–száz millióra emelkedik, ami az összlakosság tizenöt százalékát jelenti. A bevándorló mozlimok többsége a nagyvárosok peremén települt le, zárványszerű kolóniákban, gettókban él. Minden közösség létrehozta különálló kulturális és oktatási intézményeit, mecseteit; de vannak óvodáik, iskoláik, törekszenek felsőoktatási intézmények megalapítására is. Ha csak ezt a szempontot nézzük, akkor is láthatjuk, mennyire elkülönül egymástól az európai és mozlim lakosság. Mindez viszonylag gyorsan zajlott le, új jelenség. Sokkolóan hat Európára a más öltözködési, étkezési szabályokat, más családfelfogást képviselő tömegek váratlan felbukkanása.
Pásztor Zoltán: Egyébként csak Nyugat-Európában újdonság a jelenlétük, Magyarországon nem annyira. És ha valamivel lejjebb megyünk – Bulgária vagy Albánia felé –, ott mindig számottevő iszlám népesség volt, amellyel a keresztények és a zsidók évszázadokon át együtt éltek. Persze volt hosszú kihagyás is, hiszen minden vallást visszaszorított a kommunista ideológia. Viszont például Belgium déli, iparosodott területén csak az ötvenes évek második felében kezdődött a változás, amikor marokkóiakkal kezdték pótolni a munkaerőt. Egy-két év alatt több tízezer, majd további néhány év alatt több százezer – a hatvanas évek elején majdnem nyolcszázezer – muzulmán érkezett, s a fogadásukra nem volt felkészülve az állam. Hosszú ideig éltem Brüsszelben arabok között. Ők azt mondták, ezek nagyon nehéz évek voltak, hiszen nem jöhetett velük a családjuk, és ők is csak évente egyszer mehettek haza. 1974-ig kellett várni arra, hogy az első mecset felépüljön, arra is a szaúdi király biztosította a fedezetet. Az egyik nagy mozlim ünnepen birkát áldoznak; ez általában vágóhídon történik, de a belgiumi muzulmánoknak nem volt vágóhídjuk. Amikor a belgák megtudták, hogy a szomszédjukban a marokkói lakó a fürdőkádban vágja el a birka nyakát, rettenetesen felháborodtak. Az első ilyen vágóhíd a hetvenes évek végén épült Brüsszelben. Addigra egymillióra emelkedett a mozlimok száma, és a belgák még mindig azt kérdezgették egymástól: kik ezek egyáltalán, és mit akarnak? Pedig éppen ők hívták be őket.
Tüske László: Évtizedekig az első generációs bevándorlók határozták meg az európai iszlám közösségek működését. Európa anyagi biztonságot jelentett számukra, az egykori otthoni neveltetés pedig élő kapcsolatot az iszlámmal. A bonyodalmak a második, majd a harmadik generációs mozlimok felnövekedésével jelentkeztek. Az ő számukra a haza már az adott európai országot jelenti. Ráadásul az európai mozlimok második generációja akkor lépett színre, amikor Európa is történelme speciális szakaszába érkezett: egyrészt fokozatosan megvalósul az egységesülés, amelynek egyfajta regresszió lett a következménye, másrészt ez a kontinensnyi alakulat új politikai tényezőként lép fel a világpolitikában, mindenekelőtt épp azokkal az államokkal szemben, ahonnan a legtöbb mozlim bevándorló érkezett. A mozlim közösségek újfajta identitást próbálnak megfogalmazni, mecsetek, vallási és kulturális központok bújnak ki a földből Európa-szerte, az apák nyelve reneszánszát éli, „ó-” és „új hazai” nyelven jelennek meg a vallásos anyagok, vallástudósok látogatják végig az intézményeket. Ezzel együtt a szélsőséges irányzatok is táptalajra, önkéntesekre találnak.
Magyar Nemzet: Akik esetenként tettlegességgel válaszolnak a kritikára, mint Hollandiában.
