Somogyváry Gyula: Nagyapám 1953-ban halt meg, én ötvenhatban születtem, így sajnos nem ismerhettem őt. De a család elbeszéléseiből és kutatásaimból sokat megtudtam róla. Pozitív gondolkodású, lelkes embernek ismerték. Ha bajban volt is, nem a saját problémái érdekelték, hanem a másokéi. Találkoztam olyan kistarcsai cellatársával, aki elmesélte, hogy az internáltaknak regényeiből mondott el fejből részleteket, vagy a magyar irodalomból idézett, hogy tartsa bennük a lelket, és a túlélésre, a megmaradásra buzdítsa őket.
Szeghalmi Elemér: Én nagyon jól ismertem Somogyváry Gyulát. Rendkívül jóban voltak egymással a családjaink. Az író fia gyerekkori barátom volt. De Gyula bácsival, az idősebb Somogyváry Gyulával is nagyon jó volt a kapcsolatom. Szigetszentmiklóson a nyaralóink szomszédosak voltak, hosszú nyarakat töltöttünk együtt. Később felnőttként, az 1940-es években többször voltam a lakásukon az Ybl Miklós téren, ahonnan őt elhurcolták. Először a Gestapo vitte el 1944. március 21-én, 1950-ben pedig a Rákosi-féle ÁVH.
Magyar Nemzet: A megszálló németek miért hurcolták el az írót?
Szeghalmi Elemér: Mert rádió-összeköttetésben állt az angolokkal. Teljes mértékben Hitler-ellenes volt, és ahhoz a magyar politikai s közéleti elithez tartozott, amelyik magyar szellemiségéről, de náciellenességéről is ismert volt.
Magyar Nemzet: Érdekes módon Rákosiéknak sem kellett.
Szeghalmi Elemér: Számukra viszont túlzottan magyar volt.
Somogyváry Gyula: A Gestapo két okból hurcolta el. Egyrészt parlamenti képviselőként tiltakozott a zsidótörvények miatt, és a törvények ellen szavazott. Másrészt a Magyar Rádió irodalmi igazgatójaként bekapcsolódott egy németellenes mozgalomba. Titkos rádiószolgálatot szervezett meg, amelyet ő irányított. A Felvidékre sugároztak náciellenes adásokat mozgó katonai adóállomásról. Akkoriban ő már mint tartalékos százados teljesített szolgálatot a vezérkari főnökség propagandaosztályán. Ezenkívül a képviselőház honvédelmi bizottságának tagjaként többször nyilvánosan kifejtette náciellenességét.
Magyar Nemzet: Kádár Gyula is leírja emlékirataiban, hogy Somogyváry szemben állt a pángermán behatolási törekvésekkel, a németek feltétlen kiszolgálásával, a nemzetiszocializmussal és annak magyarországi változatával. Feltehetően ezért hurcolták el 1944-ben a mauthauseni koncentrációs táborba.
Somogyváry Gyula: Annak ellenére tartóztatták le, hogy parlamenti képviselő volt, nem vették figyelembe mentelmi jogát. Mauthausenben tizenhárom hónapot raboskodott, egészen 1945. május 5-ig, amikor az amerikai csapatok felszabadították a tábort. Lerongyolódva, lesoványodva, negyvenkilósan érkezett haza.
Magyar Nemzet: Az író, a költő a legnehezebb körülmények között sem tagadta meg önmagát.
Szeghalmi Elemér: Parraghi György, aki nem volt nemzeti szellemű újságíró, a kisgazdapárt baloldali frakciójához tartozott, kötődött a kommunistákhoz, nos, ő is elismeréssel szólt Somogyváryról, szerinte ő volt a tábor lelke.
