Gyurcsány sokak számára meglepetésszerű miniszterelnöki pozíciófoglalása annak közvetlen következménye volt, hogy 2004 nyarának végére az MSZP-ben már alapszervezeti szinten is kritikussá vált a párt perspektíváival, jövőjével kapcsolatos hangulat. A júniusi európai parlamenti választáson elszenvedett súlyos vereség előtérbe állította és megkerülhetetlenné tette mind a kormány működésére, mind a pártvezetésre vonatkozó kemény kritikákat. A társadalom felől a párt támogatottságának zuhanására, a kormány tevékenységével való mély elégedetlenségre utaló jelzések érkeztek, és ezek a jelzések az EP-választást követően már áthatották az MSZP tagságának hangulatát is – olvasható a Századvég Politikai Elemzések Központjának elemzésében.
Az MSZP súlyos EP-választási kudarcát követően Medgyessy Péter időnyerés céljából megkísérelje a párton belüli csatározásoktól minél távolabb helyezni a kormányzás centrumát. Ez a taktikai megoldás azonban már nem volt képes átformálni a kormányzással szemben kialakult kritikus hangulatot. Medgyessy sorsa ekkora megpecsételődött. Világossá vált, hogy az MSZP 2006-ban az ő minisztereknök-jelöltségével nem vághat neki a választásoknak. A Medgyessy mögül néhány óra leforgása alatt történő kihátrálással maga az MSZP elnöksége teremtett olyan helyzetet, amelyben Gyurcsány hatalmi aspirációi a bizonytalan, homályos lehetőségek köréből pillanatok alatt realitássá válhattak. Gyurcsánynak mindössze hét nap alatt sikerült a párton belüli addigi erőviszonyok átrendezésével az MSZP miniszterelnök-jelöltjévé előlépnie, ahonnét már egyenes út vezetett a miniszterelnöki eskütételig.
Gyurcsány feladata már miniszterelnök-jelöltté válásától kezdve egyértelmű volt: kommunikációs válságmenedzserként kellett munkába állnia. A Medgyessy-féle színtelen, karakter nélküli, hezitáló és érthető üzeneteket nélkülöző kormányzást kellett átformálnia. A gyenge, sodródó PR-kormányzást egy látszatra dinamikus, határozott, magabiztos PR-kormányzással kellett felcserélnie. Az adott feladat megoldásához Gyurcsány – és a mögötte álló kommunikációs csapat – sajátságos módon látott neki. A dinamizmus látszatának megteremtéséhez a hangzatos, meghökkentő kijelentésekre épülő, színpadias miniszterelnöki közszereplést, a határozottság imázsának megteremtéséhez pedig a széles közvélemény számára világosan, egyértelműen érzékelhető konfrontációkat választották eszközként. Érdemes legalább vázlatosan áttekinteni, hogy Gyurcsány Ferenc hivatalba lépése óta a kormányzat milyen súrlódásokat, ütközéseket generált a legkülönfélébb társadalmi csoportokkal.
Rögtön a miniszterelnöki jelöltség után az első érdemi konfliktust a bankokkal szemben alakította ki Gyurcsány. Itt próbált meg először olyan felelős államférfiként mutatkozni, aki a „nemzeti érdeket” tekintetbe véve, akár a legbefolyásosabb lobbicsoporttal szemben is felveszi a kesztyűt. Ráadásul ezzel a lépéssel sikerült hatástalanítani a Fidesz addigi egyik meghatározó kommunikációs elemét, a „bankárkormány” kifejezést. A bankokkal szembeni fellépés ugyanakkor további két szempontból is kulcsfontosságú. Egyrészt világos üzenet a baloldalnak, a saját szavazótábornak a szociális érzékenység vállalásáról, másrészt azt a látszatot kelti, hogy a miniszterelnök kiforrott vízióval rendelkezik a gazdaság rendbetételére, és ezek megvalósítása érdekében legbefolyásosabb gazdasági szektorral való ütközéstől sem riad vissza. Bár Gyurcsány a bankokkal szemben egyértelmű vereséget szenvedett, ennek ténye lényegében nem jött át a magyar médián.
