Az adócsökkentés EU-s folyamat lehet?

A gazdasági növekedés feltételeinek, valamint a vállalkozások gazdálkodási környezetének jelentős javítását nevezte az Európai Unió előtt álló legfontosabb feladatnak Jacques Santer, az Európai Bizottság volt vezetője. A politikus, aki tegnap egy budapesti rendezvényen tartott előadást, ugyanakkor szükségesnek tartja a generációk közötti szolidaritás fenntartását a szociális rendszerekben, a magánmegtakarítások esetében pedig az önkéntesség fenntartását.

A vállalkozói szellem és a vállalkozásbarát környezet fejlesztése az Európai Unió számára elsődleges feladat – állította Jacques Santer, az Európai Bizottság volt elnöke azon a konferencián, amelyet a polgári körök nemrég átadott józsefvárosi székházában tartottak csütörtökön a magyar vállalkozások uniós lehetőségeiről. Santer szerint, aki jelenleg az Európai Néppárt kis- és középvállalkozói tagozatának elnöke, az úgynevezett lisszaboni menetrend, amelynek célja, hogy az Európai Unió 2010-re a világ legversenyképesebb régiója legyen, korrekcióra szorul. A régi uniós tagországok ugyanis elmulasztották a strukturális reform bevezetését az elmúlt időszakban, ezért most Európában a gazdasági növekedés üteme messze elmarad az Egyesült Államokétól vagy akár az ázsiai kontinens számos országának gazdasági fejlődésétől. Santer szerint a felzárkózáshoz elsősorban a tudományos kutatásra és fejlesztésre, az innovációra szánt összegek jelentős növelésére van szükség. De legalább ilyen fontos, hogy minél több új munkahelyet teremtsenek, és nélkülözhetetlen a vállalkozások fellendítéséhez szükséges infrastrukturális fejlesztések beindítása.
Az európai gazdaság dinamizálásához azonban nem elég a központi, brüsszeli támogatás bővítése – mondta a Magyar Nemzet érdeklődésére az Európai Bizottság volt elnöke –, hanem helyi, kiegészítő forrásokat is biztosítani kell a vállalkozásoknak, hogy az európai régió vonzóbbá váljon a külföldi befektetőknek. Erre megfelelő eszköz az adócsökkentés, de a munkabérre rakódó terhek, járulékok csökkentése is. Közbevetésemre, miszerint az új tagállamok többségében, köztük Magyarországon, a társasági adó szintje már igen alacsony, Santer elképzelhetőnek tartotta, hogy a jövőben a 16-20 százalékos társaságiadó-kulcs lesz az a szint, amelyhez a ma még 30, esetenként 40 százalékos rátát alkalmazó régi tagországok is igazodni fognak. Annál is inkább, mert – mint azt számos, köztük a magyar és szlovák pozitív példa is mutatta – a társaságiadó-kulcs csökkentése gyakran nem járt együtt az adóbevételek mérséklődésével.
Az adócsökkentés azonban csak akkor segíti a gazdaság fellendülését, ha együtt jár a társadalombiztosítás reformjával és modernizációjával, amire az európai népesség vészes elöregedése miatt is szükség van – tette hozzá az Európai Néppárt kis- és középvállalkozói szekciójának elnöke. A reform és a modernizáció nem feltétlenül jelent egyet a privatizációval. Elsősorban a szükségleteket kell felmérni, és fenn kell tartani a generációk közötti szolidaritás európai hagyományát. Az egészségügyi és nyugdíjjellegű megtakarításokat csak kiegészítő, tehát önkéntes jelleggel szabad magánjellegűvé tenni, bár egy részének adójellegűvé tételét nem ellenzi az Európai Bizottság volt elnöke. Luxemburgban ezt megtettük – mondja – és ennek eredményeképpen a társadalombiztosítási terhek a munkabér 20 százalékára csökkentek. Hozzá kell ehhez azonban tenni, hogy a magas, egy főre jutó nemzeti össztermék és adóparadicsom jellege miatt Luxemburg kivételezett helyzetben van.
Az uniós össztermék 65 százalékát kitevő határokon átnyúló szolgáltatások küszöbön lévő uniós szabályozásával kapcsolatban Santer rámutatott a kérdés kiemelt jelentőségére: a belső piac fejlődése együtt jár új régiók kialakulásával, a határok eltűnésével és a jóval nagyobb mobilitással. Luxemburg és a környező országok között például több mint száz- ezer szolgáltatás jellegű tranzakció zajlik naponta. Különös súlyt kapott a kérdés, mióta nyilvánosságra került: a Barroso-bizottság tagjaként is a holland versenyügyi biztos támogatja, hogy az unión belüli határokon átnyúló szolgáltatások esetében a székhely szerinti szabályok szerint kelljen adózni, és ne a szolgáltatás felhasználásának helye szerint. Az alacsonyabb adóteherrel érintett magyar szolgáltató vállalkozásoknak értelemszerűen az előbbi megoldás lenne a kedvezőbb. Ebben az esetben azonban a munkajogi szabályozás egységesítése körül alakulhatnak ki viták. Ha a felhasználás helye szerint kell majd adót fizetni, akkor pedig arról is gondoskodni kell, hogy a székhely szerinti önkormányzat is részesüljön az adóbevételekből – jelzi Jacques Santer.
Végezetül Jacques Santer ellenzi azokat – a főként az európai baloldal egyes köreiben dédelgetett – terveket, miszerint a maastrichti kritériumok mintájára szociális kritériumokat kellene felállítania az Európai Uniónak, amelyek megszegése esetén ugyanúgy súlyos pénzbüntetésekkel kellene számolniuk a tagállamoknak, mint a háromszázalékos államháztartási deficitre vonatkozó cél be nem tartásakor. – Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes út. Az európai versenyképességnek ez csak ártana – mondja. Köztudomású, hogy a munkanélküliségre vonatkozó kritérium felállításával a delokalizációt, vagyis azt akarják megakadályozni a régi tagországok, hogy a munkára rakódó költségek miatt a nagy multinacionális cégek áttelepüljenek az új tagországokba. Nos, ilyen kitelepülés mindig is volt, valamikor éppen a franciák vagy a németek voltak a kedvezményezettjei. Egyébként is: ezeknek az országoknak egyes esetekben négyszeresére is nőtt az exportjuk az új tagországok irányába a csatlakozási folyamat végére. Viselni kell a csatlakozással járó negatív következményeket is, nem csak a kedvezőket! Másrészt pedig a delokalizáció meglehetősen marginális jelenség, nem viszi csődbe a régi tagországokat – fejezte be rövid magyarországi tartózkodása alkalmából a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatát Jacques Santer.