Budapesten a Józsefváros két, csaknem száz évvel ezelőtt épült bérházának privatizációja gyakorlatilag befejeződött: a József utca 3. és a József körút 46. számú ház több mint ötven bérlőjének zöme tizennégy évvel a rendszerváltozás után megvehette első lakását. Esetünkben szó sincs semmiféle sikertörténetről. A lakók ugyanis vitathatatlanul kényszer hatására – és nem utolsó- sorban az önkormányzati vételárak többszöröséért – váltak bérlőből tulajdonossá.
Battha Pál, a Lakásbérlők és Lakók Egyesülete (Labe) elnöke a Magyar Nemzetnek kijelentette: állami terrorizmusnak nevezhető az OEP-házak ügyében folytatott eljárás. Az eset nem egyedi, s a lakásjog területén alkotott jogszabályok, elsősorban a lakás-, a kárpótlási és a társasházi törvény hiányosságaira, ellentmondásaira vezethetők vissza. – Az OEP-házak ügyében és a más hasonló esetek kialakulásában jelentős szerepet játszott a döntéshozók gyakran negatív hozzáállása, mint ahogy általában a szerencsésen végződött ügyek lezárásához is hozzájárult az illetékesek jóindulata. Jelenleg is több késői privatizációs ügyben lépünk föl a lakók érdekében szintén a Józsefvárosban, Terézvárosban, Szentendrén, de Soprontól Nyíregyházáig ismerünk hasonló eseteket – fűzte hozzá.
– Kálváriánk 1989 decemberében kezdődött, amikor vételi szándékunkat benyújtottuk állami tulajdonú, tanácsi lakásaink megvásárlására az akkori VIII. kerületi tanácshoz, pontosabban az illetékes IKV-hoz – idézte föl Pákozdi Ágnes, a Labe helyi szervezetének elnöke, aki maga is az egyik érintett házban – a néhány éve még a „kocsisornak” nevezett József utcában – születésétől fogva, 1945-től él. Mint ismeretes, az 1990 őszén megalakult önkormányzatok a törvény erejénél fogva jutottak az állami tulajdonú, IKV-kezelésű tanácsi bérlakásokhoz. Az ügy a józsefvárosi önkormányzat elidegenítési csoportjához került. A lakók érdeklődésére eleinte türelmet kértek, mondván, rengeteg az ilyen kérelem.
Ekkor még egy 1969-ben született kormányrendelet alapján történt az elidegenítés. Az előírások szerint a bérlők lakásvásárlásáról az újonnan alakult képviselő-testületek dönthettek. A vételi jogot biztosító törvényt, amelynek alapján az önkormányzatoknak nem volt mérlegelési lehetősége, csak 1993-ban fogadta el az Országgyűlés.
Az érintett lakóépületekről azonban már 1991-ben kiderült: tulajdoni lapjuk szerint az akkor már nem létező Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) társadalombiztosítási igazgatóság birtokában vannak. Jellemző az ingatlan-nyilvántartás akkori helyzetére, hogy az okmányok tanúsága szerint a fenti tulajdonos 1939-ben vette meg a két házat, holott a háború előtt természetesen ilyen szervezet még nem volt, csak jogelődje, az Országos Társadalombiztosítási Igazgatóság. Egy a lapunk birtokába került, 1959. október 13-án kötött József utcai bérleti szerződésen a bérbeadó aláírása fölött a „Budapest VIII. ker. Tanács V. B. Házkezelési Igazgatóságának 13. számú házkezelősége” feliratú pecsét szerepel. Egy 1971-es bérlőtársi kérelmet a VIII. kerületi tanács lakásügyi bizottságának nyomtatványán a Fővárosi VIII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat bérbeszedési és nyilvántartási csoportjának osztályvezetője hagyta jóvá. Egy későbbi, ugyancsak IKV-s adatlapon pedig az olvasható, hogy a lakás fajtája: állami lakás, tanácsi bérlakás.