A Magyar Nemzeti Bankkal szemben kialakult konfliktus forrása az erős forint – gyenge forint problematikája volt. A kommunikációs képlet itt is világos: minél erősebb a forint, annál nagyobb a költségvetés tehertétele, annál rosszabbak az exportra termelő cégek piaci pozíciói, ami viszont rontja a külkereskedelmi mérleget. A jegybanktörvény módosításának célja tehát, hogy a kormányfő közvetlen befolyást gyakorolhasson a monetáris politika alakítására, azaz hatékonyabban léphessen közbe a forint gyengítése érdekében. A kormányzat úgy kívánta legitimálni ezt a törekvését, hogy partnereket próbált bevonni a gyengébb forint melletti kampányba a magyar gazdaság meghatározó szereplőinek köréből (pl. Parragh Ferencet, Széles Gábort, Demján Sándort). Csakhogy az igazi cél távolról sem a forint árfolyamának gyengítése volt. A volt fideszes pénzügyminiszter és a Fidesz által jelölt jegybankelnök, Járai Zsigmond szakmai kompetenciájának megkérdőjelezése, végső soron a jobboldali gazdaságpolitika lejáratása állt a kampány célkeresztjében.
Az egészségüggyel kapcsolatos konfliktushelyzet már a Medgyessy-kormány időszakában kialakult, Gyurcsány megörökölte azt, de semmiféle kísérletet nem tett a feszültség feloldására. Új minisztere, Rácz Jenő pedig még csak egyeztetésre sem volt hajlandó a sztrájkoló egészségügyiek képviselőivel. Gyurcsány ugyanakkor látványosan állítatta le a Medgyessy alatt megindított egészségügyi átalakításokat. Egyrészt nem terjesztette be újra az egészségügyi privatizációról szóló törvényt; másrészt nem tette kötelezővé a Medgyessy által többször is követendő modellként emlegetett irányított betegellátási modellt. Az irányított betegellátási modell amúgy is ingatag pozícióba került. December 16-án szabályozatlannak, szakmailag és pénzügyileg megalapozatlannak ítélte az Állami Számvevőszék a modellkísérletet, sőt, javasolta annak leállítását. Gyurcsány tehát itt a baloldali szavazóbázis támogatásának visszaszerzéséhez elengedhetetlen döntést hozott, amellyel – átmenetileg – visszanyomta az egészségügy privatizálásában nagy fantáziát látó befektetői csoportok érdektörekvéseit.
A hadügy területén kialakult konfliktus lényege, hogy a sorozáson alapuló hadsereg a kormányzati népszerűségét kétségtelen növelve megszűnt, s ennek kérdésében a magyar politikai elit kisebb-nagyobb viták után kompromisszumra is jutott, ugyanakkor jelentős visszalépés történt a haderőreform területén. A Medgyessy-kormány azt az ígéretet tette a NATO felé, hogy kormányzásuk ideje alatt 1,61 százalékról 1,81-re emeli a honvédelmi költségvetést a GDP arányában. Ezzel ellentétben a 2005-ös költségvetésben a honvédelmi kiadások összege a GDP 1,29 százalékára zsugorodik. A vezérkari főnök, Szenes Zoltán lemondása jelzi, hogy a hadsereg irányításában válságtünetek mutatkoznak.
A határon túli magyar kisebbségek ügye a nemzeti identitás alakulására nézve szomorú fejleményeket, de Gyurcsány számára kétségtelen rövid távú sikereket hozott az első száz nap alatt. A miniszterelnök látványos kiállása a népszavazáson a nemmel történő voksolás mellett kockázatos lépés volt ugyan, de a kormányzat számára meghozta a maga kommunikációs eredményét. A népszavazási kampány alapvetően elterelte a figyelmet az ország valós problémáiról, a költségvetés vitájáról, és egyáltalán arról, hogy csakis kommunikációs aktivitás zajlik a tettekben megnyilvánuló kormányzás helyett. A népszavazási kampány a politikai napirendet legalább másfél hónapig kitérő pályára terelte. A kormányzatnak az első 100 napból 40-45 napon át semmi mással nem kellett foglalkoznia, mint a kettős állampolgárság és részben az egészségügyi privatizáció kérdéseinek kommunikációjával. Kétségtelen, hogy hosszú távon megjelenhetnek a nem melletti kiállás negatív következményei, de a Gyurcsány mögött álló kommunikációs csapat számítása nyilvánvalóan csakis a saját szavazótábor öszszerántására, egybeterelésére és önbizalmának megerősítésére összpontosított.
