Távol Lisszabontól

EGY HÉT EURÓPÁBAN

Aki már nem egészen fiatal, és emlékszik a Moszkva-parti KGST-palotában folytatott tárgyalásokra, vagy a kommunista- és munkáspártok vezetőinek nyilatkozataira, annak az Európai Unió anyagait olvasva egyre inkább az az érzése támad: ezt már hallottam valahol! A déjá vu érzése különösen erőssé válik az Európa Tanács 2000-ben, Liszszabonban elfogadott stratégiai céljait tanulmányozva, amely szerint 2010-re az Európai Uniónak „a világ legversenyképesebb, leggyorsabban növekvő, tudásalapú gazdaságává kell válnia, amely képes arra, hogy fenntartható gazdasági növekedés mellett jobb munkahelyeket és nagyobb szociális kohéziót biztosítson”. Igen, igen, Hruscsov is valami ilyesmit mondott 1959-ben, amikor, igaz az Európa Tanácsnál egy kissé reálisabban, húszéves perspektívában, célul tűzte ki az Egyesült Államok utolérését. Most, a félidőben, már mindenki számára teljesen nyilvánvaló, hogy 2010-re az unió nem lesz a világ leghatékonyabb térsége, sőt az elmúlt években még teret is vesztett az Egyesült Államokkal és Ázsiával szemben. Ezért az Európa Tanács ez év elején egy professzorokból és elnökökből álló magas szintű bizottságot nevezett ki a volt holland miniszterelnök Wim Kok vezetésével a helyzet tanulmányozására. A Kok-jelentés időközben elkészült és az elmúlt napokban tárgyalták meg az unió különböző bizottságaiban.
Hogy a kudarc a jövőben ne fordulhasson elő, a Kok-jelentés öt széles irányelv megvalósítását javasolja. Realizálni kell a tudásalapú gazdaságot, elő kell segíteni a belső piacot, megfelelő klímát kell teremteni a vállalkozóknak, flexibilisebb munkaerőpiacot kell létrehozni, végül a környezetvédelmi szempontból fenntartható jövő irányába kell dolgozni. Mindezt tizennégy indikátor alapján fogják ellenőrizni, amelyek szerint az Európai Bizottság minden évben rangsorolja a tagországokat, megdicsérve a lista élén állókat és megfenyítve a lista végén kullogókat.
Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso szerint a Kok-jelentés „realista, bár kissé aggasztó” volt, de kifejezte optimizmusát, hogy az elvesztegetett időt még be lehet pótolni. Sőt hozzátette, hogy a tagországoknak egy akcióprogramot kellene kialakítani, kinevezve egy Mr. Lisszabont, aki a saját országában felelős a lisszaboni folyamat végrehajtásáért. Ezekből a Mr. Lisszabonokból azután egy tanácsot lehetne alakítani, amely koordinálná az egyes országok tevékenységét a lisszaboni folyamat végrehajtásában. Az európai parlamenti elnökök konferenciája is elhatározta, hogy egy új időszaki bizottságot hoz létre a lisszaboni stratégia értékelésére, amely határozati javaslatokat fog kidolgozni az Európa Tanács számára.