Nem törtek át

Nézzetek a táblára! – kiabálja futballmeccseken a szurkolóhad a rivális tábornak, ha az aktuális eredményről valamilyen okból eltérő vélemények fogalmazódnak meg. Nekünk is érdemes ezt a módszert követni, amikor a pártok közötti versenyfutás állásáról próbálunk minél pontosabb képet rajzolni. Azért is fontos ez, mert ahogy a kormánypolitikát igyekszik elfedni a lendületes kommunikáció, úgy a pártok közötti erőviszonyok tényleges változásai helyett is mintha az ahhoz kapcsolódó, olykor a valóságot torz tükörben mutató vélekedések uralnák a közbeszédet. A Gallup és a Tárki friss, ropogós adatainak értelmezését ezért kell messziről indítani.

Tavaly júniusban a lehető legnagyobb mintán vett felmérés – más néven: európai parlamenti választás – szerint a biztos szavazó pártválasztók körében a Fidesz tizenhárom százalékkal előzte meg a szocialista pártot. A vereség nyomán tapasztalt válsághangulatból logikusan következő módon, mégis váratlanul miniszterelnököt cserélt a koalíció. Gyurcsány Ferenc – a kis magyar Hodorkovszkij – színre lépését követően a közvélemény-kutatások hónapokon keresztül a két nagy párt támogatottsága közötti olló záródását jelezték. Az év végére az MSZP holdudvarából és sajtójából elillant a korábbi gyászos hangulat, átadva helyét az előre hozott győzelmi mámornak, míg a Fidesz táborában a rosszkedv tele ült a lelkekre. Holott azt a bizonyos táblát tanulmányozva megállapítható: az MSZP sem Medgyessyvel és Kováccsal, sem Gyurcsánnyal és Hillerrel nem tudott komoly ütközetet nyerni. A pártpolitikai szempontból értékelhető önkormányzati voksolások masszív jobboldali fölényt mutattak, a két időközi parlamenti választáson a Fidesz utcahosszal előzte riválisát, az egyik helyen csak az MSZP példátlan bojkottja hiúsította meg a szavazás eredményességét. A kormánypárti álláspont a kettős népszavazáson sem szerzett többséget, ám az eredménytelenség az igenek győzelme ellenére demoralizáló hatással volt az elkötelezett jobboldali közönségre, ezért is lehetett azt Gyurcsány sikereként kommunikálni. Ám a véleménydeformáló médiaértelmiség érvelése itt is sántít: a kettős állampolgárság mellett csupán másfél millió szavazót mozgósított a Fidesz – mondják –, ami kevés egy parlamenti választás megnyeréséhez. Csakhogy a referendum nem előre hozott választás, a kérdésekre leadott szavazatok nem konvertálhatók egy az egyben pártpreferencia-adatokká. Vagy azt gondolják, a kórház-privatizáció tiltása ellen leadott alig több mint egymillió voks azt jelenti, hogy az MSZP, az SZDSZ és az MDF összesen ennyi szavazóra számíthat?

A jobboldali szimpátiával sohasem vádolt Medián néhány napja és a Gallup tegnap közölt felmérése különösen azokat lepheti meg, akik szemét elhomályosította a gyurcsányi látványpolitizálás. (A Tárki felmérése lényegében változatlan erőviszonyokat jelez:
a Fidesz itt nem húzott el, de az MSZP hátránya is megmaradt.) Az adatok alátámasztják a Kontroll Csoport szerdai számunkban közölt elemzését, ami a közvélemény-kutatások mögé nézve rögzítette, hogy 2003 augusztusa óta folyamatosan csökken az MSZP aktív szavazóbázisa, az időközi miniszterelnök legnagyobb „sikere” pedig a politika iránti bizalom apasztása. A Gallup szerint az MSZP alig látja riválisa hátát, miközben a választók továbbra is igen paszszívak. Viszont a populizmus legmélyebb bugyraiba alászálló kormányfő az aktivitás emelkedésétől sem remélhet sok jót: azok, akik eddig kivártak, most inkább alkalmatlannak tartják. A baloldal vezérének csodás képességeiben csak a hipnotizált hívek hisznek már. Ám ők nemhogy elegen nincsenek, a jelek szerint sokan sem.
De a Fidesz egy percre se feledje Kovács László 2002-es szavait: a szocialisták nem a közvélemény-kutatásokat akarják megnyerni.