Tüske László: Ez már következmény. Az iszlám országaiban a hatvanhetes vereséget követően világossá vált, hogy az európai típusú modern állami berendezkedés – legyen az akár szocializmus, akár liberális demokrácia – alkalmatlan arra, hogy gyökeret verjen náluk. Átmeneti sikerek után mind a két minta diktatórikus uralomhoz és nagyon alacsony életszínvonalhoz vezetett. A megújulást kereső csoportok közül többnyire a radikális iszlamizmus volt a leghatásosabb. Ez lényegében azt a gondolatot képviseli, hogy a társadalmi jólétet és a gazdasági prosperitást a vallási-erkölcsi vezetők által irányított, a fundamentumokra támaszkodó megújulás biztosítja. Az iszlám hagyományos önértelmezése olyan világképen nyugszik, amely szembeállítja a dár al-iszlám és a dár al-harb fogalmát. A dár al-iszlám az a földterület, amelyiken az iszlám „otthon” van, és a mozlim törvények szabadon érvényesülhetnek, s ezzel szemben áll a háború „háza”, a nem mozlim világ. A muzulmánoknak itt küzdelmet kell folytatniuk azért, hogy az iszlám értékrendje megvalósuljon. A fundamentalizmus ezt az elképzelést még radikálisabbal váltotta le.
Németh Pál: Ezek az ősi kifejezések Mohamed korából valók, nyugaton azért vették elő, hogy hangsúlyozzák az iszlám háborúval való terjeszkedését. De ez meszsze nem jelenti azt, hogy félnünk kell, mert jönnek a muzulmánok, és lemészárolnak minket. Az viszont tény, hogy egy asszimilálódásra kevéssé hajlamos nép él közöttünk. Olyan életformát képvisel, amelyet nem akar feladni, mert nem ismeri el az európai szemlélet magasabbrendűségét, sőt alacsonyabb rendűnek tartja. A lelke mélyén minden iszlámhívő elvárja, hogy a szomszédja is muzulmánná legyen, legalábbis alávesse magát az iszlám törvényeknek. Egy muzulmán csak az iszlám társadalmat tartja egészségesnek. Az iszlám ugyanis nem úgy értelmezi önmagát, mint olyan vallást, amely megjelent a történelem egy bizonyos pontján, és azóta van, vagy megjelent egy ember életében, és az illető azóta mozlim. Hívei szerint ez az ősi és eredeti vallás, sőt minden ember mozlimnak lett teremtve. Ez hasonlít arra a missziói optimizmusra, amely a kommunista rendszert eltöltötte: ennek képviselői is hitték, hogy „nemzetközivé lesz holnapra a világ”, és nem mutattak kétséget afelől, hogy az amerikai munkás, felismerve saját érdekeit, csatlakozik a mozgalomhoz. Aki nem hitt a szovjet ideológiában, elmegyógyintézetbe zárták. A mozlim meg van győződve arról, hogy aki értelmes, becsületes és megfelelő ismereteket szerez az iszlámról, mozlimmá fog válni. Érdekes viszont, hogy míg a keresztyén misszió gyakran a perifériákra irányul, a hajléktalanok, alkoholisták, drogosok felé, az iszlám épp fordítva működik; Magyarországon elsősorban a tudósokat célozza. Terjesztői úgy gondolják, az iszlám egyáltalán nem mond ellent az értelemnek, sőt teljes értelem csak az iszlám hittel együtt lehetséges. Az is igaz, hogy az iszlámban a kezdetektől jelen van az igény, hogy politikai jellegűvé váljék. Mohamednek rengeteg ellensége volt Mekkában, de nem tudták megölni, mert Medinában menedéket kapott. Ott viszont mint államfő működött, s fegyveresen vezette be az iszlámot az Arab-félszigeten. Koncepciója az volt, hogy a hitet ki kell terjeszteni az egész világra. Leveleket írt a bizánci császárhoz, az etióp négushoz, és próbálta a fejedelem áttérésével a népet is áttéríteni. Az iszlám misszió felülről lefelé halad.