A lakók 1991 nyarán levelet kaptak az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságtól, amelyben közlik: a bérleti szerződéseket – mint tulajdonosok – változatlan feltételekkel év végéig meghosszabbítják. Az itt élők írásban kértek tájékoztatást a kerület akkori polgármesterétől és a társadalombiztosítástól a zavarossá vált jogi helyzetükről és a ház sorsáról. Nem kaptak, ellenben a következő év elején minden bérlővel új, határozatlan időre szóló szerződést írattak alá, s közölték: ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint az önkormányzati bérlőkre. Eközben a lakók a Társadalombiztosítási Főigazgatósághoz eljuttatott levelükben megerősítették az 1989-es lakásvásárlási szándékukat, amire egészen 1997-ig nem reagáltak az illetékesek. Ekkor arról tájékozatták a lakókat, az év végéig megvehetik lakásaikat az önkormányzatihoz hasonló – némileg magasabb vételi árakat tartalmazó – feltételekkel. Ám az ügyletek valamiért most sem jöttek létre, s a bérlők továbbra is bizonytalanságban maradtak. A lakásárak időközben folyamatosan emelkedtek, és a már Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak (OEP) nevezett állami szervezet természetesen a lakbért is emelte.
A beígért privatizáció újabb kitűzött határideje 2000. december 31. lett. Megelőzően, az év márciusában Lampé Zsolt, az OEP akkori főigazgatója az egyik József utcai lakó levelére a következőket írta: „… az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. a társadalombiztosítás ellátási vagyonát ebben az évben értékesíteni köteles. … a bérházak jelenleg állami tulajdonban vannak, ezért az értékesítésénél mindazok a kedvezmények megilletik a lakások bérlőit, amelyek más állami lakás elidegenítésekor igénybe vehetők. Az értékesítési mód kialakításánál a vagyonkezelő szervezet köteles tekintetbe venni a jogegyenlőség és a szerzett jogok védelmének elveit, melyeket az értékesítés részletszabályaiban meg kell jelenítenie. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem kerülhetnek a bent lakók kedvezőtlenebb helyzetbe, mint a volt tanácsi lakások bérlői. … A fent vázolt elvek érvényesítését a társadalombiztosítás mint a szociális alrendszer része szavatolja.”
Az 1997-ben készített értékbecslések után 2002-ben ismét felértékelték a lakásokat, ami alapján olyan feltételeket szabtak, amelyek a lakók számára elfogadhatatlanok voltak. Ezt megelőzően, 1998 végén társasházzá alakították a két VIII. kerületi épületet.
A Labe összegyűjtötte azokat a különféle „ultimátumokat”, amelyeket az ÁPV Rt. megbízásából egy ügyvédi iroda intézett a bérlőkhöz: vételár a piaci érték harminc százaléka, kedvezményt csak az egy összegben fizető kaphat. Fizetni nyolc napon belül kell, késedelem esetén elállnak a szerződéstől. Aki nem köt szerződést, annak a bérleményét lakottan elárverezik. A nyugdíjasok megtagadhatják az értékesítést harmadik személynek, ám a bármely ok miatt nem értékesített lakásnál piaci lakbért állapítanak meg. Részletfizetés nyolcszázalékos kamattal. Tizenöt nap késedelemnél azonnali elállás. A kamattal beszedett összeget kamat nélkül fizetik vissza oly módon, hogy visszamenőleg levonják belőle a piaci lakbért. A ház igen leromlott állapotú, és emiatt az eladó úgynevezett kellékszavatosságot sem vállal.
Az ÁPV Rt. kommunikációs igazgatóságán lapunk érdeklődésére e-mailen közölték: a József utca 3. és a József körút 46. szám alatti lakások a magyar állam tulajdonában és az OEP vagyonkezelésében vannak, ezért azokra elsősorban a privatizációs törvény, a társadalombiztosítási alapokról és azok állami felügyeletéről szóló törvény alkalmazandó. Figyelembe kell venni többek között a társadalombiztosítási alapok 1999. és 2000. évi költségvetéséről szóló törvény, az 1999. és a 2003. évi költségvetési törvény, a polgári törvénykönyv és az államháztartási törvény előírásait, továbbá a lakástörvény állami lakásokra vonatkozó rendelkezéseit. Állítják: minden jogosult névre szóló, részletes tájékoztatást kapott a megbízott ügyvédi irodától.
