Brüsszel szürkének tartott, bürokratikus döntéshozatali folyamatára az uniós polgároknak általában kevés rálátása nyílik, a 2005-ös esztendőben azonban a további keleti bővítés miatt várhatóan az „utcákon” is felpörögnek majd az események. A tavaszi felvonás főszereplői Horvátország, Románia és Bulgária lesznek, előbbi március 17-én kezdi meg tárgyalásait a közösséggel, utóbbi kettő pedig várhatóan április 25–26-án aláírja csatlakozási szerződését. A mögöttünk hagyott esztendőben megszaporodott tömegdemonstrációk azt jelzik ugyanakkor, hogy José Manuel Barroso bizottsági elnök és Recep Tayyip Erdogan török kormányfő mosolyai ellenére az EU októberben, az Ankarával induló tárgyalások kezdetén egy, az egész eddigi struktúráját megremegtető folyamat elejéhez érkezik.
Mégis, az alig egy évtizede még pusztító harcoktól szenvedő Horvátországban végbement hatalmas fejlődés ellenére Brüsszel gyakran ma is szigorúbban bánik Zágrábbal, mint Ankarával. A minap Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter fogalmazott úgy, hogy a tárgyalások megkövetelik a horvát fél százszázalékos együttműködését. A soros EU-elnökség külügyi vezetője elsősorban a Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködésre utalhatott, hiszen – hála a jó gazdasági teljesítménynek, s a stabilizálódó politikai berendezkedésnek – Zágráb integrációjának egyetlen kulcsa a továbbra is bujkáló háborús bűnösök felkutatása lehet.
A luxemburgi vezetők megnyilatkozásaiból közben kitűnt, nem a hangzatos kommunikációra és az újabb nagy kihívások keresésére helyezik majd a hangsúlyt, hiszen az utóbbi években így is épp elég olyan cél fogalmazódott meg, melyek teljesítése lehetetlennek tűnik. Nehézségek különben is akadnak majd. Párizs és Bécs például népszavazást akar kiírni a török csatlakozásról, pedig a közvélemény nem éppen a nyitás pártján áll.
A megválaszolatlan bővítési kérdések ellenére Luxemburg a legnagyobb figyelmet a nyugati országok között is sok vitát gerjesztő pénzügyekre fordítja majd. A liszszaboni stratégia – amely azt célozta, hogy az EU-t 2010-re a világ legerősebb gazdasági térségévé tegye – már egyértelműen elbukott, luxembourgi megítélés szerint azonban a program nem csupán a versenyképességről, hanem legalább ennyire az európai szociális modellről és a környezetbarát, fenntartható fejlődésről is szól. Ami viszont a közeljövőt illeti: a következő hat hónapban megállapodásnak kell születnie a 2007–2013-as költségvetésről, legalábbis annak sarokszámairól. A vitákat azonban az okozza, hogy míg a tagországok száma egyre növekszik (Törökországról ennek kapcsán még nincs is szó), aközben a gazdag nettó befizetők visszafognák kiadásaikat.
További főfájást okozhat az elnökségnek, hogy mindeddig csak két parlament, a magyar és a litván ratifikálta az uniós alkotmányt, tizenegy ország azonban a lakosságot szólítja majd az urnák elé ez ügyben. Félő persze, hogy a brit, portugál, spanyol, cseh, lengyel, francia, holland, dán, belga, ír és luxemburgi választópolgárok az öszszes problémát összemossák majd az alkotmány kérdésével, s e közös dokumentumon bosszulják meg sérelmeiket.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