Salha Falah: Az igaz, hogy minden mozlim terjeszteni akarja a hitét, de az iszlám tanítása szerint nem alkalmazhat kényszert. Mohamed sem kard által terjesztette a vallást, és a Korán kifejezetten tiltja az erőszakos hittérítést. Kötelessége a hívőnek, hogy beszéljen a hitéről, de még családon belül sem kényszeríthet senkit az iszlám felvételére. Az iszlám a zsidókat és a keresztényeket hívőknek tekinti, a Könyv népeinek nevezi őket. E vallások együttélésére nagyszerű történelmi példák vannak. Az úgynevezett Omár-egyezmény, amely a második világháborúig minden keresztény templomban megtalálható volt, arra utalt, hogy a jeruzsálemi pátriárka a hatszázas évek második felében Omár kalifától kért védelmet és segítséget, s ezt a kérést a kalifa készséggel teljesítette. A VII. században a koptokat az iszlám hadsereg védte meg Egyiptomban, s ennek vezetője keresztény templomokat is építtetett a számukra.
Magyar Nemzet: A levélírás is békés megoldás…
Németh Pál: No, azért tegyük hozzá, hogy a próféta azt írta Herakliosznak: „eszlim teszlem”. Zseniális arab szójáték, többféle jelentésárnyalata van. Például: térj át az iszlámra, és háborítatlan leszel. De benne érződik az is: ha nem térsz át, az ellenkezője történik. Ígéret és fenyegetés egyszerre. Érdekes, hogy az iszlámot úgy nevezik a muzulmánok: a tolerancia vallása. Nemcsak eltűrik a keresztyéneket és a zsidókat, hanem néhány országban fenn is tartják az intézményeiket. Szíria például a legelső hódítások során muzulmán hatalom alá került, de az ősi keresztyénség és zsidóság máig fennmaradt. A mozlimok mégis mást értenek tolerancián: vigyáznak, hogy a zsidók vagy keresztények ne tegyenek szert politikai hatalomra. Nem engedik, hogy a más vallásúak aránya meghaladja a tíz százalékot, mert nem akarják, hogy az idegen elem a társadalom életét szabályozó tényezővé váljék. Egyébként, ahogy Pásztor Zoltán mondta, az európai együttélésnek is régi hagyományai vannak. Voltak a Monarchiának is muzulmán lakosai, például a bosnyákok. A török hódoltság kellemetlen élmény volt, de a Habsburg-dinasztiával való viaskodás idején a magyarok menekülési útvonala a szultánhoz vezetett, aki például Rákóczit fejedelemnek kijáró tisztelettel fogadta. Az erdélyi fejedelmek is jó kapcsolatokat tartottak fenn a török császári portával, hogy megtarthassák politikai önállóságukat a Habsburgok által képviselt Nyugattal szemben.
Tüske László: Nemcsak fundamentalista iszlám létezik. Van mérsékelt, sőt liberálisnak nevezett irányzat is, amelynek képviselői többnyire az európai kultúrában is jártas mozlimok, akik megpróbálnak másfajta szemléletet meghonosítani az iszlám gondolkodásban, illetve kapaszkodókat keresni a történeti-kritikai Korán-értelmezéshez. Az ő körükhöz tartozók hangsúlyozzák például a dár al-ahd vallásjogi jelentőségét: ez a korábban említettek mellett a harmadik földrajzi-állami területet jelenti, ahol a mozlimok kisebbségben vannak, és belső ügyeiket az állammal kötött szerződések alapján saját maguk intézhetik.
Magyar Nemzet: A csalódott, Európából kiábrándult mozlimok ma elsősorban a fundamentalisták hangját hallják meg.
Tüske László: Persze, mert ők a leghangosabbak, s ezért őket hallják meg a nem mozlim közösségek is.
