A Kenézy Gyula Kórházban hatan, a Debreceni Egyetem Orvostudományi Centrumának Klinikáin pedig heten kívántak élni szavazati jogukkal tegnap, ám a jelentkezők fele hiába próbálkozott, nem tudta leadni mozgó urnába a voksát. Így járt Fülöp Béláné hadházi nagymama is, aki egy nőgyógyászati műtét után is vállalkozott volna a szavazásra, és ki is kérte az urnát. – Én senkitől nem hallottam, hogy igazolás kell a szavazáshoz. Úgy tudtam, személyi igazolvánnyal is szavazhatok. Most nagyon csalódott vagyok, mert igazán nem akarnám, hogy a kórházakat eladják, és mi, szegények kiszoruljunk az ellátásból.
Hasonló csalódottságról számolt be Láczi István, a karcagi polgári kör aktivistája is, aki a hadházi asszonyhoz hasonlóan csak az urnát betegágyához hozó szavazatszedő bizottsági tagoktól értesült arról, hogy önkormányzati papír híján nem szavazhat. – Két igennel szerettem volna szavazni, az állampolgárság kérdésében azért, mert magyarként ez a kötelességem, a kórház-privatizációról meg azért, ami most itt, a klinikán történt velem – mondja az idős úr, majd meg is magyarázza, mire gondol. – Egy nehéz szívműtéten vagyok túl. Péterffy Árpád professzor úr klinikáján maximálisan elláttak, jól vagyok. Nem szeretném, ha a későbbiekben lelkiismeretes orvosok helyett üzletemberek döntenének arról, életben maradhatok-e vagy nem. Nagyon elkeserítőnek tartanám, ha a jövőben milliókat kellene fizetni egy szívműtétért, és emiatt sokan kénytelenek lennének lemondani az életmentő beavatkozásról.
A szomszéd kórteremben a hajdúszoboszlói Szűcs László szintén szívműtéten esett át, és karcagi sorstársához hasonlóan vélekedik. Ő körültekintőbb volt, így bedobhatta a kétigenes szavazólapot. – Nehezen beszélek, de mégis elmondom: felháborító, hogy azzal próbáltak megetetni bennünket a mindent privatizálni akarók, hogy olcsóbb lesz az egészségügy, és jobb lesz az ellátás, ha eladják a kórházakat. Nem is értem, hogyan képzelik, hogy elhisszük: a tőkések csak azért fektetnek be az egészségügybe, hogy ráfizessenek?
Szűcs úrhoz hasonlóan gondolkodnak az ápolók és az ápolónők is: Nádházi Sándor, a Kenézy-kórház pszichiátriai osztályának ápolója, aki tegnap dolgozott, ezért élt a mozgó urnás szavazás lehetőségével, határozottan tiltakozik a kórházak magánosításának gondolata ellen. – Szerintem nekünk, dolgozóknak sem lenne jó a privatizáció, de leginkább a betegek sínylenék meg a dolgot. A vállalkozó ugyanis nyilvánvalóan csak nyereségorientált tevékenységet kívánna végezni, ez pedig az egészségügyben azt jelenti, hogy a tb által jól finanszírozott betegségtípusokban szenvedők jobb, a rosszul finanszírozott osztályok pedig sokkal gyengébb ellátást kapnának.
Kenézi-kórházbeli kollégájához hasonló nézetet vall a szívklinika fiatal ápolónője is, aki Körösszegapátiba való. Tegnap délután négykor még remélte, hazaér hét előtt, és leadhatja a kórház-privatizációt elutasító voksát. Három kolléganőjével együtt őszintén sajnálja, hogy nem tudták: mozgó urnába csak akkor adhatták volna le voksukat, ha kikérik az önkormányzati igazolást.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