– Amennyiben a lakottan ingatlant vásárló vevő bérleti díjat kíván emelni, módosítani kívánja a bérleti szerződést, az csak közös megegyezéssel vagy bírósági úton történhet. A szerződés felmondására is csak a bérleti szerződésben és a törvényben előírt feltételekkel kerülhet sor – emelte ki a közlemény.
Az idén nyáron a meghatározott feltételekkel megindult az elidegenítési folyamat, miután a bérlők erről értesítést kaptak a feladó szerinti Dr. Horváth J. Gábor Ügyvédi Irodától. Az ultimátumszerű vételi ajánlatot követően a Labe a helyi önkormányzattól is segítséget kért. A felháborodás hatására Csécsei Béla, Józsefváros SZDSZ-es polgármestere és Hárs Gábor, a kerület MSZP-s országgyűlési képviselője 2004. szeptember 27-én levelet írt az OEP akkor még hivatalban lévő főigazgatójának, Matejka Zsuzsannának. A helyi vezető politikusok a dokumentumban megismételve az érdekvédelmi egyesület – többek között az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és a Miniszterelnöki Hivatalnak is megküldött – leveleinek érveit, négy kérdést tettek föl.
– Az évtizedek óta itt lakó, zömében nyugdíjas emberek miért kerülnek ilyen méltánytalan helyzetbe? Hogyan történhetett meg, hogy az OEP mint jogutód csak a jogokat kapta meg, a kötelezettségeket nem? Hová tűntek a lakók szerzett jogai? Miért veszítették el vételi jogukat, amely 1995-ig élt, amikor pedig a bérlők szabályszerűen jártak el, próbáltak élni jogaikkal, s időben beadták minden illetékes fórumnak lakásvételi szándékukat?
Az azóta távozott főigazgató asszony még október 12-i keltezéssel válaszolt. Már az elején leszögezte: az érintett bérházak eladásánál az OEP rendkívül korlátozott döntési lehetőségekkel rendelkezik, nincs befolyása az eljárásra. A privatizációt – Matejka szerint – egy 1998-as kormányrendelet alapján végzi az ÁPV Rt., s a két társasházat 1999-ben át is adták az állami részvénytársaságnak. Ugyanakkor elismerte: a rendszerváltozást követően a bérlők azért nem vehették meg lakásaikat, mert az épületekre a társadalombiztosítási alapok feltöltéséhez szükséges ingatlanvagyonként tekintettek. Érdekesek, egyben teljesen ellentmondásosak a kérdésre adott válaszok is. A volt főigazgató szerint az önkormányzatnak nem kellett volna átadnia a lakásokat a papír szerinti tulajdonosnak, így a lakókat nem érte volna kár. Úgy vélte, az ÁPV Rt. elég sok kedvezményt ad, bár sajnálatos, hogy elhúzódott a folyamat. A kérdezőkkel szemben Matejka Zsuzsanna a levél írásakor látta a bérlők szerzett jogainak érvényesülését. Ezt alátámasztandó, éppen azokat a feltételeket citálta, amelyeket a lakók, s Józsefváros vezetői is ultimátumoknak neveztek. Végül felajánlotta: a két épület nem értékesített lakásainak az önkormányzat részére történő átadásáról az OEP kész tárgyalni, ám mint írta, a döntés az ÁPV Rt. kezében van.
A VIII. kerület vezetése lapunk többszöri megkeresésére sem kívánt nyilatkozni az ügyben.
A Miniszterelnöki Hivatal főtanácsosa, Kenyeres Gabriella Pákozdi Ágneshez írt november 24-i levelében ez olvasható: „a József utca 3. szám alatt található harmincnégy lakásos házban két lakás üres, huszonhárom adásvételi szerződést megkötöttek, egy aláírásra vár, négy nyugdíjas megtiltotta az értékesítést. Az ön ügyét lezártnak tekintjük, mivel abban nem rendelkezünk.”
origo.hu
Nem indulnak Magyar Péterék a januári időközi választáson, pontosan tudják, óriási fölénnyel a Fidesz vezet