Magyar Nemzet: Érdekes, hogy mindenki toleránsnak tartja magát, amint azonban két úgynevezett toleráns szembekerül, kitör a konfliktus. A liberális, jogkiterjesztő hagyományára büszke Franciaországban tiltották be a fejkendő viselését, ami olaj volt a tűzre…
Tüske László: Olyan szekuláris berendezkedésű állam, mint Franciaország, nyilván joggal mondja, hogy vallási szimbólumok viselése ellenkezik a felvilágosodás hagyományával. Ráadásul az a két leány, akinek esete kapcsán a fejkendőbotrány kitört, áttért európai mozlim család gyermeke volt…
Pásztor Zoltán: Vannak törekvések európai részről, ha pragmatikus indíttatásból is, a muzulmánok életének megkönnyítésére. Franciaországban a magyar származású Sarkozy volt az első politikus, aki azt mondta, itt van hatmillió szavazó, meg kellene őket nyerni. És meghirdette, hogy mecseteket és iskolákat fognak nekik építeni. A francia iskolákban a Koránt, illetve az iszlám irodalmat beemelik az oktatási rendszerbe. Meg akarják ismerni azokat, akikkel együtt élnek, mert már a legkisebb faluban is találni mozlimokat.
Németh Pál: A kendő nem vallási jelkép. Nem azért járnak kendőben, hogy hangsúlyozzák muzulmán voltukat, hanem azért, mert hitük szerint a nő mezítelenségét el kell takarni az idegenek előtt, és ehhez minden hozzátartozik az arcon, a csuklón és a kézfejeken, a bokán és a lábfejeken kívül. Ennek Európában is vannak hagyományai, édesanyám is hordott kendőt. A világ legnagyobb ostobasága ilyen törvényt hozni. Szerintem nincsenek liberális muzulmánok; az értelmesebb muzulmánok, akiket liberálisnak mondanak, nem azon háborodtak fel, hogy vallásellenes törvény született, hanem azon, hogy ennyire ostobák voltak a törvényhozók. Ez az ostobaság jóval félelmetesebb és veszélyesebb, mint maga az iszlám. Az igaz, hogy különbözik a félmeztelenre vetkőzött európai nő a nagyon szemérmes muzulmán lánytól.
Salha Falah: Az a baj, hogy az európai törvényhozók az iszlámot veszélyes vallásként kezelik, az iszlám közösséget pedig idegen testként, és mindenáron megoldást keresnek, hogy megóvják tőle a nyugati társadalmat. S közben nem tekintik egyenrangú partnernek, mint saját társadalmuk egy csoportját.
Magyar Nemzet: A nyugati társadalom vagy az iszlám szorul reformra? Lehet, hogy mindkettő? Kinek kellene változnia a megoldás érdekében és hogyan?
Salha Falah: Eleve hibásnak tartom azt a megközelítést, amely szerint Európát és a muzulmán világot mint két szemben álló felet kezeljük. Sokszor éppen ez váltja ki a konfliktusokat. A helyzet nem annyira elkeserítő, mint amilyennek sokan beállítják. Nem a néhány bajkeverőről kéne beszélni, hanem arról a sok ezer békés arab emberről, akár itt, Magyarországon is, akik beilleszkedtek, dolgoznak, adót fizetnek, és hasznosak a társadalomra nézve. A negatív gondolatok mögött hibás politika áll. Nagyon sok iszlámellenes könyv véleményem szerint politikai megrendelésre íródott, a feszültségeket mesterségesen akarják gerjeszteni és fenntartani. Egyes nyugati hatalmak, mielőtt lerohannának egy iszlám országot, igyekeznek a közvéleményt ellene hangolni, hogy ne veszítsék el politikai támogatottságukat.
