A társadalom legaljára szorult, kasztokon kívül rekedt úgynevezett dalitok (a megtörtek, elnyomottak és eltaposottak) nehezményezték, hogy a hatóságok nem engedték őket az UNICEF által biztosított tiszta ivóvíz közelébe; mondván, csak beszennyeznék azt. Ebben a rendszerben az is természetes, hogy a szökőár túlélőit segítendő nemzetközi ellátmányokat rendszerint a felsőbb kasztbeliek „fölözik le” elsőként.
A The Indian Express egyik tudósítója arról számolt be, hogy a dalit gyermekeknek még a menedéktáborok nyilvános illemhelyeit sem engedték használni; nemegyszer pedig az is előfordult, hogy ezeket az eleve nincstelen embereket az utcára tették ki, amikor az őket is ugyanolyan jogosan megillető élelmiszeradagjukért folyamodtak volna. Mindezek fényében az sem meglepő, hogy a fertőzésektől rettegő – ám saját kezeiket bepiszkítani nem hajlandó – magasabb kasztbeliek a dalitokkal „takaríttatták el” a szökőár halottjait. A helyzet azóta valamelyest már javult; miután a társadalom perifériájára szorult réteget támogató jogvédő szervezetek annyit el tudtak érni az indiai kormánynál, hogy az érinthetetleneket külön menekülttáborokban helyezzék el, ezáltal elejét véve a további megaláztatásoknak.
A dalitok megaláztatásai ennél sokkal régebbre nyúlnak vissza az időben; a probléma már jóval a katasztrófa előtt is létezett. Szakértők szerint ezek a társadalmi visszaélések most – a szökőár kapcsán a térségre irányuló nemzetközi figyelem fokozódása miatt – kerültek ilyen szinten előtérbe. Az Indiában mind a mai napig létező több ezer kaszt és alkaszt teljes mértékben hierarchizálja a társadalmat, tátongó szakadékokat teremtve a társadalom élen járói és a legalsóbb néprétegek között. Jóllehet a nyílt vallási és rituális diszkrimináció ma már köztörvényes bűnnek számít Indiában; a folyamatos reformtörekvések ellenére is máig fennmaradt kasztrendszer súlyos terheket ró az ország társadalmára.
Elöregedés. Az 1,080 milliárdos India, miközben egyre nagyobb gazdasági, katonai és politikai tényezővé válik, a szociális problémákkal továbbra is tehetetlenül áll szemben. Az 1,4 százalék körüli népességnövekedési ráta hoszszabb távon a társadalmi rendszer ingataggá válásához vezet. Ahogyan az Egyesült Államok népszámlálási irodája előre jelezte, a 2050-ben 1,6 milliárdos társadalom drámaian el fog öregedni, s az ország össze is roppanhat. (B. A. I.)
