A Magyar Lízingszövetség elnöke, a Raiffeisen Lízing Rt. vezérigazgatója hozzátette, az eredményekre büszkék, ám a kép némileg torz, ugyanis az összes kihelyezés 75 százaléka még mindig a személygépkocsik finanszírozása, ami Európában 30 százalék. A magas magyar arány oka a tőkehiány.
Az ügyfelek jelenleg döntően svájci frank alapú hitelt vesznek fel. Ezzel kapcsolatban Antall aláhúzta: az alacsony kamat mellé árfolyamkockázat társul, ám a forint és a svájci frank kamatai között akkora a különbség, hogy utóbbiban érdemes eladósodni.
Antall kiemelte: a használt autót vásárlók rosszabbul fizetnek, mint az új járművek tulajdonosai. Ezért a céltartalék képzése előbbiek esetében háromszoros. Használt járművek esetében az is probléma, hogy nehezen meghatározható a jármű valós piaci értéke, hiszen nem mindegy, mire használták az autót. A másik gond, ma már új autót szinte csak használt beszámításával lehet eladni, s a kereskedésekben tengernyi jármű vár gazdára.
A kereskedők rendkívül érdekeltek abban, hogy ezeken a kocsikon túladjanak. Ma már számos „ügyes” technika létezik, hogy azok az ügyfelek is autóhoz jussanak, akik még a tízszázalékos kezdőrészletet sem tudják kifizetni. Arra a kérdésre, hogy miként lehet az önrészt előteremteni, Antall Pál az alábbiakat felelte: például egy kétmilliós autó esetében 2,2 millióról kötik a szerződést, s úgy tekintik, mintha az ügyfél befizetett volna kétszázezret. Arra a felvetésre, hogy a kereskedő könyvelésében miként kerül be a kétszázezer forint, Antall nem kívánt felelni, csupán annyit mondott: „magyar táj, magyar ecsettel”.
A lízingcégeknek kulcsfontosságú üzlet a használtautó-értékesítés. Ezért a cégek csomagokat kínálnak a kereskedőknek, s a nehezebben eladható autókat ezekbe rakják a többi, kapósabb típus mellé. Ma már tetemes mennyiséget képvisel a lízingdíj nem fizetése miatt viszszavett járművek aránya, melyek egy részét szintén ilyen módon értékesítik. A jelentős és növekvő számú járművisszavétel miatt a cégeknek növelni kellett céltartalékaikat.
Antall szerint a hitelkamatok esése miatt csökkennek a lízingcégek eredményei, miközben nő a rizikóköltségük. Egyre nehezebb autót eladni, emiatt pedig apad a kereskedők haszna is. A szakember szerint ezért valószínűsíthető, hogy a kisebb lízingcégek és kereskedések komoly problémák elé néznek a jövőben. Hozzátette: a lízingtársaságok nem abból élnek, amit ma eladnak, hanem azokból a szerződésekből, amelyeket két éve kötöttek. Az elnök szerint az igazi kérdés, mi lesz két év múlva, ezért most kell okosan üzletelni, hogy később ne legyen probléma. A lízingcégek és a kereskedők viszonyáról az elnök kifejtette: „szövevényes házasságban finanszírozza a lízingcég az autókereskedőt, s előbbiek jutalékot fizetnek utóbbinak. Arra a kérdésre, hogy ez meddig tartható fenn, a szakember az alábbiakat felelte: az autókereskedők óriási problémája az importőrök hatalmas készletelvárása. Általában egy-két havi készletet kell raktározniuk. Ez például egy olyan kereskedőnél, aki havonta száz autót ad el, félmilliárd forintot is kitehet. Ezt pedig meg kell finanszíroztatniuk. A lízingcégek között hatalmas verseny van. Az autóhitelekben olyan burkolt támogatások jelennek meg, ami miatt a teljes hiteldíjmutató (THM) messze a németországi alatt van, miközben a lízingtársaságok kockázata jóval felette. Ma már 10-12 éves hitelek is kaphatók, aminek óriási a kockázata, hiszen ki tudja megmondani azt, hogy egy autó értéke nyolc-tíz év múlva mennyi lesz, s így a finanszírozott eszköz fedezeti értéke is bizonytalan.
Antall emlékeztetett rá, hogy az elmúlt tíz év az autóértékesítésben igen kedvező volt. Hozzátette: vélhetően az idei lesz az első esztendő, amikor ez a kedvező bővülés megtorpan. Hogy milyen lesz a jövő, az nagyban a gazdaság általános helyzetétől függ. Elképzelhető, hogy 2005-ben stagnálni fog a piac.
Ugyanakkor Antall szerint van még potenciál a piacban, hiszen az eladósodottság alatta van az uniósnak és az észak-amerikainak. Ráadásul ehhez társul a lakosságra „szakadt” fogyasztói társadalom, s az azáltal kínált javak széles palettája. Az eladósodottság növekedése, a jövedelmekhez viszonyított magas aránya és sokszor a felelőtlenség azonban számtalan egyéni tragédiát fog okozni. A cégek portfólióromlásához pedig az vezet, hogy a piac abba az irányba megy, hogy olcsó legyen, és nagy kockázatot vállaljanak a lízingtársaságok. A cégek további problémáiról a szakember kifejtette: társasági adó szempontjából a lízingcégek sokkal hátrányosabb helyzetben vannak, mint a bankok. Amíg utóbbiak az értékvesztést el tudják számolni, addig a lízingcégek csupán a 365 napon túli lejárt tartozások 25 százalékát tudják érvényesíteni. A friss értékvesztések mindig társaságiadó-alapot növelő tényezők, ezért a lízingcégek adó előtti profitjából sokat elvisz az adó. Mivel az értékvesztést „le kell adózni”, így az adózás utáni eredmény is sokkal szerényebb.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