Németh Pál: Bush fundamentalista iraki háborúja borzalmasan ésszerűtlen, meggondolatlan lépés volt, rengeteget rontott a helyzeten. Nemcsak az iszlám világ és Amerika között mélyítette el a szembenállást, hanem Európa és Amerika között is feszültséget okozott. Ez a feszültség a politikában jelent meg, de alapvetően kulturális jellegű. Európa érdekes vonása ugyanis, hogy a tőle különbözőhöz való viszonyulásában megjelenik az önkritika mozzanata, és ezáltal gazdagodik. Martin Buber volt nagy képviselője a perszonalizmusnak, amely szerint a máshoz való viszonyulásomban önmagamat is értékelnem kell. Kína elzárta magát a tőle különböző kultúráktól, India megközelíthetetlen, az iszlám is zárt világ, de Európa mindig igyekezett felhasználni és beépíteni az idegen kultúrák filozófiai alapvonásait a sajátjába. Gondoljunk Schopenhauerre, aki az indiai gondolkodás legmélyebb hagyományait próbálta európai módon megfogalmazni. Az egyetlen vallás, amellyel szemben Európa sosem tudott európai lenni, az iszlám. Ennek oka a félelem, amely megakadályozza a másik megismerését. Tessék mondani, tudjuk mi szeretni a mozlimokat? Az Újszövetség szerint a „szeretet kiűzi a félelmet”.
Tüske László: A mozlim reformerek a vallás alapkérdéseit, az Isten–ember kapcsolatra vonatkozó tanítást tekintve nem ismernek vitát, de nagy szellemi erőfeszítéseket tesznek, hogy módosítani tudják az emberek egymás közötti viszonyának rendjét. Többször elmondták, hogy az iszlám keresi a maga Luther Mártonát, és több életmű is vállalkozik az iszlám általános modernizációjára. Tariq Ramadan svájci–egyiptomi vallástudós a megújulás programját hirdeti, amely a vallási források újraértelmezését és új eszmények megfogalmazását tűzi ki célul annak érdekében, hogy Európa mozlimjai jó állampolgárok lehessenek új hazájukban, és jó muzulmán hívők is maradhassanak. Néha úgy fogalmazódik meg a kérdés, az iszlámot kell-e európaivá tenni vagy Európát iszlamizálni…
Pásztor Zoltán: Nem vagyok biztos abban, hogy Európa kezében van a megoldás kulcsa. A hollandiai események mozgatórugóit sem a mozlim–európai együttélésben kell keresni, hanem a Közel-Keleten. Az európai együttélés válságának oka az elhúzódó izraeli–palesztin konfliktus, az iraki háború, és nagy hatással lesz erre az együttélésre, hogy megtámadja-e Amerika Iránt, vagy elindul-e Kazahsztán felé az olajért. Nem biztos, hogy Theo van Goghnak a filmje miatt kellett meghalnia, inkább a felgyülemlett indulatok robbantak ki így, mert az európai muzulmánokat nap mint nap sokkolja, hogy látják a televízióban, mi történik a testvéreikkel Irakban.
Salha Falah ügyvéd 1953-ban született Gázában. Harminc éve él Magyarországon, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Évekig volt a Magyar Iszlám Közösség vezetője, a Palesztin Kulturális Egyesület elnöke. Magyarországon is, külföldön is tart előadásokat az iszlám európai helyzetéről.
Tüske László arabista, könyvtáros 1953-ban született. Hosszabb ideig arab nyelvterületen dolgozott, 1992–2002 között az OSZK osztályvezetője, 1994-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem arab tanszékén óraadó, 2002-től egyetemi adjunktus. Az Avicenna Közel-keleti Kutatások Intézetének munkatársa. Kutatási területe az arab irodalom és a kortárs iszlám.
Németh Pál református lelkész, iszlámkutató 1953-ban született Budapesten. Teológiai tanulmányai közben az ELTE BTK-n sémi filológiát és arabisztikát tanult, majd arab nyelvet és irodalmat, iszlám vallásjogot és filozófiát a Damaszkuszi Egyetemen. 1984 óta a Pestszentlőrinc-ganzkertvárosi Református Egyházközség lelkésze. A Külkereskedelmi Főiskolán arab nyelvet és iszlám kultúrát tanít.
Pásztor Zoltán újságíró 1968-ban született Budapesten. Az ELTE bölcsészkarán francia–arab–kulturális antropológia szakot végzett, ösztöndíjas volt Damaszkuszban, Brüsszelben és Nizzában. Szakdolgozatának témája a brüsszeli mozlim integráció volt. 1997 óta a Magyar Rádió munkatársa.
