Angyalöltő

K ö n y v e s h á z

Az ég és föld közötti postaforgalmat intéző Aknay-angyalok szorgalmasak és szépek. A művész lokálpatrióta tekintete a tágasságra is nyitott; angyalait Bécstől Zürichig röptette már, ám itthoni tárlatait számon tartani is vesződséges. A múlt század hetvenes éveitől Szentendrén élő Munkácsy-díjas festőművész angyalai, akik most egy művészi albumba reptették magukat, talán sokra vihetik.
„Angyalokat festeni most? Amikor kulturális közéletünkben szinte kötelező feladat a démonikus jegyek megidézése? Amikor Hermann Nitschtől Anettkáig és a MEO-ba importált vizeletbe merített feszülettől egészen Barangóig kötelező lett volna minden lehetséges blaszfémia oltárra emelése?” – kérdezi némi iróniával az Angyalos könyv egyik tanulmányírója, Szemadám György. Aknay Jánost nem szédíti a kortünet, angyalainak „Janus-arcával” felel a kérdésre.
„Kibékült egymással föld és az ég” – kiált föl Ries Zoltán költő Aknay emberarcú angyalai láttán. Aknay János a teremtés égi lényeit isteni küldetésük szerint ragadta meg; tükröt tartva ábrázatuk elé, majd maga is belenézett a tükörbe, és megpillantotta a mindenséget. Az innen származó élményt személyes tragédia is dúsította: „Volt egy kislányunk, Sárika, aki nyolcévesen meghalt leukémiában. Ebben az időben kezdtem el festeni az angyalt, amely több mint angyal, átlényegült gyermek és olyan szellem, amely őriz, véd, figyel. Ahol az angyal megjelenik, nagyobb baj nem lehet. Része életemnek, része a mindenségnek is: közkinccsé tudtam tenni, ezáltal mindenkié lett, illetve lehet. Az angyal mint motívum végtelen lehetőségeket nyitott meg számomra, ki tudom vele fejezni, amit szeretnék.”
A hagyományos angyalszerepkör – hírnök, trónusállás, hozsanna, tündérkedés stb. – Aknaynál módosul. Angyalai meditációra, dolgaink átgondolására késztető lények. Az ő erkölcsük, esztétikájuk időtlen, tehát mindenkori. Akár jelen idejű is lehet. A művész azzal, hogy dicsfényben-glóriában jelenít meg két arcot – az egyiket élénk színekkel, a másikat komorabb tónussal –, nem azt sugalmazza, hogy az égi lények tökéletesebbek, mint az emberek, hanem azt, hogy az angyal emberré lehet, az ember pedig angyallá. A földi és a kozmikus arcok váltakozása azt jelképezi Aknay piktúrájában, hogy az ember „duális” lélek, megadatott számára a választás lehetősége, részese lehet annak a misztériumnak, amelyben az örök beavatás zajlik. E beavatás hívószavai: szeretet és gyűlölet.
A kötet szerkezete hat „angyalöltő” Aknay-képeit fogadja be (az ismertebbek: Kálváriaangyal, Őrangyal – több változatban –, Az én Szentendrém, Angyalpár, Városvédő angyal, Hajnali angyal, Angyal született), tizenegy míves, elemző-kalauzoló tanulmányt ajánl figyelmünkbe, továbbá számos ikont állít elénk a nagy elődök terméséből, hogy immár láthassuk – többek között – Simone Martini, Leonardo da Vinci, Fra Angelico, Ámos Imre, Vajda Lajos, Deim Pál ihlető angyalait is. A szerkesztés és a gazdag információs anyag Novotny Tihamér igényes munkája. A szép kivitelezésű, angol és német nyelven is megszólaló kötet tervezője Bán Miklós.
(Aknay János: Angyalos könyv. Szerk.: Novotny Tihamér. Vajda Lajos Stúdió Kulturális Egyesület, Szentendre, 2004. Ármegjelölés nélkül)