Sok életmentő transzplantáció marad el amiatt, hogy nincs elegendő beültethető szerv. Noha évről évre emelkedik a donorok száma, még mindig elmarad a lehetőségektől – állítja Borsi József, a Hungarotranszplant Kht. igazgatója. 2001-ben 170 agyhalottat jelentettek a kórházak, 2003-ban 233-at, 2004. november 22-ig pedig 208-at. Ezt az eredményt úgy tudjuk öszszehasonlítani más országokéval, ha megnézzük, mennyi donor jut egymillió lakosra. Magyarországon 16, ami az európai középmezőnyt jelenti. Az Európa Tanács hivatalos összesítése szerint Spanyolországban 34, Ausztriában 24, Portugáliában és Olaszországban 19 ez a szám. Ebben a rangsorban Ukrajna áll az utolsó helyen, ott csak 0,4, de Szlovákia (8,5), Anglia (12) és Németország (13,8) is mögénk szorult.
A Hungarotranszplant Kht. számítása szerint a potenciális donorok negyven százalékát nem jelentették az Országos Koordinátori Központnak. Így az ő szerveiket eltemették. – Ezért javasoljuk, hogy az egészségügyi miniszter vizsgálja meg, milyen jogszabály-módosítással lehetne elérni, hogy a kórházak minden agyhalottat jelentsenek – mondta Borsi József, majd hozzátette: kötelezővé kellene tenni, hogy minden intenzív osztályon alkalmazzanak egy koordinátort, aki ezzel foglalkozna.
Halála esetén egyébként az válhat donorrá, aki ezt életében nem tiltotta meg. Eddig kevesebb mint 300 tiltó nyilatkozat érkezett az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálathoz. Az alacsony szám feltehetőleg azt mutatja, hogy az emberek nem tudnak erről a lehetőségről. Noha nem előírás, az intenzív osztályos orvosok általában megkérdezik a rokonoktól: van-e kifogásuk az ellen, hogy az agyhalál állapotába került hozzátartozójuk szerveit mások megmentésére használják fel. Tavaly kilenc, az idén októberig tizenegy esetben hiúsult meg a szervek kivétele a család tiltakozása miatt.
Az orvosoknak egyre gyakrabban sikerül több átültethető szervet kioperálniuk egy donorból. 2003-ban tizennégy alkalommal vettek ki négy szervet, míg az idén ezt már hússzor tudták produkálni. Tavaly és 2004 eddig eltelt időszakában is hétszer fordult elő, hogy egy halott öt szervét, és egyszer-egyszer, hogy hat szervét tudták másokba átültetni. A fejlődés vitathatatlan – fogalmazott Borsi József –, ám e tekintetben még mindig jelentős az elmaradásunk más országokhoz képest. Ezzel is magyarázható, hogy miközben a donorok számát tekintve nem állunk rosszul Európában, addig a vesén kívül minden szervátültetésben a sereghajtók közé tartozunk. Magyarországon például 1,2 szívátültetés jut egymillió lakosra, míg az EU-tagállamok többségében ennél több. Ausztriában 7,7, Spanyolországban 6,8, Olaszországban 5,6 és Szlovákiában is 1,5.
Szembetűnő Spanyolország jó eredménye. Szakemberek ezt többek között azzal magyarázzák, hogy ott minden intenzív osztályon kötelező úgynevezett donációs felelőst alkalmazni, akit rendszeresen cserélnek, hogy bele ne fásuljanak a feladatba. Ráadásul a katalán országban az egészségbiztosító több pénzt fizet a kórháznak a szervek kivételéért (a beültetésért csak annyit, mint nálunk), ezzel ösztönözve őket a donorok jelentésére – mondja Borsi József.
A beültethető szerv származhat agyhalottól, aki baleset vagy agyi érkatasztrófa miatt került ebbe a visszafordíthatatlan állapotba. Létezik úgynevezett élő donoros transzplantáció is, amikor egy családtag ajánlja fel a betegnek a szervét vagy annak egy részét. Magyarországon azonban nagyon ritkán alkalmazzák ezt az eljárást. Míg Norvégiában a veseátültetések 60, az Egyesült Államokban pedig 40 százalékához élő donort használnak, hazánkban ez az arány csak fél százalék, ami a legalacsonyabb a fejlett országok között. Általában sem a beteget, sem a hozzátartozóit nem tájékoztatják erről a lehetőségről, sokszor maguk az orvosok sincsenek tisztában vele. Így kevesebb a tervezhető, előre kiszámítható műtét, és kevesebb a megmentett ember: sokaknak ugyanis nem találnak időben megfelelő szervet. Tavaly például 70-en haltak meg a várólistán lévők közül.
