A sziget nem eladó!

Ismét fölényes győzelmet aratott saját polgárai felett a fővárost vezető koalíció, amikor a számos, gondosan megalapozott ellenérv és az előkészítés során elkövetett tucatnyi jogtalanság ellenére szabad utat adott a jövő évi úszó Európa-bajnokság Margit-szigeti megrendezéséhez. A múlt hét végi döntéssel két és fél hektár területű közpark ledózerolásához járultak hozzá, a hely a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda szomszédságába tervezett új uszodakomplexum részére szükséges. Azt is mondhatnánk, hogy mindez nem meglepő azután, hogy lassan már a Normafa sípályáin is villasorok épülnek, a belváros néhány megmaradt parkjából pedig évről évre lecsipegetnek kisebb-nagyobb darabokat az élelmesebb és az önkormányzatoknál is jól lobbizó ingatlanos beruházók.
Csakhogy a Margit-sziget nem egy a főváros zöld területeinek amúgy is rövidke sorában, hanem talán a legfontosabb. A külföldi útikalauzokban fő helyen szerepel Budapest látványosságai között, de kevés olyan lakója van az országnak, aki ne tett volna legalább egy sétát az öreg fák között. Ilyen módon a sziget az egész ország közös kincse, s nagy kérdés, miként veheti bárki is a bátorságot a megcsonkításához. Bár Gyárfás Tamás, az úszószövetség elnöke éppen azt furcsállta, hogy miért akadékoskodnak újfent a civil szervezetek és a száznál is több közéleti személyiséget tömörítő ad hoc mozgalom. Nem győzte hangsúlyozni: a kivágandó félszáz fa helyett másutt újakat ültetnek, s az úszómedencék ugyanúgy szabadidős célokat is szolgálnak majd, mint ez idáig a park felszámolandó darabkája.
Pedig a válasz egyszerű, bár sokak számára nehezen érthető. Mert nem lehet tovább zabrálni azt a kevés zöldet, ami Budapest szívében még megmaradt. Amíg itt a tíz négyzetmétert is alig éri el az egy polgárra jutó zöld terület, addig Münchenben harminc, a hasonló adottságokkal bíró Bécsben pedig száznál is több négyzetméterrel büszkélkedhet egy-egy ottani városlakó. Nem is beszélve Pest belső kerületeiről: a Terézvárosban például fél négyzetméter ez az adat. Tudják ezt azok is, akik múlt csütörtökön döntöttek a sziget sorsáról: „Budapest egyik legnagyobb környezetvédelmi gondja a kirívóan kedvezőtlen zöld felületi aránynak köszönhető. Sok más tényező mellett a zöld felületek hiánya is hozzájárul a város kedvezőtlen levegőminőségének kialakulásához. (…) Annyi közcélú zöld terület hiányzik, mint amennyi jelenleg van” – ismerte el a fővárosi önkormányzat egy néhány évvel ezelőtti jelentésében.
Ha tehát valóban az a cél, hogy véget érjen Budapest lakóinak egyre növekvő elvándorlása, s Közép-Európa egykori gyöngyszeme ne zülljön a viharvert Bukarest vagy Tirana színvonalára, akkor meg kell születnie a közmegegyezésnek: egy négyzetméter se lehessen beépíthető a megmaradt kevés zöldből. Még akkor sem, ha tudjuk, Gyurcsány Ferenc kormányfő személyesen atyáskodott a hatóságok „helyes döntése fölött”, nyilván nem függetlenül attól, hogy sportminiszterként előzőleg csúfos kudarcot vallott a szigeti bajnokság tervével.
A Margit-sziget esetében ráadásul kész a kompromisszumos javaslat is: a Corvinus Egyetem kertészeti karának docensei kidolgoztak egy vis maior tervet, amely alapján a Hajós Alfréd-sportuszoda medencéinek bővítésével, egyetlen fa kivágása nélkül is megtartható lenne a bajnokság. Így nem késő jobb belátásra térni.