Egy további komoly konfliktus az egyházakkal szembeni támadásokra épült és ezzel függött össze Gyurcsány vatikáni látogatása is. Az egyház túlzott politikai szerepvállalásának felvetése a kormány részéről annak fényében tűnik még érdekesebbnek, hogy az egyház elleni támadás idején zajlott az egyház és az oktatási tárca közötti éles vita az egyházi iskolák finanszírozásáról. A kormányzat egyelőre ezen a területen is visszakozott, és az MSZP-frakció nyomására egyelőre nem léptette életbe a liberális oktatáspolitikai elképzeléseket. A konfliktus menetében Gyurcsányék nyilvánvalóan az ateista szavazók szimpátiájának megnyerését, erősítését célozták. Gyurcsány az első baloldali politikus, aki a rendszerváltozás után a legélesebben szembehelyezkedett elsősorban a katolikus egyházzal. A cél ezzel nyilvánvalóan a jobboldal egyik tartóoszlopának morális ellehetetlenítése. Ezt szolgálhatja az ügynöktörvény napirendre vétele is, amely a szándékos szivárogtatások szerint „számos meglepetést” tartogathat az egyházakkal kapcsolatban.
Ezek voltak tehát az első száz nap meghatározó kormányzati cselekvésének következményei. A kétségtelenül gondosan megtervezett és koreografált lépések egyértelműen kirajzolták a kormányzat taktikai és stratégiai célját: a kommunikáció átformálásával, a kezdeményező szerep bármi áron történő átvételével, az egyre kedvezőtlenebb gazdasági mutatók és egyre növekvő választói elégedetlenség ellenére ismét magához kötni a baloldali szavazókat, megerősíteni az MSZP-tábort, hogy a 2006-os választásokon elért siker eredményeként a Gyurcsány-kormány kezdhessen neki a 2007-ben megnyíló hatalmas EU-s fejlesztési források szétosztásának. Ezért kell a választók fejébe verni, hogy „A jobboldalon van egy nacionalista, kicsit klerikális, gazdasági-szociális populizmusba hajló, államközpontú kelet-közép-európai politikai képződmény. A baloldalon meg egy nyugatos, modern, demokratikus képződmény”. Hogy világosan megértse az MSZP szavazótábora, merre is kell fordulnia. Az első száz nap során alapvetően ez a törekvés kötötte le a Gyurcsány-kormány energiáit.
Gyurcsány a rövid távú eredmények között jegyezheti, hogy 2004 végére a közvélemény-kutatások a két nagy párt választói támogatottságának kiegyenlítődését mutatták. Ezzel összefüggésben Gyurcsány MSZP-n belüli legitimitása is erősödött – olyannyira, hogy a száz nap során gyakorlatilag átvette az MSZP-ben a pártelnöki szerepet. A mérleg másik serpenyőjében ugyanakkor a magyar gazdaság közép-európai vetélytársaktól való lemaradása, az államháztartás súlyos eladósodása, a megoldatlan problémák miatt egyre halmozódó társadalmi feszültségek állnak. Gyurcsány számára a nagy feladvány most az, hogy meddig lesz képes támogatói bázisának figyelmét elterelni ezekről a problémákról, meddig tudja a véleményeket virtualizáló kommunikációval az első száz naphoz hasonló eredményességgel manipulálni.
A tanulmányt a Századvég Politikai Elemzések
Központja készítete
origo.hu
Kitüntették a Jeszenszky házaspárt megmentő férfit
