A szomorú szemű kutya

Fantáziátlanság. Rosszul csattanó, erőltetett poénok. Az érzelmi és szociális intelligencia teljes hiánya. Matáv-reklámok.
Kezdetben volt a minden Nagy klubja, mert nálunk a telefonálás gyakorlatilag ingyenes, az embereknek meg annyi idejük van, hogy ráérnek hülyének lenni. Persze, az ingyenbeszélgetések ideje alatt nem forog a számláló, csak éppen Európa egyik legdrágább alapdíja szerepel a havi számlán, a „kapcsolási díjról” (talán bevezetik a szétkapcsolási, a foglaltsági, a kicsengési és az újrahívási díjat is?) és a drága internetről nem is beszélve. Ezt csak azok nem veszik észre, akiknél valami baj van, mint Nagyéknál.
Aztán jött a szintén matávos metróreklám a Nyugati pályaudvarnál, ahol bután kígyózik a mozgólépcsőn a jóléti állam szupermetróiból kitóduló, tömegnyomorgó több száz utas. Mellettük, a mindig lassabban futó kapaszkodószalag mellett, a két lépcső között a következők olvashatók: „Siessen haza!” „Mire való a lépcső?” „Mit áll itt?” „Igyekezzen már.” Ja, mindezt azért, mert olyan rettenetesen olcsó az internet. Na, ez nem reklám. Ez antireklám. Egy szolgáltató szolgáltasson, felszólítani ugyanis legfeljebb az elmaradt számla befizetésére van joga, arra nem, hogy hová igyekezzek. Egyébként pedig ne győzködjenek arról, hogy jó, ha reggeltől estig a hálón lógok, és független ember helyett netfüggő fogyasztó leszek.
A legutolsó dobásuk, a szomorú szemű kutya pórázzal a szájában viszont még azoknál is kiverte a biztosítékot, akik Nagyék klubját, a madarakat, a kapcsolási díjat és a felszólításokat is sztoikus nyugalommal viselték. „Mától bármelyik nap elmaradhat a séta” – közli vidáman egy hang, mert a gazdi telefonál, a városi kutya meg csak néz, bele a kamerába, és nem hiszi el. A városi kutya, akit hosszú órákra bezárnak hatvan, számára élhetetlen négyzetméterre, aki naponta tíz-húsz percet sétálhat pórázon a betoncölöpök és a betört pinceablakok magasságában, ha épp ráér valaki, hogy levigye. Mostantól nem ér rá senki. Telefonálnak. Ha már ilyen olcsó, akkor viszont rácsöröghetne valamelyik Nagy matávos a helyi píárcsapatra (házon belül biztos nincs kapcsolási díj), hogy ezt a kutyás poént elszúrták, és a madarak is kezdenek unalmasak lenni, nézzenek körül megint az állatkertben. (Javaslatok: vombat, tasmán ördög, afrikai ugróegér. Annyi közük biztos van a telefonáláshoz, mint a kutyáknak.)