Magyar Nemzet: A férfikoráról beszéltünk eddig. De kanyarodjunk vissza a fiatalságához. Zászlósként, az első világháború hőseként, betegen érkezett haza 1918-ban a frontról. Megdöbbenve tapasztalta, hogy Sopron megyei szülőfaluját, Fülest átkeresztelték Nikitschre, osztrák község lett belőle, mert Ausztriához csatolták. Somogyváry Gyula ebbe nem akart belenyugodni, részt vett a nyugat-dunántúli mozgalmakban, és szerepe volt abban, hogy Sopron és nyolc falu, köztük Fertőrákos, Balf, Nagycenk magyar maradhatott. Ugyanakkor 1920-ban Gyula diák néven adta ki versesköteteit. Megígérve, megírja első világháborúról szóló regénytrilógiáját. A Virágzik a mandula… – amely 1933-ban jelent meg – annyira népszerű volt a két világháború között, hogy kiadója, a Singer és Wolfner hatvankétezer példányban adhatta ki. A Ne sárgulj, fűzfa!, majd az És Mihály harcolt… regények szintén nagy népszerűségnek örvendtek. Mi indíthatta Somogyváryt arra, hogy szépíróként is a nyilvánosság elé lépjen?
Szeghalmi Elemér: Indítékai közül a két legfontosabb: először is rendkívüli magyarságtudattal rendelkezett. Szigetszentmiklóson ő volt a szellemi központ. Nagyon sokat mesélt nekünk, fiataloknak a magyar történelemről, a politikáról, a tényekről. Megszólalásának másik indítéka a hitelesség volt. Ez az ember két frontot járt meg az első világháború alatt, az orosz és az olasz harctereket. Önként jelentkezett katonának, érettségi után rögtön bevonult. Ezek az élmények rendkívül mélyen éltek benne. Meg kellett őket írnia.
Magyar Nemzet: Hogyan gondolkodott a magyar kommunistákról, Károlyi Mihályról?
Szeghalmi Elemér: Azt vallotta, hogy Magyarország feldarabolása, Trianon tragédiájának elmélyítése Károlyi Mihálynak és a 133 napos rémuralomnak, a kommünnek volt köszönhető. Ezt a véleményét élete végéig nem változtatta meg. Somogyváry Gyulát az 1919 utáni politikai élet, a közvélemény is megbecsülte, nagy tekintélynek örvendett. Nagyon jó kapcsolatokat ápolt Horthy kormányzótól kezdve Bethlen István miniszterelnökön át egészen Kozma Miklósig, a Magyar Rádió igazgatójáig. Nemcsak prózai műveivel aratott sikert, de verseivel is. Például a Magyar Miatyánk, amely 1919-ben született, mozgósító erejű versnek számított. Érzelmileg is ki tudta fejezni azt a rettenetet, amelyet a Tanácsköztársaság okozott az országnak.
Somogyváry Gyula: Nagyapám az És Mihály harcolt… című regényében megírta, mit gondolt a kommünről, és mi történt abban az időben. Elég egyértelműen megfogalmazza, hogy igenis komoly felelősség terheli az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság vezetőit a trianoni döntésekben. Írásaiban mindig azt vizsgálta, hogy a magyarságnak mi az érdeke. Az Isten, a haza, a család hármasságát vallotta.
Magyar Nemzet: 1936 áprilisában Nyugat-Magyarország hőseinek ajánlja És mégis élünk című történelmi, szerelmi regényét Somogyváry Gyula. Sok évtized után ismét megjelent ez a könyv. A trianoni döntés ellenére a hűség, a hazafiság megtartotta Sopront és a nyolc környező falut.
Somogyváry Gyula: Trianonban a győztes hatalmak a vesztes országok közül Magyarországot büntették a legkeményebben. Őt a döntés mélyen megrendítette. Gyújtogatás címmel jelent meg 1920-ban első verseskötete, amelyben Trianon-ellenes versek is találhatók.
Szeghalmi Elemér: Sokakat sértett az a döntés, hogy bár a Monarchia, a császárság miatt robbant ki a háború, végül az osztrákoknak is megítéltek területeket. Ez már csak azért is érthetetlen volt, mivel Ausztria is vesztes hatalomnak számított.
Magyar Nemzet: A regényben kétes történelmi személyiségek is megjelennek pozitív színben, akik részt vettek a fehérterrorban, mint Prónay Pál, Héjjas Iván, Franczia Kiss Mihály vagy Ostenburg őrnagy. Szabadcsapataikkal ők kényszerítették ki a népszavazást, amelyben végül is Sopron a leghűségesebb magyar városnak bizonyult.