Sokan azonban még a várólistára sem kerülnek fel, ami gyakran a halálos ítéletet jelenti egy betegnek. A vese kivételével minden szervnél gond, hogy nagyon kevesen vannak a várólistán. Új májban például csak 42-en reménykedtek 2003. december 31-én, míg a kisebb lélekszámú Ausztriában – ahol sokkal kevesebben halnak meg májbetegségekben –161-en. Nemzetközi összehasonlításban azonban a tüdő- és a szívvárólistánk a legrövidebb. Tüdőátültetésre hazánkban csak négy pácienst irányítottak, míg Ausztriában 57-et, a szintén tízmilliós lélekszámú Belgiumban 72-t, a 60 milliós Franciaországban pedig 202-t. A magyar szívvárólistán 2003. december 31-én 25 név szerepelt, míg a hazánknál ötször több lakost számláló Olaszországban 26-szor ennyien voltak. Szakemberek szerint több oka lehet annak, hogy ilyen rövidek a magyar várólisták. Egyrészt az, hogy az orvosok egy része nincs tisztában a szervátültetés lehetőségével. Nem tudja, miként juttathatja fel betegét a várólistára. Más orvosok pontosan tudják ezt, ám nem értenek egyet a transzplantáció hatékonyságával. Vannak, akik pedig nagyon drága beavatkozásnak tartják, ami szerintük általában nem áll arányban az elérhető nyereséggel.
A szervátültetést valamiféle mítosz övezi, még mindig csuda dolognak tartják. Sokan gondolják azt is, hogy nem egyenlő feltételekkel indulnak a betegek. A személyes kapcsolatok vagy a pénz bárkit előre juttathat a várólistán – vélekednek. A Hungarotranszplant Kht. készíttetett nemrég egy felmérést, hogy többek között megtudja, miként látják ezt az emberek. Feltették a kérdést: „Ön szerint egyenlő esélye van-e a gazdag és a szegény embernek a szervátültetésre?” A válaszadók több mint 55 százalékának voltak kétségei az esélyegyenlőséggel kapcsolatban. Közülük 15 százalék egyértelműen úgy látta, hogy van különbség szegény és gazdag beteg között. A szakemberek többsége állítja: nem lehet sumákolni, pénzzel nem lehet előnyhöz jutni. Mint mondják, az egészségügyi törvény kizárja a szerv vagy szövet anyagi ellenszolgáltatásért történő elidegenítését. Voltak azonban orvosok, akik – nevük elhallgatását kérve – jelezték, hogy a szervátültetésre kerülő beteg kiválasztásának feltételeit ugyan törvény szabályozza, annak betartását viszont nem ellenőrzik megfelelően.
Az említett felmérés arra is kíváncsi volt, hogy az emberek miként vélekednek a hírekből gyakran hallott szervkereskedelemről. A válaszadók 24 százaléka szerint van ilyen Magyarországon, 27 százaléka pedig azt mondta, hogy nincs. A transzplantációs turizmus valós veszély, noha a szakemberek szerint Magyarországon nem létezik. A transzplantációs turizmus egyébként a szervkereskedelem leggyakoribb formája. Azt jelenti, hogy például egy fejlett állam gazdag, vesebeteg polgára elutazik egy olyan országba, ahol pénzért szervet tud vásárolni és a műtétet is el tudják végezni. A leggyakoribb ilyen célország India, Brazília és a Fülöp-szigetek. Nem véletlen, hogy általában a fejletlen országok kapcsán hallunk ilyen hírekről. Ott ugyanis a jog valójában nem szankcionálja ezt a cselekedetet. A szervkereskedelem egy másik formája, hogy egy olyan országból, ahol ezt súlyosan büntetik, a donor és a szervet kapó beteg együtt utazik egy olyan államba, ahol a jogi szabályozás nem olyan erős. Végül olyan is van, hogy a teljes műtéti személyzet, orvosok, asszisztensek is velük utaznak. Sok tévhit él egyébként a szervkereskedelemről. Az a filmbéli jelenet, hogy valakit elrabolnak, majd egy szállodai szobában ébred, hasán egy hatalmas vágással, soha nem történik meg.
– Megdöbbentő, hogy miközben az igényeknél sokkal kevesebb a felhasználható szerv, és emberek halnak meg, mert nem találnak nekik időben szívet, májat, tüdőt, vesét vagy hasnyálmirigyet, addig sorra temetjük el a felhasználható szerveket. Csak azért, mert a kórházak nem jelentik a lehetséges donorokat, vagy mert az indokolatlanul rövid várólistán nincs olyan beteg, aki megkaphatná azokat – szögezte le Borsi József. Ezért javasolja azt is, hogy Magyarország kapcsolódjon be egy nemzetközi együttműködésbe, szervcserébe. Így nem mennének veszendőbe azok a szervek, amelyekhez nem találnak recipienst, azaz befogadó beteget. Nekünk pedig nagyobb esélyünk lenne például megfelelő májat találni, ha arra sürgősen szüksége lenne egy családnak mondjuk gombamérgezés miatt.
Szerencsés, aki várólistára kerül
