Hogyan legyél humoralista (67.)

(A „67” UGYAN KIEGYEZÉS…)
– Semmi: de. De… (Na most, hogyan…?) (Még én sem tudom.) Szóval… Húzom az időt? (Mikor máskor meg a „terjedelem” a gond…) Egyszóval, megvolt a „temetés”, az utolsó Lyukasóra – műsorom, a Budapesti Kamaraszínházban. Kiéltem magam – még utoljára –, betegre improvizáltam… Alig mondtam a tényleges műsorból valamit… Az volt a műsor, hogy meg-megszakítom… s aztán elbillent a mérleg a „kiszólások” felé. Mostantól viszont… Ebben a „Több őrült naplójában” (pláne, hogy még 15 évünk – is elszelelt…), mostantól vége az „öröm-zenélésnek”, leszorított állkapoccsal, fegyelmezetten „csak” a(z) – általam – leírt szöveget mondhatom… Ugyanis számos „bejátszással” tarkítom az előadást… s ezek végszókhoz kapcsolódnak… Halálfélelmeim vannak… tegnap is azt álmodtam, hogy este az Egyetemi Színpadon premier lesz… Előrehozták volna harmincadikáról…?! Emlékszem első estjeimre… tényleges szédüléses-ájulásos félelem fogott el és tériszony a volt Piarista kápolna helyén létesített – és igencsak túl magasra méretezett – színpadon. (Már – csak – ezért is helyeseltem, hogy visszakapják a piaristák jogos tulajdonukat!)

ELKALANDOZTAM…
– szokásom szerint… Egy jó biztos van ebben az új törzshelyemen, a Shure-stúdióban: nincs dobogó. Illetve van-lesz új műsoromban is, de tetszés szerint én választhatom ki a méretét… Egy csehovi színpadot álmodtam meg: nagy hófehér fonott karosszék, hasonló stílusú fehér fonott asztal – rajta szamovár? –, hófehér fonott virágállvány egzotikus növényekkel („nyíló kaktusz, áloé pálma”), kis Henri-Rousseau-beütéses liános-dzsungeles szív- és dárda alakú óriáslevelekkel… Mellé az a Huszárik-dedikálás, amit Krúdytól idézett – már erősen remegő kezével… „Az a baj, hogy a toronyban nem járnak egyformán az órák”. Magammal viszem – félelmem leküzdésére – ezt az önbizalmat erősítő szeretetteljes „skalpot”, amit egyik egyetemi színpadi előadásom másnapján kaptam Huszáriktól a Váci utcai Idegennyelvű boltban… Meglátott az utcán, megkérdezte, mit adhat az előző esti „estemért” s ezt kértem… (Dedikálása – mely alá azt írta: Sándor Gyurinak adja igaz barátsággal, Szindbád… zárójelben alatta Huszárik Zoltán… és a dátum, 1976. II. 25-én – egy külön(b) nagy ajándék!)

AKKOR ALIGHANEM SZINTÉN
A „LYUKASÓRA” MENT…
– Nem merem leírni még egyszer… hogy most meg a … (temet…), mert… azóta… ugye…

MIÉRT ÍRTAM LE EDDIG MINDEZEKET?
– Netán – tudat alatt – újabb „beharangozó”? Talán – ezúttal – nem. Öregszem… egyszerűen… és… ahogy korábban megmosolyogtam az akkori öregeket… hogy nosztalgiáznak… (és ennyire bőbeszédűek), most, már én is… hogy eljött az én időm (?!) Többértelmű… Politikamentesen mondom, hogy nem jött el…! az időm! időnk! S politikusan, hogy ha – egyszer talán – el is jönne… – Ezt kimondani… és e szerint viselkedni… ahogyan most, időnként régebben… az elmúlt 15 évben ezt tették, éreztették-tik másokkal (velünk) … ebből okulhatunk! Ezért is irritál, ha a „táboron belül” valaki, aki mondjuk alaposan megszedte magát 1998-tól 2002-ig… s most fenyegetőzik… hogyha majd megint jövünk mi…!
– Hát ne jöjjön… ő… velünk… – Mi az, hogy „mi”?! Ha akkor nem volt-voltak (egyesek… kettesek) szolidárisak velünk… öt forintig se… akkor a nevemben (ünkben) ne fenyegessen…! Na… kiokádtam… (senkire se gondoltam konkrétan…) (De…) (De nem mondom-írom le…) (Leírtam… már, leírás nélkül is…)

MARADT MÉG A SZÓRÓLAP HÁTULJA
Volt – maradt is bennem annyi bolondéria – írom a „Több őrült naplója” elé… (mögé), hogy ebben az új estemben az őrültet egymagam is „játszva” hozhattam volna… (színészileg, de íróilag is.)
De annyi őrület halmozódott föl az elmúlt 15 év alatt, oly sok(k), nálam kiválóbb elmében – és a velünk való gyakorlatozásukban… hogy szerénytelenség lett volna helyettük mindent magamra vállalni. (Helyettem meg (a) MÁS már átvállalta a világ eddigi – több mint kétezer éves – bűneit.)

MINDEZEK ELLENÉRE…
minden őrületet természetesen (ellenesen?) én írtam… csak egy-két normálisabb kölcsönmondattal segít majd (ki), (ha bajban leszek) Karinthy, Kosztolányi, Márai, Pilinszky, Hamvas Béla… és még talán súgnak az előadások alatt az élők és élhetetlenek közül is páran majd… – Ha te interaktív vagy, attól én még csicseriborsó… – És amit a XX. sz. idill-kollázsa könyvem hátsó borítóján is meglelhetsz – nemcsak az estemen: A VILÁG TELE VAN ÁFONYA-ILLATTAL, AMIVEL SZEMBEN A KGB, A MOSZAD ÉS A CIA IS TEHETETLEN!