Somogyváry Gyula: A trianoni döntés értelmében Magyarországnak reguláris hadserege nem lehetett, csak belső karhatalma. Amikor a nyugat-magyarországiak fellázadtak az elcsatolások miatt, akkor irreguláris csapatok – soproni és mosonmagyaróvári egyetemisták, gazdalegények, első világháborús frontkatonák, német és horvát nemzetiségű lakosok –, az úgynevezett rongyosgárda szállt szembe az antant végzésével, vállalva azt, hogy akár az életüket is odaadják, hogy ez a terület magyar maradhasson. A magyar csendőröktől kapott fegyverekkel megakadályozták az osztrákok bevonulását. A győztes hatalmak nem számítottak erre a váratlan és kitartó ellenállásra. Ennek eredményeként jött létre a velencei egyezmény, amelyben lehetővé vált, hogy Nyugat-Magyarország hovatartozásáról népszavazás döntsön. Így maradhatott például a legnagyobb magyar, Széchenyi István Nagycenken található sírja is magyar területen.
Szeghalmi Elemér: Ragyogó ötlet volt Prónay Pál részéről a Lajta-Bánság önálló tartomány kikiáltása, mert ezzel nem tartozott a magyar kormánynak elszámolással, így a kormányt sem lehetett felelősségre vonni. Tény, hogy Prónay és Héjjas erőszakos fellépése nélkül nem lett volna velencei egyezmény.
Somogyváry Gyula: A szocializmusban nemzedékek azt tanulták az iskolákban Prónayról és Héjjasról, hogy a fehérterror véreskezű parancsnokai voltak. Arról egy szó sem esett, hogy másfelől igazi hazafiként viselkedtek a nyugat-magyarországi küzdelmekben. Ez volt az egyetlen eset, amikor az igazságtalan trianoni döntést megrendítették. Sopron városában 72 százalékban szavaztak a magyarság, a Magyarországhoz tartozás mellett a magyarok, valamint a német, a horvát és a szlovén nemzetiségűek. Ez mindennél többet mondott. Nem véletlenül szól a regény is a hűségről.
Magyar Nemzet: Versei majdhogynem népszerűbbek voltak, mint regényei. Gyula diákként ismerte az egész ország.
Somogyváry Gyula: Nagyapám Freissberger Gyulaként született. Amikor 1929-ben vitézzé avatták, akkor magyarosította a nevét Somogyváryra, mert Somogyváron nevelkedett. Édesapja a Széchenyi-uradalomban volt gazdatiszt. Azért lett aztán Gyula diák, mert katonaként a polgári nevén nem írhatott.
Magyar Nemzet: Hogyan határozható meg Somogyváry Gyula szemlélete? Nacionalistaként, sovinisztaként, irredentaként?
Szeghalmi Elemér: Egyik sem volt. Magyarságtudattal rendelkező, minden emberi megnyilvánulásra érzékeny, humanista ember volt. Erős keresztény hittel rendelkezett. Regényeit Szigetszentmiklóson, a kis-Duna-parti mólón, horgászás közben írta. 1945 után azonban megváltozott a helyzet, mert nyaralóját elvették. Később többször vendégeskedett a mi nyaralónkban is.
Magyar Nemzet: Amikor Mauthausenből 1945-ben hazatért, mi történt vele?
Szeghalmi Elemér: Háborús bűnösként nem lehetett elítélni, de mint rádiós igazgatót ötvenévesen nyugdíjba küldték. Később a nyugdíját is megvonták tőle. Eltiltották mindenféle publikációs, szereplési lehetőségtől. Gyakorlatilag a felesége takarítással megkeresett pénzéből éltek. Ybl Miklós téri lakásán nagyon sokan megfordultunk, főként hasonló gondolkodású személyek. Talán ez is felkelthette az államvédelmi hatóság figyelmét.
