Lassan egy éve nincs hír az alvilág pénztárosának kikiáltott Lakatos Andrásról, azaz Kisbandiról. Az országos körözés eddig nem hozott eredményt, ennek ellenére a bíróság még mindig nem adott ki ellene nemzetközi elfogatóparancsot.
Lakatos Andrást több mint 400 rendbeli csalás miatt tavaly januárban két év nyolc hónapos börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Bíróság. Két hónappal később, március 16-án kellett volna bevonulnia a fővárosi büntetés-végrehajtási intézetbe, de Kisbandi még a behívót sem vette át. Igaz, már a jogerős ítélet kihirdetésén sem vett részt. A bíróság először lakcímfigyelést rendelt el, de kiderült: az elítéltnek az újpesti bejelentett címén kívül nincs más fellelhető tartózkodási helye. Ezért a bíróság bv-csoportja elrendelte Lakatos elővezetését. A rendőrök ki is mentek az újpesti lakáshoz, de az ott lakó azt közölte, hogy tudja: hozzá van bejelentve Lakatos, de ott sohasem lakott. Az erről szóló jelentést a rendőrök megküldték a bíróságnak, és június végén országos körözést adtak ki ellene.
Az újpesti rendőrség azóta sem találja Kisbandit – tudtuk meg a BRFK sajtóosztályán. A Fővárosi Bíróság illetékese pedig azt közölte lapunkkal: nincs arra adat, hogy Lakatos külföldön tartózkodna, ellenkező esetben nemzetközi körözést adtak volna ki ellene. Információk hiányában viszont a bíróság nem rendelhet el ilyet.
Ismeretes: 1994 februárjában Lakatos András és három társa megállapodtak, hogy új Daciák szállításának fiktív ígéretével, előlegbefizetés ürügyén pénzt csalnak ki román állampolgároktól. Csaknem 38 millió forint kár keletkezett, a 445 sértettől beszedett pénzt szétosztották. Két évre rá Lakatost már a maffia pénztárosaként emlegették, amikor olajbűnözők állítólagos milliárdjaival lépett le Miamiba. Erre azt a magyarázatot adta, hogy az orosz maffiózók fenyegetései elől menekült. Lakatost Miamiból hozta haza az Interpol, s tizenhat hónapot töltött kiadatási őrizetben, majd előzetes letartóztatásban. Büntetéséből így – kedvezménnyel – még tizenöt és fél hónapot kellene letöltenie.
Megszólalt Jákob Zoltán a budapesti raktártűzről