Somogyváry Gyula: Rákosi pribékjei 1950. november 6-án a lakásáról hurcolták el nagyapámat. A népi demokrácia elleni izgatás és szervezkedésben való részvétel vádjával internálták Kistarcsára. Persze a vádakból egy szó sem volt igaz. Írt még néhány vallásos verset, litániát, amelyeket egy ferences rendi szerzetes rabtársa csempészett ki a táborból. Internáltként halt meg Budapesten, állítólag a Mosonyi úti ÁVH-felügyelet alatt álló rabkórházban 1953. február 12-én. Legalábbis ezt a papírt állította ki a Legfőbb Ügyészség. Valahol a Rákoskeresztúri temetőben temették el. Pontos helyét nem határozták meg, talán a 301-es parcellában földelték el. Újratemetésekor nagyapám is a többi ártatlanul kivégzett hős mellé került.
Magyar Nemzet: Mi történt az író családjával? Lányával, Somogyváry Máriával és az ön édesapjával?
Somogyváry Gyula: Édesapámat mint harcoló ludovikás tisztet 1945 februárjában Budán elfogták az oroszok, és hadifogságba került. Csak 1947 nyarán jöhetett haza a Szovjetunióból. Nagynénémet, Somogyváry Máriát huszonhárom évesen szintén 1945 februárjában vitték el az oroszok a házuk pincéjéből. Ártatlanul ítélték el, tíz évet töltött kegyetlen körülmények között Szibériában, a gulág táboraiban. Harminchárom évesen, 1955-ben szabadult, édesapját, Somogyváry Gyulát már nem láthatta viszont. A családot többszörösen büntették: nagyanyámat 1951-ben a Felső-Tisza menti Dombrádra telepítették ki. Édesapámat is kitelepítették, ott ismerkedett meg édesanyámmal, akinek a szülei földbirtokosok voltak.
Magyar Nemzet: A Somogyváry család történetéből kiderül, hogy a família szinte minden ága szembekerült a sztálinizmussal, a Rákosi-féle kommunizmussal. A legifjabb Somogyváry Gyula sorsára is hatással voltak ezek az összeütközések?
Somogyváry Gyula: Nagyon is. Nevem nem volt jó ajánlólevél, másrészt a piaristáknál érettségiztem. Egyetemre csak harmadszori nekifutásra vettek fel levelezőre, az ELTE Bölcsésztudományi Karának magyar–könyvtár szakára. Végigkísér nagyapám múltja, most már nemcsak emlékként, hiszen folyamatosan dolgozom fel irodalmi hagyatékát.
Magyar Nemzet: Rokonságban álltak Somogyvári Rudolf színésszel?
Somogyváry Gyula: Nem. De Somogyvári Rudolf a nagyapám iránti tiszteletből vette fel a Somogyvári nevet. Skoda volt még a vezetékneve, amikor színitanodásként felkereste nagyapámat a lakásán, és megkérte, hogy viselhesse a nevét. Nagyapám hozzájárult ehhez, de y helyet csak pontos i-vel írhatta a nevét, és arra kérte Rudolfot: „Ne hozzál szégyent e névre!” Nem is hozott.
Magyar Nemzet: Somogyváry Gyulát ma nem tartják nagy írónak.
Szeghalmi Elemér: Az írói értékrend Magyarországon nagyon esetleges, többnyire klikkek határozzák meg. Több irodalomtörténeti műben például Fekete István egyáltalán nem szerepel, pedig sokak szerint ő volt a magyar Kipling. Ha Passuth László franciának vagy angolnak születik, akkor együtt emlegetnék Andre Maurios-val vagy Robert Gravessel, mert olyan kultúrhistóriai munkákat jelentetett meg, amelyek a világon is egyedülállók. Bizonyos szempontból Somogyváry Gyula is ezen alkotók közé tartozik.
Magyar Nemzet: A ma embere számára milyen üzenetet hordoz Somogyváry Gyula munkássága?
Szeghalmi Elemér: Ugyanúgy szívünkön kell viselni a magyarság sorsát, ahogy ő tette, mert e nélkül megszűnünk létezni.
Somogyváry Gyula: Tizenöt éves fiatal demokráciánkban előbb-utóbb szóba kell kerülnie annak is, hogy szellemileg mi legyen a meghatározó ebben az országban. Ehhez szerintem jó segítséget és muníciót adnak nagyapám regényei. Mert mindegyikben megtalálható az egyértelműen elkötelezett magyarságszolgálat, a magyarságért tett áldozatvállalás.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
